|
|
 |
|
 |
Magyar-csehszlovák viszony - 11/1. folyt.
|
A hírek hallatán jó volna tudni, mi igaz belőlük. Kétségtelen,
hogy Magyarország és Csehszlovákia között ezekben a napokban a
politikai feszültség tetemes, és ez a feszültség természetesen
nemcsak a vízlépcsőnek köszönhető, hanem más politikai problémáknak:
a nemzeti kérdésnek és annak ténynek, hogy míg Magyarország - bár
zökkenőkkel - a demokrácia felé látszik haladni, addig Csehszlovákia
az ellenkező irányban mozdulatlan.
Felvetődik az a kérdés, hogy ezzel a tárgyalással tulajdonképpen
milyen irányban tett lépést a magyar diplomácia. Az is kérdés, hogy
mivel a jelek szerint a kártérítés ezúttal nem került szóba, nem
sikerült-e a megnyugtatás túlságosan jól.
- Felmerül itt még egy kérdés, ha már a kérdések sorozatánál
tartunk: mit kell véleményed szerint ma tennie a magyar független
szervezeteknek, a magyar független környezetvédőknek a jelenlegi
helyzetben Németh Miklós miniszterelnök prágai tárgyalásai után?
- Az a véleményem, hogy a demokratikus pártoknak, a független
szervezeteknek, elsősorban a környezetvédőknek meg kell próbálniuk
először is megbízható információt szerezni ezeknek a tárgyalásoknak
a tartalmáról és a magyar kormány voltaképpeni szándékairól.
Ha ezek a szándékok olyan bizonytalanok, amilyeneknek a hírek
alapján tűnnek, akkor mindenképpen arra kellene törekedni, hogy
egyértelmű kötelezettségvállalásra késztessék a kormányzatot és
ehhez meg kell próbálni szövetségeseket szerezni külföldön is,
elsősorban Ausztriában, ahol a közvéleménynek van módja szabadon
megnyilvánulni.
Még azt sem zárnám ki a lehetőségek közül, hogy a bontakozó cseh
ellenzéket szintén meg lehetne kérni szövetségesül, hogy világossá
váljék a cseh és szlovák közvélemény előtt: a magyar
környezetvédelmi, sőt kisebbségi aggályok nem a cseh és a szlovák
nép ellen irányulnak, hanem éppen ellenkezőleg. (folyt.)
1989. május 25., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|