|
|
 |
|
 |
A peresztrojka esélyei
|
----------------------
Köln, 1989. október 2. (Deutschlandfunk) - Az elmúlt hét végén
az Ulm melletti Intermachtalban gyűltek össze történészek,
politológusok és filozófusok, a Tudomány és Jelen Társaság tagjai,
hogy egy konferencia keretében megvitassák a peresztrojka esélyeit a
Szovjetunióban és a többi kelet-európai államban. Kedves
hallgatóink, Szász Judit tudósítását hallják:
Sikerül-e Gorbacsovnak megvalósítani a szovjet társadalom
reformját? Valóban gyökeres átalakulás-e a célja a peresztrojkának?
Torkollhat-e valódi demokráciába a demokratizálódási folyamat?
A konferencia előadói bizony inkább szkeptikusan szemlélték a
szovjet fejleményeket, köztük Józsa Gyula kölni szovjetológus is.
A peresztrojkát kezdettől fogva nem azért startolták, hogy a
rendszert megváltoztassák, hanem a rendszer keretén belül bizonyos
reformokat eszközöljenek. A szükségesség, belátás arra vonatkozóan,
hogy bizonyos változásokat, reformokat egzisztenciálisan szükséges
bevezetni, azok a körülmények idézték elő, hogy a politbürokratikus
szisztéma diszfunkciói a birodalom kormányozhatóságát
veszélyeztették.
A szisztéma a hatalomátvétel óta a hatalom megtartásának
prioritására alapszik és nem az ideológiában meghatározott
modernizációs célkitűzések elérésére. Akkor ebből az is következik:
a politbürokratikus jelleg azt jelenti, hogy az uralkodó réteg
uralmának a biztosítása abszulút prioritást élvez a gazdasági
efficiencia és a többi érdek előtt.
A hatalom biztosítása pontosan azt jelenti, hogy egy hihetetlen
bürokratizációs folyamat indult el, ami azt jelentette éppen a
hatalom biztosításának az érdekében, hogy a párt, pontosabban a
pártapparátus óriási paralel-bürokráciákat teremtett, amely
túlbürokratizációhoz vezetett, és a pártnak a vezető szerepe
veszélybe került. Az én meggyőződésem szerint a peresztrojka,
illetve ez a reformkészségnek az elsődleges motívuma a szisztémának
a megmentése, a pártapparátus vezető szerepének a biztosítása.
(folyt.)
1989. október 2., hétfő
|
Vissza »
|
|
- A peresztrojka esélyei - 1. folyt.
|
Egy konszenzus létezett arra vonatkozóan, hogy a szisztéma
megmentése érdekében bizonyos reformokra szükség van, viszont abban
a pillanatban, amikor ezek a reformok intézmény és káderpolitikai
konzekvenciákat vonnak magukkal - például azáltal, hogy a hatalmas
bürokratikus gépezetből valamit lefaragjanak -, abban a pillanatban
a vélemények megoszlanak. Másképp kifejezve abban a pillanatban,
amikor hivatali és hatalmi pozíciókról van szó, abban a pillanatban
a dolog komolyra fordul, s a bürokrata gépezeten belül és az
érintett személyek részéről óriási ellenállás keletkezik, indul meg
mindenfajta reformmal szemben.
Bizonyos határokig - mint a magyar példa igazolja - lehetőség
van reformokra, de vannak szent tehenek, a szisztéma határkövei,
amelyeket nem lehet feláldozni, tehát az alfa és omegája ennek a
szisztémának a párt vezető szerepe. Magyarországon a párt abszulút
és kizárólagos vezető szerepéről már régen nincs szó. A
pártapparátus, a káderigazgatási rendszer azonban még fennáll, habár
egyre több szó esik ennek reformjáról, sokan a teljes felszámolását
követelik.
Balla Bálint berlini szociológust kérdeztem, mennyiben
befolyásolja a folyamatban levő politikai átstruktúrálódás a
káderigazgatás jövőjét, lehet-e számolni radikális reformokkal?
- Ez kettős folyamat. A régi hatalmat nagyrészt a személyzeti
állomány vonalán a káderigazgatás tartotta és segítette
stabilizálódni. Ha most a hatalom átstruktúrálódásáról lehet
beszélni, méghozzá egész jelentős, alapvető átstruktúrálódásáról, ez
egyrészt feltételezi azt, hogy a régi sztálini, rákosista, sőt
kádárista káderigazgatásnak a keretei, a nómenklatúra-rendszer
fellazult, másrészt ez a hatalmi átstruktúrálódás megkívánja azt,
hogy a káderrendszer utolsó maradványai, azaz a párturalom monopol
jellegű hatalomigénye személyzeti vonalon ennek az utolsó
maradványai is megsemmisüljenek. (folyt.)
1989. október 2., hétfő
|
Vissza »
|
|
- A peresztrojka esélyei - 2. folyt.
|
Ezek felé a reformkor Magyarországa - értem alatta az utóbbi
egy-másfél év Magyarországát - igen jó úton van, mert úgyszólván
minden területen, nemcsak a közélet, a gazdaság, államigazgatás,
hanem már a párt belső felépítésében, belső szerveiben is megszűnt a
nómenklatúra-rendszer. Vagyis megszűnt az emberek fölülről posztokra
való, pártérdemek alapján való helyezgetése, és mindenütt a
funkcionális és demokratikus választás vagy kinevezés, ha úgy
tetszik az alulról jövő, a funkcionáriusok és a politikai funkciók
és a gazdasági funkciók alulról jövő megválasztása korába érkeztünk
még, ismétlem, még a párton belül is.
- Ez a gyökeres átalakulás alapjaiban rázza meg a magyarországi
társadalmi rendszert, megkérdőjelezve az MSZMP, a magyarországi
kommunistáknak a legitimitását. Ilyen gyökeres változások mellett
van-e esély arra, hogy megtartanak-e annyi legitimációt, hogy
bentmaradjanak a politikai játékban?
- A kérdésre röviden azt lehet válaszolni, hogy a nagy eredmény
és a nagy vívmány az, hogy a magyar nemzet, a magyar tömegek és az
új politikai elitek nyomására a párt, a pártállam belátta, elismerte
azt - abba a helyzetbe kényszerült, hogy elismerje -: legitimitását
sem fegyverek, saját vagy idegen katonai apparátus, sem pedig az
egyedül üdvözítő teória és ideológia kötelező érvénye nem
garantálja, hanem a legitimitásnak egy modern, felvilágosult
társadalomban az egyetlen forrása a nép. Ez azt jelenti, hogy a párt
kénytelen magát alávetni a népuralomnak, azaz szabad választásokon
fogja megkísérelni a hatalmat, vagy a hatalom egy részét
megszerezni.
Akármi lesz ennek a folyamatnak a kimenetele, hogyha legális,
törvényszerű keretek között zajlik le, akkor el kell ismernie
valamennyi érdekelt félnek, hogy a hatalom új struktúrájában a párt,
legyen az MSZMP - vagy valamilyen új néven - a hatalomnak azt a
részét kapja, ami neki az egyedül legitimizáló demokratikus
népfelség elve alapján kijár. (folyt.)
1989. október 2., hétfő
|
Vissza »
|
|
- A peresztrojka esélyei - 3. folyt.
|
Ezt el kell ismerni abban az esetben is, hogyha e várakozásokon
túlmegy, az ellenzék várakozásain túlmegy esetleg a párt által elért
szavazatok száma, mert hiszen a demokrácia alapelve az, hogy a
többségi véleményt tiszteletben kell tartani, és a parlamentben
végeredményben a nép erejének és a nép különböző plurális
megosztottságú politikai meggyőződésének a tükörképét és spektrumát
kell viszontlátnunk, és ezt tiszteletben kell tartanunk, akármilyen
is lesz a kimenetel.
- Előadásában történelmi perspektívában beszélt Magyarországnak
a kettős nyugati, illetve keleti kötődéséről, eljutva egész a
Kádár-korszakig, amelyet egyrészt a keleti tömbhöz tartozással
kapcsolatos kötelezettségek jellemeztek, másrészt viszont egy egyre
erősebb Nyugat felé való gazdasági orientálódás. Az elmúlt másfél év
reformfolyamatai egyre inkább elsodorják Magyarországot a keleti
tömbtől, és egyre inkább a Nyugat felé fordítják az érdekeket.
Megszakad egy ezer évre visszanyúló hagyomány?
- Talán éppen azt lehet mondani, és érzem a kérdésben a
provokatív jelleget, hogy nem megszakadásról van szó és nem
eltérésről a Kelet felől, hanem visszatérés egy hagyományos nyugati
orientáció felé, amelyet kétségtelenül történelmünk jelentősebb
szakaiban felváltott egy akkor természetesen egész más jelentőségű
keleti orientálódás, nevezetesen az erdélyi fejedelemség korára
gondolok, mint nagyon is pozítivnak értékelhető korszakra.
Ami pedig a jelent érinti, és itt valószínűleg egy hosszabban
tartó, nem olyan viharosan lezajló, mint ahogy az most látszik,
folyamatnak vagyunk és leszünk a tanúi, hogy Magyarország megkeresi
az új, megváltozott európai körülmények között történelmi
szerepének, történelmi helyének megfelelően a nyugati
orientáltságnak egy nagyobb, egy szilárdabb, egy szélesebb bázisát.
(folyt.)
1989. október 2., hétfő
|
Vissza »
|
|
- A peresztrojka esélyei - 4. folyt.
|
Ez remélhetőleg nem lesz megint egy nagy-nagy alapon történő
drámai szakítás a keleti kötelezettségekkel, vagy a keleti
összefüggésekkel, hiszen ezeket - bármilyen szomorú tapasztalatokat
is szereztünk az elmúlt 30-40 év alatt - nem lehet jelentősen
lebecsülni és főleg nem lehet egy reálpolitikában teljesen
kiiktatni.
Remélnünk kell, hogy Magyarország megtalál valamilyen ideális
pozíciót, ideálisat olyan értelemben, amely köztes és központi
földrajzi fekvésének megfelelően egyrészt világosan és szilárdan
fogja demonstrálni alapvető kulturális és gazdasági viszonylatban és
politikai, jogi viszonylatban is a nyugati hovatartozást, nem mint
egy új divatot, hanem - ismétlem - mint egy ezeréves tradíciónak a
modern megújítását. De ezt úgy fogja csinálni, hogy nem fog sebeket
okozni, nem fog kárt okozni, nem fog egy szakadékot fölvágni
azáltal, hogy egyoldalú és talán nem egészen bölcs szakítást fog
bizonyos eddigi keleti orientáltsággal végrehajtani. +++
1989. október 2., hétfő
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|