|
|
 |
|
 |
Lenin szobor
|
------------
München, 1989. október 1. (SZER, Zene, szó) - Van Magyarországon
egy ügy, ami lázban tartja az újságolvasó, rádióhallgató, tv-néző
közönséget: a városligeti Lenin-szobor sorsa. A következő
beszélgetést Szekeres László, budapesti külső munkatársunk
készítette:
- Beszélgetőtársam Helye Nándorné, a budapesti Fővárosi Tanács
Művelődési Főosztályának főosztályvezető-helyettese. Kezdjük ott a
Lenin-szobor ügyét, hogyan került sor arra, hogy a Városligetből
elvigyék. Miért? Valós-e az az indok, hogy most ezt felújítani
viszik?
- Igen, a szakértői vizsgálatok megállapították 1986-ban, hogy a
szobor építészeti részén az egyes részek olyan mértékben
megrongálódtak, hogy életveszélyessé váltak, tehát attól kellett
tartani, hogy a pilon, amely a szobor mögött áll, annak bizonyos
részei kiesnek.
Elhatározás született arra vonatkozólag, hogy ezt az építészeti
részt felújítjuk, és ehhez svéd vörösgránitra van szükség, miután
ebből készült az építészeti része. Ennek a márványnak a beszerzése
elhúzódott, és így került sor 1988-ban arra a döntésre, hogy a
felújítást meg kell kezdeni. 1989 májusában indult el ez a munka
azzal, hogy a talpazatról a szobrot leemelték annak érdekében, hogy
az építészeti részhez hozzáférhessenek az építők, és a felújítás
megtörténjék.
- Tehát ez tulajdonképpen nem azt jelenti akkor, hogy Lenin le
akart dőlni, hanem az, hogy csak a talapzata rongálódott meg. Nos,
ez a felújítás - úgy tudom -, 17 millió forintba fog kerülni, vagy
már kerül is. Igaz-e ez az összeg?
- Ez a felújítás 17 millió forintba kerülne, ez a szám pontos.
- És ki fizeti ezt az összeget? (folyt.)
1989. október 1., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Lenin szobor - 1. folyt.
|
- A főváros területén álló valamennyi közterületi szobor
létesítése és karbantartása a főváros feladata, tehát a főváros
pénzéből történnek ezek a szobor-állítások és a rendben tartásuk. A
konkrét munkát egy művészeti intézményünk, a Budapest Galéria végzi.
- Elvitték a szobrot felújítani. Úgy tudom viszont, hogy
meglehetősen sok tiltakozás volt az ellen, hogy a szobrot eredeti
helyére visszaállítsák. Többek között alternatív szervezetek
alóírásgyűjtéseket is szerveztek, és talán ennek volt a
következménye, hogy önök, illetve Bielek József, Budapest
főpolgármestere összehívott egy úgynevezett 11-es bizottságot.
Kikből állt ez, mi volt a feladatuk?
- Valóban, miután a társadalom részéről az észrevételek
elhangoztak, akkor úgy gondoltuk, hogy egy műalkotásról lévén szó,
hozzáértő művészek véleményét is meg kell kérdeznünk a szobor
sorsáról. Ennek következtében a főpolgármester építészek, szobrászok
és kulturhisztorikusokat hívott meg magához, és nála zajlott az a
beszélgetés, amelyben elmondták a szobor értékeiről, a szobor
jövőjéről, egyáltalán a szobor szükségességéről a véleményüket.
- Tehát ezek szerint ez a bizottság nem döntött, hanem csak
javaslatot terjesztett elő?
- Igen, ez a bizottság véleményt formált, tanácsot adott. Nem is
azzal a céllal kapta a meghívást, és nem is azt tűzte ki céljául,
hogy dönthessen ebben a dologban, már csak azért sem, mert hiszen a
felújításról, a végrehajtó bizottság döntött - Budapest Fővárosi
Tanács Végrehajtó Bizottsága -, ennek következtében, ha ezt meg
fogjuk változtatni, akkor is a végrehajtó bizottság elé kell
terjesztenünk a változtatott javaslatot.
