|
|
|
|
Pártkongresszus - nyugatnémet sajtó
|
----------------------------------- Köln, 1989. október 6. (Deutschlandfunk, Lapszemle) - Ma kezdődött a Magyar Szocialista Munkáspárt kongresszusa. A nyugatnémet napilapokból összeállított sajtószemlénkben az ezzel a témával foglalkozó szemelvényeket olvassuk fel: - A Bonnban megjelenő Die Welt című lap rövid áttekintést nyújt arról, milyen jellegzetes események mutatják, hogy Magyarországon jelentős változások mennek végbe. A cikkíró utal arra, hogy a Kisgazdapárt javasolta Habsburg Ottó jelölését az államfői posztra. Az 1956-os forradalom kitörésének napja, október 23-ika ezentúl nemzeti ünnep lesz, és talán hamarosan eltünnek a vörös csillagok a középületekről. Ezen túlmenően a Magyar Népköztársaság elnevezést a Magyar Köztársaság váltja majd fel. Ezt követően így fogalmaz a cikkíró: - Ez az a politikai, pszichológiai háttér, mely a ma kezdődő pártkongresszus küldötteit várja. De milyen politikai súlyt képviselnek azok a reformerők, melyek az MSZMP-ben Pozsgay, Németh miniszterelnök és Nyers pártelnök körül csoportosulnak? Időnként úgy tűnik, hogy a reformkommunistákat, akik - mint például Pozsgay - magukat inkább demokratikus szocialistáknak, mitöbb esetleg titokban szociáldemokratáknak tekintik, az a veszély fenyegeti, hogy malomkövek közé kerülnek. Ezek a reformerek ismertek és még népszerűek is a nyugati közvélemény előtt. Mégis, az időközi parlamenti választások során nem a reformkommunisták, hanem az antikommunisták, az ellenzéki Magyar Demokrata Fórum jelöltjei arattak elsöprő sikert: a szavazatok 70 százalékát érték el. (folyt.)
1989. október 6., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- pártkongresszus - nyn. sajtó - 1. folyt.
|
A kommunista pártban balról élénkül az ellenállás. Igen figyelemreméltó, hogy a belviszályok dúlta és ideológiailag tanácstalan párt küldöttválasztásai során a reformkörök képviselői - így Pozsgay és Németh - a vártnál rosszabbul szerepeltek. Ezzel szemben váratlan sikert ért el a Münnich Ferenc Társaság: e kádárista, ha nem is sztálinista csoport sikere az alsó- és középszintű funkcionáriusokkal magyarázható. Magyarországon is, mint többi eddigi reálszocialista országban, létezik egy olyan réteg, mely a régi rendszer haszonélvezői közé tartozott. Ezek az emberek elszörnyedve látják, hogy létüket és kiváltságaikat veszély fenyegeti. Ha a családtagokat is számoljuk, akkor több százezer emberről van szó, akik nem sok jót várnak a demokráciától, és akik könnyes szemekkel siratják azokat a régi szép időket, amikor a vörös világ még rendben volt. Gondoljunk csak a Kádár temetésénél lejátszódott jelenetekre A kommunista reformerek a párt egy másik frakciója képében további versenytársat és ellenlábast kapnak - Berecz Jánosról, a volt politikai bizottsági tagról és hajdani főideológusról, valamint csoportjáról van szó. Berecz újabban elutasítja a bolsevik típusú pártot, ugyanakkor frontot alkot - mint ahogy ezt ő kifejezi - a reform-anarchizmus és azon törekvések ellen, melyek a szocializmus feladására irányulnak. A pártkongresszus esélyeit latolgatva így ír a Die Welt: - Egyik lehetőség, hogy a reformerek győznek, s ebben az esetben minden valószínűség szerint kiválnak a pártból a münnichesek és a Berecz-követők. A másik lehetőség, hogy a reformok ellenzői kerekednek felül. Pozsgay máris bejelentette, hogy ebben az esetben kilép a pártból. Ez azonban csupán a súlyos csatározások kezdetét jelentené - olvashatjuk a Die Welt cikkében. (folyt.)
1989. október 6., péntek
|
Vissza »
|
|
- Pártkongresszus - ny.n. sajtó - 2. folyt.
|
- A magyar kommunisták pénteken kezdödő kongresszusán sok mindent kell tisztázni. Kérdés, hogy felülkerekednek-e a konzervatív erők? Kérdés, hogy szétesik-e végleg a frakcióharcoktól szétzilált párt? Egy mindenesetre biztosnak látszik: a Magyar Szocialista Munkáspárt eme kongresszusa után már nem lesz olyan a párt, amilyennek Kádár János 30 évvel ezelőtt megalapította, és ahogy három évtizeden keresztül uralkodó állampártként vezette. A Süddeutsche Zeitung utal arra, hogy az MSZMP erősen polarizálódott és hogy a pártot belharcok jellemzik. A lap szerint három különböző csoportosulás lép fel a kongressuson: a reformerek, akiket ellenfeleik kapitulánsoknak és szívük mélyén polgáriaknak neveznek, továbbá a konzervatív kommunisták, akik a párt hegemóniájának fenntartása mellett szállnak síkra. A harmadik és egyáltalán le nem becsülendő csoport képviselői Grósz Károly követői közül kerülnek ki. Ők ugyan óvatos reformokat akarnak, de rendszerváltozást semmiképpen. Grósz személyét illetően megállapítja a lap, hogy a főtitkár pozíciója jelentősen meggyengült a Központi Bizottság júniusi ülése után. Akkoriban úgy tünt, Grósz belefáradt munkájába. Ma már szó sincs erről. A Süddeutsche Zeitung a pártapparátus embereként jellemzi Grószt, akiről Budapesten azt tartják, hogy Moszkva támogatja és favorizálja. Az MSZMP jövőjével kapcsolatban úgy véli a müncheni lap, hogy a régi típusú kommunista pártnak semmi esélye sincs arra, hogy sikeresen vegye fel a harcot a polgári, ellenzéki pártokkal. Az MSZMP-t ugyanaz a sors várná, mint a lengyel kommunista pártot. +++
1989. október 6., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|