|
|
 |
|
 |
Interjú Tamás Gáspár Miklóssal
|
(Lángh Júlia)
München, 1989. március 14. (SZER, Magyar Híradó) - Derűlátó a
hangulat, mindenki örül annak, hogy ünnepelhet. Ez jelenti-e azt,
hogy eljutottunk már oda: március 15-e a szabadság és a
függetlenség jelképe valóban örömünnep legyen, amilyennek egy igazi
ünnepnapnak lennie kell?
Tamás Gáspár Miklóst kérdezem, budapesti telefonvonalon:
- Abban sajnos kételkednem kell, hogy igazán örömünnep lesz, mert
mindenkiben - bennem is - élnek a Kádár-korszak március 15-ével
kapcsolatos félelmek. Ezeket nem lehet egy csapásra elfejteni, de
azért mégis örömtelibb ünnep lesz ez, mint tavaly volt, amikor
őrizetbe vételek és komor rendőri árnyak sötétítették az ünnep
láthatárát. Az idén remélhetőleg ilyesmire nem fog sor kerülni. Én
nem hiszem, hogy sor kerülne.
Örömünnep azért lehetséges, mert egy demokratikus új Magyarország
reménye mégis fölsejlett. És március 15-e komoly lépcsőfok lehet
ezen a felfelé kapaszkodó úton, hogyha itt a magyar demokrácia
tábora megmutatja magát fegyelemben, vidámságban, találékonyságban,
fantáziában, szép beszédben Akkor megláthatják az ország lakosai,
megláthatja a nép, amely leginkább közönsége, nem résztvevője volt
eddig ezeknek a tüntetéseknek és megemlékezéseknek, hogy a
demokrácia táborába bejutni nemcsak marakodást, politikai harcot
jelent, hanem örömet, új ötleteket, új gondolatokat és a
képzelőerőnek az ünnepét is. Én azt hiszem, hogy a fantázia és az
öröm, a rabláncok szimbolikus lerázása azért összefér a fegyelemmel
és a józansággal.
Azt képzelem, hogy holnap a magyar nép a maga kiérdemelt
méltóságával, fegyelmével és a demokrácia félelem nélküli
józanságával fogja megmutatni a világnak és önmagának, hogy van
tartalma a március 15-iki ünnepnek, és ezt a tartalmát immár egy
szó hordozza, amely talán nem üres szó ma. És ez a szó: szabadság.
+++
1989. március 14., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|