|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének állásfoglalása az antiszemita jelenségekről
"Szövetségünk tagjait
aggodalommal tölti el, hogy az utóbbi időben egyre gyakrabban
találkoznak a fasizmus rémtetteire emlékeztető jelenségekkel, többek
között a fajgyűlölet durva megnyilvánulásaival.
Legutóbb a tabi zsidó temetőben elkövetett gyalázatos tettek
váltották ki felháborodásunkat."
Amerika Hangja:
Egy amerikai tiszti iskola főkapitánya
"Amerikai
nőkről szóló sorozatunkban ezúttal az Egyesült Államok tiszti
iskolájának főparancsnokáról hallanak, abból az alkalomból, hogy az
ország történelmében először a 4400 kadét főkapitányává egy 20 éves
lányt neveztek ki. Nem tudom, mi ennek a rangnak a magyarországi
megfelelője, de hogy rendkívül jelentős megbízatás, az kétségtelen.
Tiszti iskolás korában ezt a rangot nyerte el Pershing tábornok,
az első világháború amerikai seregének franciaországi parancsnoka.
McArthur tábornok, két világháború és a koreai háború hőse, valamint
Westmorlend tábornok, a vietnami háború főparancsnoka."
|
|
|
|
|
|
|
- Kitüntetések - 1. folyt.
|
Tisztelet tehát Csoóri Sándornak, Konrád Györgynek, Mészöly Miklósnak. De nem a Kossuth-díjért, hanem egész életművükért, a nehéz évtizedekben is mindvégig tiszta, emberi és erkölcsi magatartásukért. Példamutatásukon még a Kossuth-díj sem ronthat. És a közvélemény eléggé bölcs ahhoz, hogy ne tekintse nevük mellett szégyenfoltnak e bizony sajnos lejáratott díj emlegetését. Hiszen végül is a sok, máris névtelenségbe süllyedt pártszerző mellett mégiscsak ott voltak a sorban olyanok, mint Déry Tibor, Illyés Gyula, Németh László, Veöres Sándor.
De azért valami mégsem stimmel ebben az egészben. És nemcsak az, hogy ezek az írók nem a mostani hatalom emberei, díjazásukat - ha kell ilyen egyáltalán - a szabad választások utáni hatalomnak illett volna átengedni. Ezek a díjak a letűnőben lévő hatalom lelkiismeretének kellettek igazán. A legelegánsabb az lett volna, ha elvállalják: nem adunk díjat, mert nem tudunk kinek adni. Akiknek szeretnénk, azokat nem érdemeljük meg, akiket pedig megérdemelnénk, azokat szégyelljük - ez lett volna az igazán korrekt.
De hát nem tudták megállni, hogy ne adjanak azoknak, akiknek a szép tiszta nevét pedig ez a hatalom - az előző folyamatos jogutódja - bizony nem érdemli meg. És különben is: van valami visszás abban, hogy az az állam, amely mindenhová elérő kezével annyi mindent elvett az országtól és polgáraitól, anyagi javakat és erkölcsi értékeket egyaránt, az díjakkal - és a tetejébe még: rangsorolt díjakkal, mintha ő döntené el ki a legjobb, ki az utána következő legjobb -, ezekkel megsímogatja művészei és tudósai őszülő fejét. (folyt.)
1990. március 13., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|