|
|
 |
|
 |
Országgyűlés - második nap (5. rész)
|
Tény, hogy a gyakorlati megoldásra hivatott döntéshozók - a
termelőszövetkezetek közgyűlései - a gazdasági korlátok miatt
dilemmák előtt állnak. A társadalmi igazságosság jegyében -
elismerve az igények jogosságát - elő lehetne írni például a
földjáradék kötelező emelését, a bevitt földek kiadását vagy akár
azt is, hogy a megváltási ár mértékét a kisajátítási kártalanítás
szerint határozzák meg.
- Ám az a véleményünk, hogy a központi szabályozással csak
korlátoznánk a szövetkezeti önkormányzatot. Azok jogait vennénk el,
akik a döntések következményeit viselik. Íróasztal mellől nem lehet
kiszámítani, hogy a kötelező előírások hatását miként élnék meg
egyes termelőszövetkezetek, hol találkoznak és hol ellenkeznek a
tulajdonossá váló tagság érdekeivel - mondotta Hütter Csaba.
A továbbiakban arról beszélt, hogy az önkormányzatok ilyen
széles körű és érdemi döntési joggal történő felruházása mellett a
törvény az egyén, illetve a közösség érdekeit védő, két irányba ható
biztosítékot tartalmaz. Az egyik az, hogy az említett kérdések
szabályozásakor a jelenleginél kedvezőtlenebb helyzetbe senki nem
hozható. Ezt a törekvést szolgálja például a földjáradék kötelező
minimumának a fenntartása, ami jelenleg aranykoronánként 8 kilogramm
búza árának felel meg. A másik kötelező előírás, hogy ezek az
intézkedések csak a jelenlegi tagokra érvényesek, azok, akiknek a
tagsági viszonya korábban szűnt meg és velük vagy örököseikkel az
akkor hatályos előírások szerint a termelőszövetkezet elszámolt,
kártalanításra a törvényjavaslat alapján nem tarthatnak igényt.
Érthető, hogy ez keserű igazság, és sebezhető pontja is a
törvénymódosítási javaslatnak - jegyezte meg a miniszter. Mégis arra
kérte a vitában résztvevő képviselőket, hogy javaslataik
megtételekor vegyék figyelembe: a tsz-ek működőképességének
fennmaradása az aktív korú és a nyugdíjas tagság elemi érdeke, a
falu jövőjének kulcsfontosságú kérdése.
A miniszter ezután áttért a földről, illetve az erdőről és a
vadgazdálkodásról szóló törvények módosításának indoklására. A
történelmi visszapillantás után részletesebben szólt a
tulajdonviszonyok kérdéséről. Elmondotta: a mezőgazdaság
átszervezésének 1958-ban indult új szakasza lényegében 1961-re
befejeződött. Két-három év alatt alakultak ki a mezőgazdasági
szövetkezetek nagyüzemi földterületei. A tagok földjeiknek továbbra
is tulajdonosai maradtak, ám egyéni földhasználatukat a közös
földhasználat váltotta fel. A szövetkezeti tag elhalálozása után
földjeik mind nagyobb részén lettek tulajdonosok a szövetkezeten
kívüli örökösök. (folyt. köv.)
1989. május 31., szerda 11:27
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|