|
|
|
|
- Pártkongresszus - Eörsi István - 2. folyt.
|
Most csak párhuzamként utalok Nagy Imre figurájára, aki kommunista maradt. S mivel sztálinista is volt eleinte, kommunista maradt. Nem is tudom milyen múltbeli hibák vagy bűnök terhelik, de az ő fejlődése autentikusan az egész lakosság szeme előtt zajlott le. És éppen ezért tudott ő - függetlenül világnézeti beállítottságától - az egész ország hősévé, mártírjává válni. Most egy ilyesfajta fejlődés Magyarországon a Kádár-korszak és a postkádár-korszak idején nem zajlott le -, tehát amikor azt mondom, hogy óriási különbség van mondjuk a Pozsgay és a Nyers, illetve Németh, illetve a Berecz és a Grósz közt, akkor ezzel nem akarom azt állítani sajnos, hogy a reformkommunisták mint személyek rendelkeznek azzal az autentikus kisugárzással, amivel Nagy Imre rendelkezett. Viszont rendelkeznek egy egész sereg hasznos belátással. Mondjuk annak a belátásával - hogy most egészen az abc elejéről kezdjem el - hogy piacgazdaság nélkül az ország a központi termelésnek a régi módszerével tönkremegy. Az adósságállomány. Bár erre már nem is törekedik, mert hogyha nem csinálunk valami változást, akkor nem is kapunk több kölcsönt, és egyszerűen lengyel állapotok, vagy harmadik világbeli állapotok várnak ránk. Ezt ez a három reformpolitikus nagyon jól tudja. Aztán tudja azt is ez a három reformpolitikus, hogy ha az értelmiségnek, és általában a lakosságnak nem adnak bizonyos szabadságjogokat, akkor nem lesz jó érzésük, és nem lesz kedvük és türelmük sem elviselni a szükségszerű megpróbáltatásokat és gazdasági és anyagi ínséget. Azt is látják, hogy ez az egész szovjetizált hagyomány tökéletesen idegen Magyarországtól. Tehát a történelemnek egy olyasfajta - semmivel sem alátámasztott és semmivel sem előkészített - fordulata, amelyet tartósan éppúgy lehetetlen tovább vinni, mint a balti államokban. Ez egy másfajta kultúrához tartozik. (folyt.)
1989. október 6., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|