Rendszerváltás és az MTI

	Beck Tamás a piacról
-------------------- München, 1989. október 1. (SZER, Földközelben) - Kedves hallgatóink, felolvassuk Szép Zoltán jegyzetét: Beck Tamás kereskedelmi miniszter Somogy megyében tartott nemrég tájékoztatást a megye vezetőinek. Kilátásba helyezte, hogy a belföldi húsellátás folyamatosságának, tehát zavartalanságának megőrzése érdekében különféle megszorító intézkedésekre került és kerül sor. A lakossági áruellátás biztonsága nem lehet másodlagos kérdés a kereskedelem számára, ezért inkább bizonyos exporttételek visszatartásával is, tehát a kivitel korlátozásával szinten fogják tartani a szükséges készleteket. Nem tudni, mekkora elégedettséggel hallották a jelenlévők Beck Tamás miniszter szavait. A megye kereskedelmi illetékesei nyilván megkönnyebbülve, s az újságolvasók is bizonyára jó érzéssel értesültek arról, hogy húshiány nem lesz. Voltak azonban olyanok is, akik másként fogták fel ezeket az irányítási gesztusokat, és kevésbé örülnek. A lakosságnak, amelyik elsősorban saját áruellátását tekinti fontosnak, természetesen igaza van. A miniszter megoldása mégsem üdvözlendő egyértelműen. Nem célravezető ugyanis szabályozás helyett korlátozni. Kiváltképpen nem olyan területeken, amelyek piaci szempontból kényesek, és ahol a legcsekélyebb hitelvesztés is beláthatatlan következmények láncreakcióját indítja el. A húspiac közismerten igen érzékeny. Egyrészt azért, mert az Európai Közösség államaiban túltermelés van belőle, másrészt azért, mert a keleti tömb áruigénye ugyancsak ebből a termékfajtából évtizedek óta nincs kielégítve. Ha tehát - tegyük fel - Magyarország bármelyik nyugati - közérthetőbben tőkés ország - részére leszerződött húsmennyiség leszállítását csökkenti, vagy késlelteti, az országot valutabevételtől fosztja meg. (folyt.) 1989. október 1., vasárnap
Vissza »

	- Beck Tamás a piacról - 1. folyt.
De ami ennél is nagyobb baj: piacbeszűkülést is előidéz, hiszen a polgári demokráciák piacpolitikája legsúlyosabban a szállítási szerződések megszegőit bünteti. Leghatékonyabban úgy, hogy legközelebb nem tart igényt termékeikre. Akkor korlátozzuk a húsexportunkat a keleti, KGST-országok irányába - mondaná a tömbön belüli viszonyok jó ismerője. A KGST-n belül a szerződési fegyelem úgyis csak tessék-lássék került eddig is betartásra. Nem okozna különösebb feltűnést, és nem váltana ki jelentékenyebb retorziót, ha Magyarország a nekik szállítandó mennyiségeket csökkenti. Sajnos, ez az út sem járható. Tény, hogy a KGST tekintélyelvű működtetése egy-egy durvább szerződésmegszegést is következmények nélkülivé bírt tenni, ha erre szükség mutatkozott, ám kevésszer szoktak az egymás közti elrendezésre építők a nagyobb nemzetközi összefüggésekre gondolni; nevezetesen arra, hogy az az ország, amelyik korlátozásokat léptet életbe csak azért, mert belső ellátását veszély fenyegeti, szavahihetőségét, piaci megbízhatóságát teszi kockára még akkor is, ha bizonyos partnereivel szemben ezeket a korlátozásokat soha sem érvényesíti. Ha mondjuk Beck Tamás miniszter intézkedésére a szovjet hússzállítások késedelmessé válnak, mennyiségük pedig elmarad az előzetesen leszerződötthöz képest, ezt a tőkés vásárló is kedvezőtlenül értékeli majd. Nem azt fogja látni ugyanis - ami ráadásul igaz -, hogy a Szovjetunió rosszul fizető vevő, velünk magyarokkal szemben legalábbis eddig nem úgy egyenlítette ki a számláit, hogy az nekünk bármiféle kereskedelmi hasznot is eredményezhetett volna. A nyugati partner csak a nem teljesítés tényét jegyzi meg. A nyugati kereskedők legtöbbje különösebben nem elemzi világtörténelmi távlatból a politikai szélsőségeket. Legtöbbjük számára például a szovjet piac kereslete éppenséggel vonzó. Lehet is. Hiszen a szovjetek igen óvakodnak attól, hogy tőkés országból érkező áruért ne fizessenek annyit és akkorra, amennyit és amikorra kell. (folyt.) 1989. október 1., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Beck Tamás a piacról - 2. folyt.
A kapitalista kereskedő tehát úgy véli, hogy a szovjet vevő megbízhatóan fizet neki. Nyilvánvalóan ugyanígy viselkedik minden más eladó iránt is, mint ővele. Így aztán meggondolásra készteti majd, ha értesül arról, hogy hazánk ennek vagy annak a kötelezettségének nem tett vagy nem tesz eleget. Nyugati kereskedő adott esetben még arra is vállalkozik, hogy az általa beígért árut ráfizetéssel más helyről szerzi be csak azért, hogy szállítási vállalását mennyiségben, minőségben és határidőre teljesíthesse. Egy megszerzett piaci pozíció ugyanis megér időnként még áldozatokat is. Más kérdés, hogy az a tőkés szállító, amelyik megbízhatatlan eladó miatt pozícióvesztési helyzetbe kényszerült, és emiatt áldozatokat kellett hoznia, nem sokáig fog bíbelődni felelőtlen üzletfelével. Kártérítési pert indít ellene, esetleg elnézőbb lévén, peren kívüli egyezséget köt. De mindenképpen a "soha viszont nem látásra" búcsúval ér véget a kapcsolat. Magyarországon jól ismerik export nagykereskedelmi vállalatok vezetői ezt a viszont-elhidegülést. Számtalan példát lehetne felhozni a hibás teljesítés megtorlására. Még olyan úgynevezett kicsiségek is partnervesztéshez vezettek, mint mondjuk a vevő által előírt csomagolástól való eltérés, a rendelő megkívánta árujelzők színének, méretének, elhelyezésének önkényes megváltoztatása. Korlátozásokat életbe léptetni - bármennyire is indokolják azt belföldi áruellátási nehézségek - nem szabad. Egyértelmű, betartható és figyelemmel kísérhető szabályozásra van szükség. Olyanra, ami hosszú távra érvényes, és ami szellemében, céljában egyértelműen piacszemléletű, kül- és belpiaci egyaránt. Sőt más nem is lehet, mivel a keményvalutával fizető nyugati vevők, ha eladói pozícióban vannak sem változtatnak azon nyomban felfogásukon. (folyt.) 1989. október 1., vasárnap
Vissza »

	- Beck Tamás a piacról - 3. folyt.
Az áru, legyen rendeltetési célja akár a belső piac ellátása, akár a külső piac megtartása, mindkét esetben ugyanazt a minőségű és ugyanazt az alapos, körültekintő bánásmódot igényli, ami korrekt kereskedelem esetén külön nem is szorul magyarázatra. Ideje hozzálátni Magyarországon is a sok-sok egymásába érő korlátok eltávolításához, hogy végre csakugyan a kibontakozás útjára léphessünk, ami szerencsére már nem a szocializmus útja. +++ 1989. október 1., vasárnap
Vissza »