|
|
|
|
- Gyászünnep - 9. folyt.
|
- És, ha már ezt mondod, hadd szakítsalak közbe, mintegy elismerve: rendben van, igen egyetértek veled, igazad van, gondolod-e, hogy mire eljutunk október 23-ikához odaérik a helyzet, hogy ez is pirosbetűs nap lesz, hogy munkaszüneti nap lesz és lehet tüntetni? - Pontosan ide akarok kilyukadni, hogy voltaképpen ez az egész tegnapi szertartás egy-két dolgot azért még nem tisztázott. Azt még nem tisztázta, hogy mindenki - tehát az MSZMP-t is beleértve - ezt forradalomnak tartja-e vagy nem. Na most, hogyha az 56-os események egy forradalmat képeztek, akkor a Kádár-rendszer volt az ellenforradalom - és ezt valamikor tisztán ki kell mondani. Ez az egyik. A másik, amit szintén tisztázni kellett, ez a felelősségrevonás, de mielőtt még odaérünk, akkor a kivégzések ügyét is napirendre kell hozni - és tulajdonképpen egy szörnyű vérfürdőről volt szó 56 és 61-62 között. Mansfeld Péter ügyét azt hiszem ma már mindenki ismeri: megvárták, amíg elérte nagykorát és csak akkor végezték ki. Szerintem erre nincs precedens a civilizált Európában legalábbis a háború óta. Na most ezeket a nagyon fontos tényezőket azt hiszem, mindegyik valamire való politikai pártnak vállalnia kell, de ehhez még azt is hozzá szeretném fűzni, a párt-reformszárny szemmel láthatólag ebbe az irányba tendál. Amikor például Pozsgay Imre sajtókonferenciát tartott Bonnban, akkor ő 1953-tól datálta azt, hogy a magyar párton belül mindig is létezett egy, a demokráciát támogató reformszárny. Tehát vállalta az egész Nagy Imre örökséget. (folyt.)
1989. június 17., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|