|
 |
 |
 |

Pártkongresszus - Eörsi István
|

------------------------------ Washington, 1989. október 6. (Amerika Hangja, Interjúk) - Budapesten ülésezik a Magyar Szocialista Munkáspárt kongresszusa. A párt vezetője, Nyers Rezső egy új szocialista párt megalakítására tett felhívást nyitóbeszédében - amelyet az MSZMP főtitkára, Grósz Károly felszólalásában elutasított. Budapestről érkezett, meg nem erősített értesülések szerint a pártszakadás küszöbön áll. Munkatársunk, Bognár Vera interjút készített a legfrissebb magyar eseményekkel kapcsolatban Eörsi Istvánnal. - Milyen hangulatban néz az ország és Ön főleg, és az értelmiség az MSZMP-nek eme kongresszusa elé? - Általános hangulat, amelyet én tapasztalok: aggodalommal vegyes várakozás. Az aggodalom arra vonatkozhat, hogy valami egészen ésszerűtlen dolog sül ki ebből a kongresszusból, és egy radikálisan reformellenes szárny - esetleg reformszólamokkal magát fedezve - kerül uralomra, s az eddigi politikai eredményeket rövid úton megsemmisíti. - Bizonyára hallott róla, hogy az NDK jelezte, hogy ha így megy tovább, ha így mennek tovább a dolgok, akkor a kínai módszereket is hajlandó bevetni. Csak mint egy paralelt kérdezem: hogy valami hasonló az, amit Ön lát ebben a szituációban? - Közvetlen, egészen közvetlen, ilyen veszélyt nem látok, de azért nem tartom lehetetlennek, hogy abban az esetben - bár nem vagyok jós, és nem is szeretnék most jósolni -, hogy ha egy ilyen nagyon konzervatív vonal kerülne felülre, akkor távolabbi következményei - gondolom - beláthatatlanok még. Még egy katonai puccsig vagy rendőrpuccsig is elmehetnek. Nem tartom ezt valószínűnek, de kizárni sem tudnám teljesen. (folyt.)
1989. október 6., péntek
|

Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
 |

- Pártkongresszus - Eörsi István - 1. folyt.
|

- Egy pillanat, hogy megszakítom. Berecz és Grósz: MSZMP -, Németh, Nyers, Pozsgay: Magyar Szocialista Párt. - Kérdés, hogy hogy osztják meg például a pártvagyont, hogy osztják meg a pártvagyonban megtestesülő óriási hatalmat, hogy oszlik meg a hadsereg, hogy oszlik meg a rendőrség, mi lesz a munkásőrséggel? Ezek mind nagyon nagy kérdések, és elég félelmetes kérdések. Mert abban az esetben, ha - mint én ezt gyanítom - a küldöttek, - bár hallottam már a küldöttek kiválasztásokar is, hogy manipulációk voltak - a küldöttek többsége konzervatív. Ha a küldöttek többsége a Grósz és a Berecz mögé áll, akkor az azt jelentené, hogy lényegében a három reformpolitikus, vagy magát reformpolitikusnak nevező személyek és akik mögöttük állnak, esetleg eszköztelenül vonulnak ki a teremből. Azért mondom, hogy ezek most már teljesen a találgatás birodalmába tartoznak. Akkor inkább arról beszélnék, hogy ebben a pillanatban, amikor semmi részletet nem tudok, mik lehetnek a megoszlás előnyei és mik a hátrányai. - Pompás. Egyetlenegy dologra válaszoljon nekem, mielőtt ebbe belemegyünk. Tényleg olyan nagy a különbség a Berecz-Grósz és a Németh-Nyers-Pozsgay felállás között? - Nagyon nagy a különbség. Most én amikor azt mondom, hogy nagyon nagy a különbség, nem akarom ezzel azt állítani, hogy feltétlenül ez a különbség a személyek karakteréből fakadt, hanem Magyarországnak az utolsó harminc éve, a kádárizmus időszaka alatt a kommunista párton belül igazán autentikus személyiségek nem tudtak kifejlődni. (folyt.)
1989. október 6., péntek
|

Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
 |

- Pártkongresszus - Eörsi István - 2. folyt.
|

Most csak párhuzamként utalok Nagy Imre figurájára, aki kommunista maradt. S mivel sztálinista is volt eleinte, kommunista maradt. Nem is tudom milyen múltbeli hibák vagy bűnök terhelik, de az ő fejlődése autentikusan az egész lakosság szeme előtt zajlott le. És éppen ezért tudott ő - függetlenül világnézeti beállítottságától - az egész ország hősévé, mártírjává válni. Most egy ilyesfajta fejlődés Magyarországon a Kádár-korszak és a postkádár-korszak idején nem zajlott le -, tehát amikor azt mondom, hogy óriási különbség van mondjuk a Pozsgay és a Nyers, illetve Németh, illetve a Berecz és a Grósz közt, akkor ezzel nem akarom azt állítani sajnos, hogy a reformkommunisták mint személyek rendelkeznek azzal az autentikus kisugárzással, amivel Nagy Imre rendelkezett. Viszont rendelkeznek egy egész sereg hasznos belátással. Mondjuk annak a belátásával - hogy most egészen az abc elejéről kezdjem el - hogy piacgazdaság nélkül az ország a központi termelésnek a régi módszerével tönkremegy. Az adósságállomány. Bár erre már nem is törekedik, mert hogyha nem csinálunk valami változást, akkor nem is kapunk több kölcsönt, és egyszerűen lengyel állapotok, vagy harmadik világbeli állapotok várnak ránk. Ezt ez a három reformpolitikus nagyon jól tudja. Aztán tudja azt is ez a három reformpolitikus, hogy ha az értelmiségnek, és általában a lakosságnak nem adnak bizonyos szabadságjogokat, akkor nem lesz jó érzésük, és nem lesz kedvük és türelmük sem elviselni a szükségszerű megpróbáltatásokat és gazdasági és anyagi ínséget. Azt is látják, hogy ez az egész szovjetizált hagyomány tökéletesen idegen Magyarországtól. Tehát a történelemnek egy olyasfajta - semmivel sem alátámasztott és semmivel sem előkészített - fordulata, amelyet tartósan éppúgy lehetetlen tovább vinni, mint a balti államokban. Ez egy másfajta kultúrához tartozik. (folyt.)
1989. október 6., péntek
|

Vissza »
|
 |

- Pártkongresszus - Eörsi István - 3. folyt.
|

Én a világért sem akarok egy rossz szót sem szólni a nagy orosz kultúráról - melynek igen alázatos tisztelője vagyok, Puskintól Csehovon át, még mondhatnám tovább - hanem az egész kormányzati formáról, az abszolútisztikus kormányzati formájáról. Végeredményben az a jobbágyság, amelyik egészen a sztálinizmus végéig tartott. Ebbe a hagyományba nem lehet belefogni Magyarországot. Ez a három ember ezt tudja: hogy Magyarországnak - akár Közép-Európa többi országának - nyugat-európai, kulturális ideáljai vannak. Meggyőződésem szerint az orosz értelmiség nagy részének is. Tehát ezt ezek tudják. Na most a Bereczről és a Grószról mint személyekről én most külön nem óhajtok beszélni, lehet hogy teljhatalomra jutnak, és rögtön lefejeznek, ha jellemzem őket. De annyi bizonyos, hogy személyes hitelük még lényegesen kevesebb a három előbb említett politikusénál is, azért, mert túl sokszor változtatták túl rövid idő alatt nyilvánosság előtt a véleményüket. Ez a dolognak a morális vagy általános emberi oldala. Politikailag pedig hát köztük is van különbség. Úgy gondolom, hogy Grósznak van egy ilyen Kádár János-i elképzelése arról, hogy enyhe reformokkal, de azért alapjában a régi posztsztálini struktúrát megtartva kell tovább fejlődni. Hogy Berecznek mik az elképzelései azt nem tudom. Ő volt az ötvenhat kérdésében egészen a legutolsó ideig a legmerevebben antiötvenhatos. Aztán volt egy nagyon tétova rövid korszaka, amikor megpróbált egy forradalmat végrehajtani, de ezt nem fogadták el, tudniilik így kikerült a vezetésből. Most megint nyilván vissza fog kerülni annak a pártrésznek, tehát az MSZMP vezetésének legfelsőbb grémiumába. Az ő nézeteiről nem tudok semmit, de abban biztos vagyok, hogy egy nagyon kevés skrupulust ismerő hatalmi politikus, aki - amennyiben külföldről vagy a belső erők részéről kellő támogatást kap -, akkor akár a kádárizmus első éveit is képes volna megvalósítani. (folyt.)
1989. október 6., péntek
|

Vissza »
|
 |

- Pártkongresszus - Eörsi István - 4. folyt.
|

- Most - visszatérve arra, ammiről eredetileg beszéltünk - hogy oszolhatnak meg a két új párt között egyáltalán a pártnak azok a fegyveres és pénzügyi előnyei, amiket a kezén tart? Elképzelhető-e valaha, hogy az MSZMP azt mondja, hogy ez a Magyar Szocialista Párt -, ami már nem MSZMP -, megérdemli, hogy kapjon a hadseregből vagy a munkásőrségből, vagy bármiből? - Hogy hogy fognak megoszlani az anyagi eszközök - erről fogalmam nincs, mert azt sem tudom, hogy miféle választások és miféle számbeli arányok alakultak ki a kongresszuson. De ami a rendőrséget és a katonaságot illeti, hát az bizonyára azoktól az emberektől is függ, akik ott dolgoznak. Tehát mondjuk a katonatisztek és a rendőrtisztek mely százalékben fogják az egyik tábort támogatni, mely százalékban a másikat; hogy most ez a szétoszlás viszonylag békés formák közt megy végbe, vagy pedig haragos formákban... Ha haragos formák közt, akkor bizony nagyon bizonytalan jövőnek nézünk elébe, mert akkor egy olyan labilis hatalmi centrum lesz Magyarországon - centrumon elsősorban a fegyveres erőket értem és és egyben a privilegizálot pártot is, amely labilitás aztán mindenféle, rossz és jó következményekkel egyaránt járhat, de történelmi tapasztalataim alapján szóval rossz következményekre gondolok. Tehát úgy gondolom, hogy azt, hogy a rendőrség és a honvédség hogy oszlik meg -, ezt ma senki az égvilágon nem tudhatja. A munkásőrség nyilván úgy ahogy van, a Grósz-Berecz-féle vonalat fogja támogatni, és én úgy gondolom, hogy a katonatisztek jelentős része messzebb látó politikus annál, semhogy ezt az utat kövesse. És a rendőrségnél pedig hát tapasztalatiaink ugyan bőven vannak, de alacsonyabb szinten. Ezek nem játszanak itt nagy szerepet. Ezek az én tapsztalataim. (folyt.)
1989. október 6., péntek
|

Vissza »
|
 |

- Pártkongresszus - Eörsi István - 5. folyt.
|

- Bizonyára szó esett a magyar értelmiségi ellenzékben arról, hogy mi lesz, ha ketté szakad a párt. Mit jelent ez az ellenzéki politikusok számára? - Annyiból üdvözlendő ez, de csakis annyiból, hogy tisztázódnak a frontok. Rendkívül nehéz egy olyan uralkodó párttal tárgyalni, amelynek nincs vonala. Tehát az ember megegyezik a Pozsgayval abban, hogy nem lesznek pártvezetők a műhelyekben, a gyárakban, meg a munkahelyeken - és következő nap a PB-ben leszavazzák a Pozsgayt - akkor nyilvánvalóan nincs abban a helyzetben - nem Pozsgay mint személy, hanem Pozsgay mint MSZMP -, hogy tárgyaljon. Tehát azáltal, hogy polarizálódott ez a két párt, ezáltal tiszta vizet öntöttek a pohárba. Tudjuk mind a két félről, hogy körülbelül mit akar - és íly módon ki-ki a maga módján szavahihetőbbé is válik. Ez benne a jó. Tehát az ellenzék számára is egyszerűbb úgy politizálni, hogy tárgyaló partnereiről és ellenfeleiről tudja: mit akarnak. És tudja azt is, hogy a szavuk bizonyos mértékig most már, mostantól fogva köti is őket, hiszen egy-egy adott vonal mellett nyilvánosan, még szervezetileg is - elkötelezték magukat. Ez a fő előnye. A fő hátrány az, amit már az előbb említettem: a destabilizálásban rejlő bizonytalanság rendkívül veszélyes kísértésekre ragadtathat el mindenféle szélsőséget. Az egész politikai életet - beleértve az ellenzéki pártokat - destabilizálhatja az, hogy a közvetlen jövő előreláthatatlan. Vallom ezt mindannak az egysoros hírnek a tudatában, amelyet maga most közölt velem. Tehát abszolute a sötében tapodatódzva. Tehát ez a legrosszabb következménye, ez a destabilizálódás, ez a bizonytalanság - de másrészről az sincs sehol megírva, hogy ez végül is nem vezet-e egy jobbfajta stabilizáció felé. Nyilvánvalóan most minden ellenzéki pártnak fel kell vetnie magában a kérdést: hogy milyen álláspontot foglal el az újjáalakult Magyar Szocialista Párttal? Továbbra is politikai eszközökkel leküzdendő ellenfélnek tartja-e, vagy esetleg egy potenciális szövetségnek? Ezt minden párt fel fogja vetni. (folyt.)
1989. október 6., péntek
|

Vissza »
|
 |

- Pártkongresszus - Eörsi István - 6. folyt.
|

Elképzelhető, hogy ez a kettéoszlás, az MSZMP - az eredeti MSZMP, a Grósz-Berecz féle csoport - elszigetelődésére vezet, és nyilvánvalóan azt mindenkinek tudnia kell: ha a szabad választásokat megtartják, ez a csoport csak a szavazatoknak egy elenyésző kisebbségét tudja megtartani. Ebből megint ilyen bizonytalanság-érzés támad, hogy vajon nem fogják-e próbálni, vagy tudni megakadályozni a szabad választásokat? Milyen eszközeik és aduik maradnak még? Mert különben az a csoport társadalmilag rendkívüli módon veszélyes. Ennek az elszigeteltségnek a veszélyessége, veszélyesség-érzete felerősödik, akkor - és ez a félelem nem hallgatható el - kétségbeesett tettekre is ragadtathatják magukat. +++
1989. október 6., péntek
|

Vissza »
|
|
|
 |
|
|