Rendszerváltás és az MTI

	Panama: mi jöhet még? - 2
Ebben nem is tévedtek. A választásokat felügyelő panamai bizottság tagjai a korábbi hónapok izgalmai miatt szigorú szabályt hoztak. Közölték, hogy a szavazatok összeszámlása közben semmilyen részadat nem kerülhet nyilvánosságra, csak a végeredményt lehet majd publikálni. Igy még meglepőnek sem számított, hogy rögtön kiszivárgott: az egyik körzetben a tábornok távozását sürgető politikai szövetség kétharmados többséget szerzett. A panamai bizottságok pedig komolyan veszik magukat, a választási ellenőrök felháborodásukban érvénytelennek nyilvánították a szavazást. Érdekes belpolitikai helyzet alakult ki. A kormány újabb választást javasolt, de az ellenzék - mondván, ő már megnyert egyet - megmakacsolta magát. Igy aztán szeptember elsején az ideiglenes államfőt egy másik ideiglenes elnök váltotta fel - a hadsereg főparancsnoka természetesen maradt. Közben Washingtonban már oly kitartóan beszéltek arról, hogy az Egyesült Államok nem ösztönzi a panamai hadsereg jobb belátásra bírható tisztjeit katonai államcsínyre, hogy Panamában már-már arra kötöttek fogadásokat, mikorra is várható a lázadás? Ami nem is késlekedett, kedden a fegyveres erők 15 ezer katonája közül 200 megrohamozta a hadsereg főhadiszállását. Az eredmény ismert. Panamát illetően az ókonzervatív amerikai politikai körök számára még 1903-at mutat a naptár. Ők változatlanul hisznek abban, hogy miután az Egyesült Államok a csatorna megépítési jogának megszerzésért egy jelentéktelen katonai operációval elszakította Kolumbiától Panama-tartományt és független köztársaságot csinált belőle, ezért most is maga dönthet arról, hogy mi történjen ott. A józanabb politikacsinálók ezen már túljutottak. Tudják, hogy a panamaiak többsége olyannyira nem szereti az Egyesült Államokat, hogy a Washingtonnal szembeszálló tábornokot törvényes úton nehezen tudnák eltávolítani. A panamai vezetés legalitását azonban ilyen eszközökkel kérdésessé lehetett tenni. S ami különösen fontos: a közép-amerikai válság rendezése most különösen kényes szakaszba jutott: úgy tünik, Washingtonnak meg kell békélnie a nicaraguai forradalmi rendszer fennmaradásával. Panama pedig a Noriega-ügy kirobbanása óta már nem képes azt az aktív kiegyensúlyozó szerepet játszani, aminek következtében az Egyesült Államok soha nem tudta a térségben elszigetelni Nicaraguát. Sőt az újabb közép-amerikai feszültséggóc fenntartásával egy esetleges rendezés maradandósága is komolyan megkérdőjelezhető.+++ Gózon István MTI-Panoráma 1989. október 4., szerda 12:55
Vissza » Folytatásokkal »