|
|
 |
|
 |
- A peresztrojka esélyei - 2. folyt.
|
Ezek felé a reformkor Magyarországa - értem alatta az utóbbi
egy-másfél év Magyarországát - igen jó úton van, mert úgyszólván
minden területen, nemcsak a közélet, a gazdaság, államigazgatás,
hanem már a párt belső felépítésében, belső szerveiben is megszűnt a
nómenklatúra-rendszer. Vagyis megszűnt az emberek fölülről posztokra
való, pártérdemek alapján való helyezgetése, és mindenütt a
funkcionális és demokratikus választás vagy kinevezés, ha úgy
tetszik az alulról jövő, a funkcionáriusok és a politikai funkciók
és a gazdasági funkciók alulról jövő megválasztása korába érkeztünk
még, ismétlem, még a párton belül is.
- Ez a gyökeres átalakulás alapjaiban rázza meg a magyarországi
társadalmi rendszert, megkérdőjelezve az MSZMP, a magyarországi
kommunistáknak a legitimitását. Ilyen gyökeres változások mellett
van-e esély arra, hogy megtartanak-e annyi legitimációt, hogy
bentmaradjanak a politikai játékban?
- A kérdésre röviden azt lehet válaszolni, hogy a nagy eredmény
és a nagy vívmány az, hogy a magyar nemzet, a magyar tömegek és az
új politikai elitek nyomására a párt, a pártállam belátta, elismerte
azt - abba a helyzetbe kényszerült, hogy elismerje -: legitimitását
sem fegyverek, saját vagy idegen katonai apparátus, sem pedig az
egyedül üdvözítő teória és ideológia kötelező érvénye nem
garantálja, hanem a legitimitásnak egy modern, felvilágosult
társadalomban az egyetlen forrása a nép. Ez azt jelenti, hogy a párt
kénytelen magát alávetni a népuralomnak, azaz szabad választásokon
fogja megkísérelni a hatalmat, vagy a hatalom egy részét
megszerezni.
Akármi lesz ennek a folyamatnak a kimenetele, hogyha legális,
törvényszerű keretek között zajlik le, akkor el kell ismernie
valamennyi érdekelt félnek, hogy a hatalom új struktúrájában a párt,
legyen az MSZMP - vagy valamilyen új néven - a hatalomnak azt a
részét kapja, ami neki az egyedül legitimizáló demokratikus
népfelség elve alapján kijár. (folyt.)
1989. október 2., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|