Rendszerváltás és az MTI

	Wörner - Kelet-Nyugat (2.rész)
A Szovjetunióval való kapcsolatokról szólva Wörner azt fejtegette, hogy az elmúlt évben a Nyugat eufóriája elpárolgott, józanabb értékelésnek adott helyet. A nagyobb reményt nagyobb realizmussal kell párosítania a Nyugatnak. Világos, hogy a politikai reformot a szükség hajtja, nem pedig valamiféle áttérés a nyugati standardokra és értékekre - hangoztatta a NATO-főtitkár. Gorbacsov közös európai otthonról szóló szavai mögött Wörner értékelése szerint a Kelet és a Nyugat közötti szakadék szélesedése rejlik, az, hogy egy kudarcot vallott társadalmi-gazdasági kísérlet közvetve beismeri csődjét. Kelet-Európában felismerik, hogy a politikai pluralizmus bevezetése és a piacorientált reformok képesek csupán megakadályozni rövid távon a nagyobb tragédiát és szűkíteni a kelet-nyugati szakadékot hosszabb távon. Wörner szerint a NATO elképzelése a tartós és igazságos európai rendről gyökeresen különbözik Gorbacsov elgondolásától, mert az ő közös európai házában biztosított helye lenne a szocializmusnak, vagyis Európa ideológiai megoszlása fennmaradna - a mi felfogásunk viszont, fejti ki a NATO-politikus, a status quo helyett a változás dinamizmusára épül, Kelet-Európa népeinek tényleges és szabad választási lehetőségére. Katonai kérdésekről szólva Manfred Wörner azt emelte ki, hogy a Szovjetuniónak nyilvánvalóan nem áll szándékában feladni a Varsói Szerződés biztonsági struktúráját. A Gorbacsov által bejelentett csapatlétszám- és fegyverzet-csökkentések valamelyest enyhíthetik ugyan a NATO terheit, de Wörner szerint nem egyhamar fogják módosítani az ,,elnyomó szovjet katonai erő,, realitását Kelet-Európa népei számára. Másrészt, mivel a Kelet kevésbe kiszámítható és zavartabb partnerré válik, a NATO-nak nem szabad csökkentenie készenlétét. Csak a biztos nyugati védelem győzheti meg a Kremlt arról, hogy a belső reform és a külső alkalmazkodás politikájának nincs alternatívája, fogalmazta meg új érvekkel a régi NATO-igényt a fegyverkezési erőfeszítés fenntartására. A mi elrettentési stratégiánk - így Wörner - valójában a maximálisan megnyugtató a Szovjetunió számára. Minimális, nem provokatív, nem ássa alá belső reformprogramját, s nem jelent kihívást életfontosságú kelet-európai biztonsági érdekeivel szemben. Amennyiben szilárd védelmünk megbízható és kiszámítható partnerré tesz bennünket, a Szovjetunió feltehetően több - és nem kevesebb - változást enged szövetségesei sorában, mondotta a nyugati szövetség első számú tisztségviselője. +++ 1989. október 2., hétfő 19:33
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »