|
|
|
|
Panama: mi jöhet még? - 1
|
1989. október 4. szerda (MTI-Panoráma) - A katonai lázadás sem sikerült. A panamai zendülők lövöldöztek egy kicsit, aztán bünbánóan letették a fegyvert Manuel Antonio Noriega tábornok, az ország erős embere elött, aki természetesen továbbra is a helyén marad.
A lassan második éve tartó panamai válság immár joggal tekinthető abszúrd komédiának. Ebben a játékban az egyik főszereplő - az Egyesült Államok - látszólag mindent megtesz a másik főhős - Noriega tábornok, a panamai hadsereg vezetője - eltávolításáért, de mindezt oly amatőr módon, hogy a nézőben az a gyanú támad: szándéka nem is komoly - és nem is lehet az, mert ha célját elérné, akkor az ő szerepe is értelmét veszítené. Már a történet indítása is meglepő: Washingtonban egyszercsak rájönnek arra, hogy Noriega tábornok aktív résztvevője az Egyesült Államokba irányuló kábitószer-csempészetnek, ezért aztán egy floridai biróság elítéli őt. A szenzációs tárgyalás közben mellékesen kiderül, hogy Noriega korábban a CIA-nak dolgozott, meg persze gyilkos is, aki brutális kegyetlenséggel szabadul meg politikai ellenfeleitől. Ezekután szinte természetes, hogy Washington súlyos pénzügyi szankciókat léptetett életbe azzal az országgal szemben, amely ilyen gazembert eltür hadserege élén. A számítás biztosnak látszik: Panama bankország, bevételeinek majd 80 százaléka a különböző szolgáltatási bevételekből származik, s gazdasága annyira függ a nemzetközi pénzvilágtól, hogy névleg van ugyan saját valutája, de tényleges fizetőeszközként odahaza is az amerikai dollárt használja. A blokád valóban vészhelyzetet teremtett. Az akkori törvényes elnök, aki hosszú évtizedig az Egyesült Államokban dolgozott vezető bankárként, nem nézhette tétlenül az összeomlást: elnöki jogkörével élve menesztette a hadsereg főparancsnokát. Csak arra nem számított, hogy a parlamenti többséget élvező párt képviselői maguk is gyakorolni fogják jogaikat és menesztik őt, az elnököt. Noriega maradt, az államfő csomagolt, s mikor a Panamában müködő másfélszáznyi banknak is elege lett a pénzhiányból, Washington csendesen feloldotta a dollár-blokádot. A gazdasági zsarolás és az alkotmány-puccs kudarca nem törte le a Panama ügyében illetékes amerikai stratégákat. A közép-amerikai országban közeledtek az általános választások és biztosnak látszott, hogy a szavazással is lehet tenni valamit, ami kényelmetlen helyzetbe hozza Noriegát.(folyt)
1989. október 4., szerda 12:55
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|