|
|
 |
|
 |
- Gazdaszövetségek - 1. folyt.
|
S mi tornyosult a hasonlat ellenkező felén? Természetesen a
nagytermelő, a nagyüzem, a korszerű, a nagyszerű, a leggyőzhetetlen,
az új, az igazi, az egyetlen, a szocialista vívmány, a dicső. Hogy
valaki egyszer is összevetette volna mindezt azzal, amit valóságnak
nevezünk? Bizony, erre nem került sor eddig.
Pedig mi is az igazság? Olyan, hogy kistermelő - ebben a
bizonyos elnyűtt kifejezési formában megjelölve nincs is. Kistermelő
úgy lehetséges csupán, mint a kisgazda -, kisgazda pedig sosem
jelentett megcsúfolást, elmarasztalást. Kisgazda az, akinek kevesebb
földje, kevesebb adója, de jó eszközei, nagy igyekezete van, s megél
a maga lábán a maga munkájából. A kistermelő is megélt, mert
agyondolgozta magát. Megélt -, de sok öröme nem volt benne.
Másodrangú állampolgárnak kellett éreznie saját személyét,
családtagjait egyaránt. Hiába termelt egyfőre kivetítve
kétszer-háromszor annyi értéket, mint a tsz-dolgozó, hiába művelt
meg ugyanakkora földterületet kétszer-háromszor eredményesebben,
mint a nagyüzem - ő mégis és változatlanul kistermelő maradt. Pedig
ami a befektetett munkát és a munka gyümölcsét illeti: akármelyik
nagyüzemmel összevetve ő került volna ki győztesen.
Ezért is vált olyan gyorsan általánosan elfogadottá a gazda,
mint a kistermelőre sokkal inkább alkalmazható elnevezés. Ezért
váltak a gazdák sokkal érzékenyebbé fölismert és elvállalt
szerepükre - még akkor is, ha ennek a folyamatnak viszonylag csak az
elején vannak. Ezért is nyilatkoznak-tiltakoznak gyakran élesebben,
mint fogják majd tenni évek múlva, amikor már remélhetőleg
konszolidálódnak a viszonyok, helyükre kerülnek az értékek, s
ugyanígy helyüket veszítik a nem oda való dolgok, a nem arra a
feladatra alkalmas emberek. (folyt.)
1989. október 29., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|