|
|
|
|
Panama: mi jöhet még? - 1
|
1989. október 4. szerda (MTI-Panoráma) - A katonai lázadás sem sikerült. A panamai zendülők lövöldöztek egy kicsit, aztán bünbánóan letették a fegyvert Manuel Antonio Noriega tábornok, az ország erős embere elött, aki természetesen továbbra is a helyén marad.
A lassan második éve tartó panamai válság immár joggal tekinthető abszúrd komédiának. Ebben a játékban az egyik főszereplő - az Egyesült Államok - látszólag mindent megtesz a másik főhős - Noriega tábornok, a panamai hadsereg vezetője - eltávolításáért, de mindezt oly amatőr módon, hogy a nézőben az a gyanú támad: szándéka nem is komoly - és nem is lehet az, mert ha célját elérné, akkor az ő szerepe is értelmét veszítené. Már a történet indítása is meglepő: Washingtonban egyszercsak rájönnek arra, hogy Noriega tábornok aktív résztvevője az Egyesült Államokba irányuló kábitószer-csempészetnek, ezért aztán egy floridai biróság elítéli őt. A szenzációs tárgyalás közben mellékesen kiderül, hogy Noriega korábban a CIA-nak dolgozott, meg persze gyilkos is, aki brutális kegyetlenséggel szabadul meg politikai ellenfeleitől. Ezekután szinte természetes, hogy Washington súlyos pénzügyi szankciókat léptetett életbe azzal az országgal szemben, amely ilyen gazembert eltür hadserege élén. A számítás biztosnak látszik: Panama bankország, bevételeinek majd 80 százaléka a különböző szolgáltatási bevételekből származik, s gazdasága annyira függ a nemzetközi pénzvilágtól, hogy névleg van ugyan saját valutája, de tényleges fizetőeszközként odahaza is az amerikai dollárt használja. A blokád valóban vészhelyzetet teremtett. Az akkori törvényes elnök, aki hosszú évtizedig az Egyesült Államokban dolgozott vezető bankárként, nem nézhette tétlenül az összeomlást: elnöki jogkörével élve menesztette a hadsereg főparancsnokát. Csak arra nem számított, hogy a parlamenti többséget élvező párt képviselői maguk is gyakorolni fogják jogaikat és menesztik őt, az elnököt. Noriega maradt, az államfő csomagolt, s mikor a Panamában müködő másfélszáznyi banknak is elege lett a pénzhiányból, Washington csendesen feloldotta a dollár-blokádot. A gazdasági zsarolás és az alkotmány-puccs kudarca nem törte le a Panama ügyében illetékes amerikai stratégákat. A közép-amerikai országban közeledtek az általános választások és biztosnak látszott, hogy a szavazással is lehet tenni valamit, ami kényelmetlen helyzetbe hozza Noriegát.(folyt)
1989. október 4., szerda 12:55
|
Vissza »
|
|
Panama: mi jöhet még? - 2
|
Ebben nem is tévedtek. A választásokat felügyelő panamai bizottság tagjai a korábbi hónapok izgalmai miatt szigorú szabályt hoztak. Közölték, hogy a szavazatok összeszámlása közben semmilyen részadat nem kerülhet nyilvánosságra, csak a végeredményt lehet majd publikálni. Igy még meglepőnek sem számított, hogy rögtön kiszivárgott: az egyik körzetben a tábornok távozását sürgető politikai szövetség kétharmados többséget szerzett. A panamai bizottságok pedig komolyan veszik magukat, a választási ellenőrök felháborodásukban érvénytelennek nyilvánították a szavazást. Érdekes belpolitikai helyzet alakult ki. A kormány újabb választást javasolt, de az ellenzék - mondván, ő már megnyert egyet - megmakacsolta magát. Igy aztán szeptember elsején az ideiglenes államfőt egy másik ideiglenes elnök váltotta fel - a hadsereg főparancsnoka természetesen maradt. Közben Washingtonban már oly kitartóan beszéltek arról, hogy az Egyesült Államok nem ösztönzi a panamai hadsereg jobb belátásra bírható tisztjeit katonai államcsínyre, hogy Panamában már-már arra kötöttek fogadásokat, mikorra is várható a lázadás? Ami nem is késlekedett, kedden a fegyveres erők 15 ezer katonája közül 200 megrohamozta a hadsereg főhadiszállását. Az eredmény ismert. Panamát illetően az ókonzervatív amerikai politikai körök számára még 1903-at mutat a naptár. Ők változatlanul hisznek abban, hogy miután az Egyesült Államok a csatorna megépítési jogának megszerzésért egy jelentéktelen katonai operációval elszakította Kolumbiától Panama-tartományt és független köztársaságot csinált belőle, ezért most is maga dönthet arról, hogy mi történjen ott. A józanabb politikacsinálók ezen már túljutottak. Tudják, hogy a panamaiak többsége olyannyira nem szereti az Egyesült Államokat, hogy a Washingtonnal szembeszálló tábornokot törvényes úton nehezen tudnák eltávolítani. A panamai vezetés legalitását azonban ilyen eszközökkel kérdésessé lehetett tenni. S ami különösen fontos: a közép-amerikai válság rendezése most különösen kényes szakaszba jutott: úgy tünik, Washingtonnak meg kell békélnie a nicaraguai forradalmi rendszer fennmaradásával. Panama pedig a Noriega-ügy kirobbanása óta már nem képes azt az aktív kiegyensúlyozó szerepet játszani, aminek következtében az Egyesült Államok soha nem tudta a térségben elszigetelni Nicaraguát. Sőt az újabb közép-amerikai feszültséggóc fenntartásával egy esetleges rendezés maradandósága is komolyan megkérdőjelezhető.+++ Gózon István MTI-Panoráma
1989. október 4., szerda 12:55
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|