|
|
|
|
Az új Magyarország 3.
|
Itt tartunk most. Várhatóan a parlament kimondja, hogy a liberális szinezetű Magyar Népköztársaságnak hívott pártállamból olyan Magyar Köztársaság lesz, amelyben többpártrendszer van, a különböző tulajdonformák egyenrangúak, az ország kormányzója a teljesen legitim Országgyűlés és többek között az emberi szabadságjogok garantáltak. Ezzel az ellenzék jogilag lényegében eléri célját, mert a diktatúrából átlépünk a demokráciába. A harmadik és végső fordulópont majd az lesz, amikor várhatóan jövő február-márciusban a szabad választáson megválasztják az új parlamentet és megalakul a koalíciós kormány. De ez már az elért politikai megegyezések gyakorlati megvalósítása lesz. Ebből az is következik, hogy könnyen lehetséges: a megegyezés aláírásának dátuma, 1989. szeptember 18-a korszakhatárt jelentő nap lesz. Joggal tehető fel az a kérdés, hogy három szervezet miért nem írta alá ezt a megállapodást, ha az ilyen jelentős. Először is az előbbi elemzés után mindjárt látható, hogy az aláíró öt szervezet nem egyéb, mint a nemzeti centrum tagjai, míg a nem aláírók tulajdonképpen azonosíthatók a liberálisokkal. A szociáldemokraták a középen helyezkednek el, mert aláírtak ugyan, de a köztársasági elnök megválasztásának kérdésében fenntartást jelentettek be. alc. Pártérdek és nemzeti érdekek Mi lehetett a valódi érdekellentét a két különböző ellenzéki irányzat között? A fiatal demokraták és gyakran a szabad demokraták is ezt a kirobbant vitát hajlamosak úgy beállítani, hogy a kevésbé jó kompromisszumra is hajlamos aláírókkal szemben ők a következetesek, a nem megalkuvók, az MSZMP-vel nem lepaktálók. Sajnos ez a beállítás egyszerűen nem igaz. Mert a középszintű politikai tárgyalásokról beszámoló tömegkommunikációs fórumok segítségével az egész nemzet így vagy úgy nyomon követhette, hogy az aláírt megállapodást a kilenc ellenzéki párt, szervezet (tehát a későbbi nem aláírók is) olykor szinte mondatonként is megvitatva együtt és közösen fogadták el. Ami aláírásra került, kezdve az alkotmánymódosítástól a büntető törvénykönyv megváltoztatásáig, azzal az Ellenzéki Kerekasztal minden szervezete egyetértett. Ebből az is következik és ez a megállapodásban tételesen is szerepel, hogy az aláírók sem kötöttek alkut a munkásőrség, a pártvagyon, vagy az MSZMP munkahelyen való szerveződése ügyében. Akkor tehát mi történt? Egyrészt csupán annyi, hogy a nem aláírók csupán egy nem mellékes részletkérdésben nem voltak hajlandók a többi ellenzéki párttal, mozgalommal megegyezni. Ez pedig a köztársasági elnök megválasztásának ideje és módja. (folyt.)
1989. október 3., kedd 12:20
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|