|
|
|
|
- Pártkongresszus - Schöpflin - 4. folyt.
|
A közvéleménykutatások eddig azt mutatják, hogy a kommunista párt, vagy legyen az bármi, a szavazóknak körülbelül egynegyedére számíthat. Na most, hogyha beáll ez a szakadás, akkor lehetséges, hogy jóval kevesebbre számíthatnak, de a pártreformerek sem számíthatnak olyan nagyon sokra, mert időközben a politikai eltolódás már oda vezet, hogy a többi pártok, elsősorban a Fórum, az MDF egyre nagyobb erőkre számíthat. - De van szerintem még egy lehetőség, illetve egy következménye annak, hogy ha az egység-szempont kerekedik felül, hogy a reformerek a párton belül azok csalódottak lesznek ezzel a kimenetellel, elégedetlenek, és tulajdonképpen folytatják ott, ahol a kongresszus előtt művelték a dolgot, de most már egy választási célegyenesben folytatják ezt. - De hogyha ilyen körülmények között folytatják, akkor tulajdonképpen megbénítják a pártot, mert azért a különbség a két szárny között eléggé alakos, és akkor egymás után következnek valószínűleg a politikai esetek, ahol a párt nem tud döntést hozni, vagy csak nagyon nehezen, egy ilyen lagymatag, rossz kompromisszumos döntést tud hozni, és akkor egyre inkább elodázzák dolgot, aminek aztán az lesz a következménye - szerintem ez már nagyrészben bekövetkezett -, hogy a kormány sokkal függetlenebb a párttól. Ez már nem egy klasszikus kommunista rendszer - nem győzőm ezt hangoztatni. - Érdekes amit mondasz, mert, hogy Németh Miklós ezt hangsúlyozza, mint a vezetőség tagja, illetve a négytagú legfelsőbb vezetőség tagja. Azt értem, hogy neki megvan a nyomós oka, hogy ezt mondja, de megmondom őszintén, nehezen látom be, hogy hol, miben mutatkozhat meg a kormány függetlensége a párttól, amikor végeredményben mégis a pártvezetőség egyik prominens tagja vezeti a kormányt és a miniszterek is mind, kivétel nélkül - azt hiszem - párttagok. Hol mutatkozik meg az önállóság? (folyt.)
1989. október 5., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A lázadás (1989.09.11-10.07)
"Már a kongresszus első napján látszott, hogy a valódi események a folyosókon és a színfalak mögött zajlanak le. Pozsgay, Nyers, Németh, Grósz, Berecz lázasan járkáltak fel, s alá, hol egyedül, hol különféle párthíveik körében. A reformisták mindenképpen meg akartak szabadulni a dogmatistáktól, azaz a Grósz-Berecz-szárnytól. Azok viszont nem akartak kívül kerülni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|