|
|
 |
|
 |
A Magyar Katolikus Püspöki Kar nyilatkozata az egyházi és társadalmi élet megújításáról (1. rész) (OS)
|
1989. július 6., csütörtök - A magyar nép életében mélyreható
politikai, társadalmi és gazdasági változások történnek, amelyek
közelről érintik a magyar Katolikus Egyházat is. A változások a
kibontakozás és a fejlődés reményével töltenek el. A felgyülemlett
problémák megoldása számos feladatra kötelez, de egyben veszélyeket
is hordozhat magában. A Magyar Katolikus Püspöki Kar krisztusi
küldetése és felelőssége tudatában, az Evangélium és az Egyház
tanítása alapján szól híveihez és az egész magyar néphez.
1. A második világháború után a Magyar Katolikus Egyház azt
remélte, hogy híveivel és intézményeivel együtt részt vehet az
egészséges, új magyar társadalom építésében. Nem a híveken és az
egyházi vezetőkön múlott, hogy ezek a remények meghiúsultak. Olyan
struktúra alakult ki hazánkban, amely sok téves döntést,
igazságtalanságot, sőt üldöztetést hozott az egyházi életben is. Ez
a kényszerhelyzet a társadalom többségét, így az egyházakat is
kizárta a szabad elhatározás és cselekvés lehetőségéből. Érthető
tehát, hogy a jóakaratú törekvések sorra elbuktak vagy nem tudtak
megerősödni.
A kialakult új társadalmi rendszer a nemzet egészét sújtotta: a
más nemzetiségűeket - elsősorban a német nemzetiségűeket -
kitelepítették az országból, sokakat osztályidegennek minősítettek,
megfosztottak alapvető emberi jogaiktól, vagyonuktól, otthonuktól,
munkalehetőségüktől, gyakran szabadságuktól is. Ennek következtében
igen sokan hazájuk elhagyására kényszerültek.
Olyan rendszer jött létre, amely a vallás ellen fordult és annak
elhalását adminisztratív eszközökkel is siettetni akarta:
feloszlatta a vallásos egyesületeket és mozgalmakat; államosította
az egyházi iskolákat; megvonta a szerzetesrendek működési
engedélyét; bezáratta a papnevelő intézetek felét; akadályozta a
szabad hitoktatást; korlátozta és cenzúrázta az egyházi sajtót;
beleszólt az egyházi tisztségek betöltésébe; a papi békemozgalom
erőszakolásával megkísérelte a papság megosztását; az iskolákban, a
munkahelyeken és a közéletben a materialista, ateista ideológiát
érvényesítette. Sok hitéhez hűséges hívő, hivatását végző szerzetes,
pap és főpap meghurcolást és bebörtönzést szenvedett, koncepciós
perek áldozata lett. Krisztushoz hű keresztények kerültek pusztán
hitük megvallása miatt hátrányos helyzetbe. Közülük kiemelkedik
Mindszenty József bíboros, aki mint a magyar egyház vezetője,
határozottan kiállt a katolikus egyház érdekei mellett. Koholt vádak
alapján történt elítélése előre jelezte a magyar katolikus egyház
sorsának jövendő alakulását. (folyt.köv.)
1989. július 6., csütörtök 13:47
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|