|
|
|
|
Nagy Imre újratemetése
|
(Thassy Jenő) Washington, 1989. február 3. (Amerika Hangja, Világhíradó) - Mint ismeretes, Magyar-országon döntés született arról, hogy márciusban újratemetik az 1958-ban kivégzett magyar miniszterelnököt, Nagy Imrét. - A téma, ami tabu volt Magyarországon, hirtelen az előtérbe került - címmel Williams Erickson, a Christian Science Monitor tudósítója jelenti Párizsból a következőket: A Rákoskeresztúri temető 301-es parcelláját jó ideje gaz és pipacs borította, nem jelzik sírfeliratok. Ez az eldugott sarok, ahová temették Nagy Imre miniszterelnököt, kegyvesztése és kivégzése után. Több mint három évtizeddel később a kommunisták Magyarországon végre megkezdték Nagy Imre átértékelését, és döntő szerepének vizsgálatát. A volt miniszterelnök holttestét márciusban exhumálják, majd tisztességesen eltemetik. Ez a változás újabb jele annak, hogy Magyarország milyen gyorsan halad a demokrácia irányába. Ezen a héten egy parlamenti bizottság megkezdte az új alkotmány vitáját - ez törvényessé tenné az ellenzéki pártokat ebben az egypártrendszerre épült kommunista államban. A januárban megszavazott törvény engedélyezi a független szervezetek létesítését. A többpártrendszerű berendezkedésben a parlament kell hogy a vezérszerepet játssza - mondotta Nyers Rezső miniszterelnök-helyettes, (Sic!) a politikai reform egyik szószólója. Mr. Nyers szeretné, ha a párt vezető szerepének mindenfajta említését mellőznék az új alkotmányban, amelynek szövegét június 30-áig kellene publikálni. A parlament decemberben vitatja meg, és a többpárt-választás hamarosan követné azt. Hasonló témák a korábbi kommunista vezető: Kádár János hosszú uralma során tabunak számítottak. Kádár János 1956. november 4-ikén vette át a hatalmat, azután, hogy a szovjet tankok eltaposták a felkelőket, akik Molotov-koktéllal fogadták a visszatérő szovjet csapatokat. Múlt év májusában Grósz Károly váltotta fel Kádárt. Grósz pragmatikus hírben áll, de nem tartozik a liberális demokraták közé. Ő kapta meg a vezetői pozíciót, de két - határozottan nem ortodox - reformistát: Nyers Rezsőt és Pozsgay Imre államminisztert vitte magával a párt Politikai Bizottságába. Múlt szombaton a Magyar Rádiónak adott interjújában Mr. Pozsgay kijelentette, hogy az 1956-os felkelés nem ellenforradalom volt, hanem népfelkelés. Kijelentése vad vitát váltott ki a lapok címoldalán, és később mind a pártvezető Grósz Károly, mind Németh Miklós miniszterelnök cáfolták. Kijelentették, hogy a párt még nem kész az ilyesfajta értelmezésre. Maga Pozsgay, a volt miniszterelnök exhumálásának és újbóli eltemetésének döntését azzal magyarázta, hogy ez humánus okból történik, nem pedig azért, mint hogyha politikai rehabilitáció lenne. +++
1989. február 3., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A lázadás (1989.09.11-10.07)
"Már a kongresszus első napján látszott, hogy a valódi események a folyosókon és a színfalak mögött zajlanak le. Pozsgay, Nyers, Németh, Grósz, Berecz lázasan járkáltak fel, s alá, hol egyedül, hol különféle párthíveik körében. A reformisták mindenképpen meg akartak szabadulni a dogmatistáktól, azaz a Grósz-Berecz-szárnytól. Azok viszont nem akartak kívül kerülni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|