- Ennek a bizottságnak az volt a javaslata, hogy a Lenin-szobrot
ne állítsák vissza eredeti helyére, a Városligetbe. Mennyi annak az
esélye, hogy ez így történik, és ha így történik, akkor mi lesz a
szobor eljövendő sorsa? (folyt.)
1989. október 1., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Lenin szobor - 2. folyt.
|
- Hogy pontosítsam az itt megjelent szakemberek javaslatát, az
azt tartalmazta, hogy a Dózsa György útnak a felvonulási tér
szakasza valójában e pillanatban elveszítette a funkcióját. Amivel
nem azt akarjuk mondani, hogy május elsején nem fognak az emberek
felvonulni, de nagyon valószínű, hogy nem ott fognak felvonulni.
Ennek következtében ez a bizottság azt javasolta, hogy a főváros
vezetése írjon ki pályázatot a felvonulási tér új funkciójára, és
éppen ezért ott a Lenin-szobor helyreállítását véglegesen függessze
fel.
Egyébként ennek a térnek a funkciójával kapcsolatban az volt az
általános vélemény, hogy az lenne a legjobb, ha a Városligethez
inkább visszacsatlakoztatnánk, tehát a természetet hagynánk a térre
beköltözni. Azt hiszem, hogy ez egy nagyon rokonszenves és a
jelenlegi légköri viszonyainkat figyelembe véve egészséges gondolat.
A szoborral kapcsolatban pedig a többség annak a véleményének
adott kifejezést, hogy a szobrot magát, tehát a képzőművészeti
részét a Páczay Pál által megtervezett és elkészített szobrot a
főváros egy más pontján állítsuk fel.
- Igen, de hadd legyek itt egy kicsit művészet kritikus.
Páczaynak ez - hogy mondjam - nem egy csúcs szobra. Azoknak a bizony
tipikus mozgalmi szobroknak az egyike, amik azt hiszem, hogy majdnem
futószalagon készültek egy időszakban. Tehát nem képviselt
kiemelkedő művészeti értéket. Miért kell akkor ilyen tekintettel
lenni rá, mint művészeti objektumra?
- Azt hiszem, hogy egy művészeti alkotás értékének az elbírálása
rengeteg szubjektív elemet tartalmaz, tehát ennek a szobornak a
megítélésében is meglehetősen különbözőek a vélemények. Abban
körülbelül egyetért mindenki, hogy nem a legjobb Páczay-alkotások
közé tartozik. A művészeti értéken túlmenően azonban egy ilyen
politikai, feltétlenül politikai gondolatot hordozó szobor esetében
azonban azt hiszem, éppen a pluralizmus jegyében azt is érdemes
meggondolni, hogy Lenin személye még ma is nagyon sokak számára egy
olyan eszmét hordoz, amelynek szellemében valahol a fővárosban ennek
a szobornak helye van. (folyt.)
1989. október 1., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Lenin szobor - 3. folyt.
|
- Igen, de akkor hadd tegyem kontrának hozzá, hogy Lenin
szelleme, illetve maga ez a szobor nagyon sokakat irritál is. Én azt
hiszem, hogy azok vannak többen, akiket irritál, és akik nem
szeretnék ezt a szobrot viszontlátni. Éppen elég sok kifogás volt
ellene, sokan szidták, és azért emlékezzünk vissza, hogy volt már
Budapesten egy szoborfűrészelés, szobordöntögetés. Nem hiszem, hogy
érdemes lenne provokálni az embereket azzal, hogy még egy legyen
esetleg.
- Én pedig úgy gondolom, hogy minden korszak hibás, amelyik
szobrokat leemel. Azt is mondhatnám, hogy Magyarország ebben
élenjáró, mert ha arra gondolok, hogy Leningrádban vagy Moszkvában
épségben állnak a cároknak a szobrai, akkor bizony elkésettnek
tekintem azt, hogy Erzsébet királynő szobrát most a közelmúltban
állítottuk vissza, és még sorolhatnánk néhány szobrot.
