|
|
|
|
- A magyar-román viszony - 1. folyt.
|
- Ez egy érdekes dolog, mert én is hallottam olyan nyilatkozatokat, amelyek a román katonai fenyegetést emlegetik. Én azért nem hiszek benne, és azért nem tartom ezt egy helyes érvelésnek, mert Magyarországon a belpolitikai harc egyik elemeként jelenik meg. Vannak akik azzal érvelnek a szovjet csapatok Magyarországon tartása mellett, hogy erre szükség van, pontosan ezen célokból, sőt a magyar hadsereget is erősíteni kell emiatt. Én ezt egy végzetesen veszélyes érvelésnek tartom. Ugyanakkor kétségtelen, hogy van egy román agresszív nemzeti izgágasága, mely - nemcsak azt mondják a román katonai akadémián, hogy holnapután Budapesten is lehetünk, hanem azt, hogy holnapután Moszkváig előre tudunk hatolni. De hát ezeknek azt hiszem a valóságtartalma az megkérdőjelezhető. - Azt kérdezném, hogy lát-e egy magyar politikát Romániával szemben? Egy koherens, kigondolt magyar politikát. És akkor annak milyenek a céljai? - Én szeretnék hinni abban, hogy az utóbbi években kezd kikristályosodni egy nagyon tudatos magyar külpolitikai koncepció. Ha két mondatban összefoglalhatjuk, akkor egyrészt az emberi jogok és azon belül a nemzeti kisebbség jogainak védelme és megfelelő nemzetközi prezentálása. A másik pedig szintén egy európai eszmén alapul. Ez az emberek és eszmék szabad áramlása. Tehát hogy nyissuk ki a határokat. Természetesen Magyarországon nincs olyan politikai tényező, aki nem a jelenlegi határok elismerésében és tiszteletben tartásában gondolkodna. De ha már egyszer így alakultak a határok, azok legyenek átjárhatók, és gondolom hogy nem kell részleteznem, most hozták meg ezt a z új törvényt, amely a magyaroknak a világ bármely részén a szabad letelepedést lehetővé teszi és a szabd mozgást. Valami ilyesmit szeretnénk elérni a másik félnél is. Meg azt, hogy ne féljenek tőlünk. Teljesen alaptalan. Ahogy nincsen román veszély, úgy pláne nincsen magyar veszély. (folyt.)
1989. október 2., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|