|
|
 |
|
 |
Ellenzék az MSZMP-n belül is?
|
-----------------------------
München, 1989. szeptember 25. (SZER, Magyar híradó) - Míg
Pozsgay Imre az olasz televíziónak adott interjújában arról beszélt,
hogy az MSZMP új neve Szocialista Párt lesz, addig a budapesti
pártértekezleten nem javasolták a névváltoztatást. Lehet, hogy ott
nem nézték az olasz televíziót? Pozsgay ugyanis azzal is
fenyegetőzött, hogy ha a kongresszuson nem a reformerek győznek,
akkor kilép az MSZMP-ből. Persze, ha megválasztják köztársasági
elnöknek - és ezt már én fűzöm hozzá -, akkor valahonnan ki kell
lépnie. Igaz, jelölőt is kell találnia. Szóval a helyzet bonyolult.
- Hogyan látja mindezt kiküldött munkatársunk, Kasza László
Budapestről:
- Nem, azt nem mondhatjuk, hogy az MSZMP véka alá rejti
vajúdását, nyilvánosan az egész társadalom szeme láttára kínlódik. A
kimenetel korántsem világos: vagy szétválik, esetleg több csoportra
is, vagy pedig megmarad látszatra egységes pártnak. De bármi
történik, a jövője bizonytalan. A hét vége eseményei megint egyszer
hangsúlyozták ezt a dilemmát.
A megyei és fővárosi pártfórumok, egyes politikusok és csoportok
nyilatkozatai az ellentéteket világosan mutatják, de hogy melyik
csoport az erősebb, nos azt nem igazán. Pusztán látszatra azt
mondaná az ember, hogy a hét végén a konzervatív irányzat volt
erősebb - talán nem, de hangosabb mindenesetre. Több fórumon nagyobb
számú képviselő szavazott például a párt munkahelyekről történő
kivonulása ellen, mint mellette. Ugyanígy a név-megtartók csoportja
is nagyobb volt, mint azoké, akik azt mondták, mint például Pozsgay
Imre, hogy tabula rasa-ra van szükség, vessék le a nevet amennyire
lehet a rossz emlékeivel együtt. (folyt.)
1989. szeptember 25., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- MSZMP-ellenzék - 1. folyt.
|
Pozsgay egyszerűen szocialista pártot akar. Mások, például a
nógrádiak, ahol Grósz Károly volt a főszereplő, ragaszkodnak az
MSZMP megjelöléshez. Tagadhatatlan, ez utóbbi magatartásban van
valami becsületes vállalása a múlt bűneinek, de egyfajta megújulásra
aligha serkenti a pártot.
A mai központi bizottsági ülés, amelyről nem lesz szokásos
sajtótájékoztató, legfeljebb csoportosítani tudja ezeket a
véleményeket, nézeteltéréseket. Súlyozásukra már csak a szeptember
6-ikán kezdődő pártkongresszus lesz hivatalos. De már élesben megy.
Nem valószínű, hogy Pozsgay Imre véletlenül időzítette az olasz
rádiónak adott interjúját és annak közzétételét a Központi Bizottság
ülésének előestéjére. Ebben közölte, hogy amennyiben nem a
reformkommunisták győznek a kongresszuson, kilép az MSZMP-ből. Aki
megy, az automatikusan a gyengébb pozíciójába kerül. Így Pozsgay
csak saját magát fenyegethette, ellenfeleit kevésbé. És ez igaz:
gyengébbnek érzi magát a reformszárny. Ezen még az sem változtat,
hogy az MSZMP elnöksége egységesen visszautasította a Kádár János
Társaság Szabad Eurápa Rádiót és a reformkommunistákat egyszerre
támadó alapítónyilatkozatát. Ezek a sztálinisták már Grósz Károlynak
is ellenségei, így meglehetősen alacsony szintű az a konszenzus,
amelyben megegyezett az elnökség.
Az MSZMP-n belüli ellentéteket bonyolítja a Szabad Demokraták
Szövetségének hét végén hozott határozata is, amelyben népszavazást
kérnek négy kérdésben. Ezek: a pártvagyon, a pártok munkahelyi
tevékenysége, a Munkásőrség feloszlatása és a köztársasági elnök
demokratikus parlament útján történő megválasztása. Ha sikerül 100
ezer aláírást gyűjteni a tegnap elkezdett kampány során, olyan
kérdésekben győznek, amelyben az egész MSZMP rosszul jár. A
konzervatívok azért, mert az első három kérdésben már elfogadottnak
hitt véleményük kerül veszélybe; a reformkommunisták, mert Pozsgay
köztársasági elnökké való választása lesz kérdéses. (folyt.)
1989. szeptember 25., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- MSZMP ellenzék - 2. folyt.
|
A Szabad Demokraták Szövetségének döntése azonban azokat is
meghazudtolja, akik váltig állítják: az ellenzéki pártok programja
azonos. Ebben a kérdésben például bizonyára nem az. Az SZDSZ
döntésével például a Magyar Demokrata Fórum sem ért egyet. Igaz, a
Munkásőrség feloszlatásában, a pártok munkahelyekről történő
kizárásában és a pártvagyon kérdésében a szabad demokraták oldalán
van az MDF, de azt a reformkommunista kérdést mégiscsak támogatja,
hogy még ennek a parlamentnek adjanak lehetőséget a köztársasági
elnök megválasztására.
A Szabad Demokraták Szövetsége - amely ezzel a népszavazási
indítvánnyal végleg bedobta kalapját a választási arénába - tudja,
hogy a párt csak nyerhet a javaslattal. Még ha nem is jönne össze a
népszavazást kikényszerítő 100 ezer aláírás, már 10 ezerrel is arra
kényszeríthetik a parlamentet, hogy foglalkozzék a kérdéssel.
Annak, aki most azt mondja, hogy a szabad demokraták
profilírozni akarják magukat a javaslattal, bizonyára igaza van. Aki
azonban ezt negatívan értékeli, nem igazán jártas egy demokratikus
választást megelőző taktikázásban, mert azon túlmenően, hogy a
Szabad Demokraták Szövetsége határozottan tudtára akarja adni
mindenkinek, hogy ez az a párt - már mint az SZDSZ -, amely
következetesen a Munkásőrség felszámolása, a pártok munkahelyekről
történő eltávolítása, a pártvagyon áttekinthetővé tétele mellett
van. Eltér véleményük másrészt a köztársasági elnök hatalmát és
megválasztási körülményeit illető kérdésekben is. (folyt.)
1989. szeptember 25., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- MSZMP ellenzék - 3. folyt.
|
Itt térjünk vissza fejtegetésem kezdetéhez: míg a szabad
demokraták világos választási lehetőséget kínálnak programjukkal, az
MSZMP igyekszik saját gondját a társadalom bajává tenni. A pártállam
"az állam én vagyok" mentalitás logikájából nemcsak az következik,
hogy a döntéseknél nem kerédezik meg a társadalmat, hanem az is,
hogy azok következményeit viszont átruházzák a társadalomra. Az,
amit a kommunisták különféle neveken 40 éve tettek a nép ellen, még
sokáig érezteti hatását. És ha korábban azt mondtam, hogy az MSZMP a
társadalom előtt vajudik, hozzátehetjük - és számlájára. +++
1989. szeptember 25., hétfő
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|