Tehát ha az én személyes véleményemre kíváncsi, én mindenfajta
szobordöntés ellen vagyok, és az a véleményem, hogy a művészeti
értékeknek jeles alkotók alkotásainak - amelyek elkészültek -
lehetséges, hogy lehet jobb helyet találni, és át kell helyezni;
lehetséges, hogy a város építkezése bizonyos átrendezéseket
szükségessé tesz, de hogy szobortemetőket teremtsünk, vagy
beolvasszunk szobrokat, én ezt a magam részéről kifejezetten
művészetellenes, úgy is mondhatnám, hogy emberellenes tevékenységnek
tartom.
- Ebben tökéletesen egyetértek. Talán az az egy különbség lenne
a véleményünk között: mivel a kommunizmus meglehetősen hírhedté lett
azzal, hogy a történelmi magyar szobrokat is kiirtotta - nagyon
sokat tudnék felsorolni, azt hiszem, ön is. Nem lenne az a normális,
ha egy kronológiát tartanánk: tehát először visszaállítjuk azokat -
időrendi sorrendben szépen -, amiket leromboltak, megsemmisítettek,
elvittek, összezúztak, raktárba raktak stb., és utána, amikor
eljutunk odáig, hogy azok már megvannak, és amikor eljutottunk ahhoz
az évhez, amikor felállították a Lenin-szobrot, akkor ezt is
visszarakjuk? S akkor már semmi ideológiai jelentősége nem lenne,
csak a művészeti. (folyt.)
1989. október 1., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Lenin szobor - 4. folyt.
|
- Azt hiszem, hogy egy vágányon futunk e tekintetben, mert a
sokat emlegetett Sülysápon lévő szoborraktárunkból rendre-sorra
kerülnek ki a szobrok, és most már azokat a kéréseket, amikor
hozzánk fordulnak, hogy valamilyen szobrot adjunk, nem tudjuk
teljesíteni. Mert nincsenek már raktáron szobraink. Tehát politikai
állásfoglalásoktól és irányzatoktól függetlenül kívánjuk
visszahelyezni a régi szobrokat.
- Arra nem gondoltak, hogy a bezúzott szobrokat, tehát aminek
nincs meg az eredetije, sőt talán még a kópiája vagy öntőformája
sem, megpróbálják újra elkészíteni? Hiszen ezek némelyike komoly
történelmi emlékre utal.
- Igen, erre az első lépések megtörténtek, van egy nagyon szép
kiadványunk Budapest szobrairól, amelyek visszamenőleg a legrégebbi
korokra tartalmazzák a budapesti szobrokat, ebben megtalálhatók azok
is amelyek elpusztultak például a háborúban, vagy beolvasztották
valamilyen elhatározás alapján. A szándék megvan erre, csak sajnos,
nem vagyunk ehhez elég gazdagok.
- Mi lenne, ha ezt a 17 milliót is erre fordítanák, és utána
majd erre is összegyűlik a pénz.
- Ezt a 17 milliót erre nem kell fordítanunk, mert amennyiben
egy másik helyére helyezzük el a városnak, akkor egy meglévő szobrot
kell elhelyeznünk, úgyhogy az alapját megteremtjük, tehát ez a 17
milliónál lényegesen kevesebb. Pontos összeget - miután nincs
döntés, nem tudom a helyet, ahová ez majd kerül - nem tudok mondani.
De hogy ez egész biztos sokkal kevesebbbe fog kerülni, az abból is
következik, hogy a költség az építészeti rész javítására fordítódott
volna, és az áthelyezéssel kapcsolatban az az elképzelés, hogy a
szobor önmagában a jelenlegi építészeti háttér nélkül nyerne új
helyet.
- Köszönöm a beszélgetést, és talán azzal a kéréssel hadd
búcsúzzak, hogy ne siessenek ezzel a szoborral. +++
1989. október 1., vasárnap
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|