|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Bács-Kiskun megyei reformkörök felhívása
"Új programra, új működési rendre, minden szinten új és hiteles
vezetésre, új tagsági viszonyra van szükség ahhoz, hogy ez az új
szocialista párt új politikai erőként és számottevő tényezőként
jelenhessen meg a magyar nép előtt."
DLF, Csak egy szóra:
NDK - menekültek
"Kelet-Berlin csak csütörtök este, akkor azonban
annál hangosabban, cáfolta azokat a híreszteléseket, hogy az NDK
Magyarországot szeptember 1-jétől nyugati országként kezeli,
legalábbis ami polgárainak utazásait illeti. Ezek a híresztelések az
NDK-ból terjedtek el, mert azok számára, akik Kelet-Berlin
politikáját ismerik, hihetőnek tüntek, minden bizonnyal jelentős
mértékben járultak hozzá a menekültáradat felduzzadásához."
|
|
|
|
|
|
|
Krassó-nyilatkozat a magyar közvéleményről
|
London, 1989. augusztus 27. (BBC, Késő esti panoráma) - Krassó György, a Magyar Október Párt alapító tagja tegnap este érkezett Londonba. Aziránt érdeklődtem tőle, milyen magatartást tanúsít a lakosság a politikai élettel szemben. Mindenekelőtt azt kérdeztem meg, hogyan reagáltak Magyarországon a lengyel fejleményekre. Arra, hogy megszűnt a kommunista párt monopóliuma, és hogy nem kommunista miniszterelnök került a lengyel kormány élére. - Ehhez azért el kell mondani, hogy a magyar lakosság többsége az ebben az értelemben nem politizál. Tehát nem kíséri figyelemmel nap mint nap a nemzetközi politikai fejleményeket, és nem gondolnám, hogy a lengyelországi legújabb változásokra valami különlegesen heves módon reagálna. De gondolom, hogy aki újságot olvas, az azért ezt megelégedéssel nyugtázza, hogy végül sok év után egy kelet-közép-eeurópai országban is elkövetkezhetett az, hogy ne kommunista legyen a kormányfő. Ami most a politizáló elitet illeti, ami néhány tízezer emberre tehető, azok persze feszülten figyelemmel kísérik a lengyel fejleményeket, hiszen egy kicsit a lengyelországi változásokból kiolvassák a magyarországi lehetséges változások menetét is, jóllehet a két ország között nagyon sok az eltérés is, de nagyon sok a hasonlóság is. Ennek örültek, de ugyanakkor sokan kritizálták a Szolidaritásnak az elmúlt hetekben való kicsit tétova magatartását, különösen ami a szavazás utáni visszaállítási kísérletét jelentette a kerekasztalon való megegyezéseknek. Egyáltalában a lengyelországi választások eredménye úgy tűnik, hogy a magyar kerekasztal-tárgyalásokba vetett bizalmat is kissé aláássa, mint ahogy sok más kérdés is problematikussá vált a Kerekasztal utolsó tájékoztatásai nyomán. (folyt.)
1989. augusztus 27., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A magyar közvéleményről - Krassó - 1. folyt.
|
- A kérdést meg kell köszönnöm, mert azt hiszem, hogy nem fejeztem ki magam pontosan. Én egy alapító tagja vagyok a Magyar Október Pártnak, és a mi egyik tevékenységünk az volt az elmúlt hetekben, hogy gyárak kapujához látogattunk ki és munkáskerületekbe. Voltunk Csepelen, Újpesten, Óbudán és a talán bezárásra váró Ikarus gyár előtt Mátyásföldön, és ott a munkásokkal beszélgettünk, ismertettük a párt programját és kérdeztük az ő véleményüket. És azt tapasztaltuk, hogy nagyon-nagyon erősen politizálnak. Mindenkinek megvolt a véleménye annak ellenére, hogy a félelem nagyon elevenen él még az emberekben. Ezt például azon lehetett látni, hogy a többség a nevét nem akarta megondani. Aki hozzászólt és például amikor teherautóval voltunk, nem akartak feljönni a teherautóra, hanem csak lent a tömegben szóltak hozzá. Ez a politizálás teljesen más, mint az az elit politizálása, ami politika néven ismeretes Magyarországon. Itt lényegében a lakosság legfontosabb problémáit teszik szóvá, azt: miért olyan magas egy igazgató fizetése és miért olyan kevés az övé? Mi történik azokkal a milliárdokkal, amiket adó címén levonnak? Mi változik egyáltalán az országban? Mi lesz a nyugdíjasokkal a vágtató infláció körülményei között? Miért vannak ugyanazok a helyükön, akik eddig is ott voltak? Feltesznek olyan kérdéseket is, hogy például Újpesten megmutatták a nemrég felépült új pártház épületét, hogy abból hány száz lakást lehetett volna építeni, és hogy ezen nem lehet-e változtatni? Sokszor olyan kérdéseket is, hogy például: mi van a szürkeállománnyal? - ahogy mondani szokták. Ez már nem az ő kifejezésük, csak: mi lesz azokkal az értelmiségiekkel, vagy mi lesz az országgal, ha az értelmiség emigrál? (folyt.)
1989. augusztus 27., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- A közvéleményről - Krassó - 2. folyt.
|
Voltaképp minden fontos kérdéshez hozzászólnak, és mindig nagy taps fogadta az olyan napi gondokon messze túlmutató követeléseket, hogy például a szovjet csapatok azonnal kivonuljanak Magyarországról. Nagyon nagy érdeklődés kísérte azt a javaslatunkat, hogy a munkások, munkástanácsok vehessék kézbe a vállalatot, mint egyik alternatíva a tőkés tulajdonnal és állami tulajdonnal szemben. Vagy azt, hogy a munkások adott esetben - ahol erre mód van - megkaphassák saját tulajdonba a munkapadokat, hogy nyithassanak egy kisvállalatot egy esztergapaddal és néhány szerszámmal vagy satuval. Szóval az emberek nagyon is politizálnak, de ez a politizálás teljesen más, mint azok a megbeszélések, alkudozások, amelyek pártérdekeket követve a kerekasztal-tárgyalásokon folynak nagyrészt titokban. Bár erről most hozzátehetnék valamit, hogy éppen most, az elmúlt órákban volt egy sajtótájékoztató Budapesten, amin kiderült, hogy most megegyeztek abban, hogy az úgynevezett középszintű kerekasztal-tárgyalások a továbbiakban nyilvánosak lesznek, és a sajtó képviselői ott ülhetnek. Ez nem egy nagy eredmény, de már valami, és mindenképp mutatja - hogy egy kicsit hazabeszéljek - a Magyar Október Párt állásfoglalásának helyességét, amelyben már megalakulásunktól kezdve erősen bíráltuk a kerekasztal-tárgyalások menetét többek között e miatt a titkosság miatt. - Mondod, hogy nagyon sokan politizálnak, de nem úgy politizálnak, mint ahogy a hivatalos pártok. Ezek valójában azon a módon, ahogy beszélnek, és azok a tárgyak amikről beszélnek arra mutatnak, hogy ezeket hiányolják a hivatalos politikából, vagy a hivatalos politikának az univerzumából, s azért beszélnek ezekről a kérdésekről. (folyt.)
1989. augusztus 27., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A közvéleményről - Krassó - 3. folyt.
|
- Persze, feltétlenül így van, és ez az egyik oka annak, hogy nem bíznak az újonnan alakult pártokban. De ennek egy másik oka is van. Az, hogy évszázadok óta mindig becsapták a politikusok az embereket, és az utolsó évtizedekben pedig annyira eltértek a szavak a tettektől, hogy a legszebb szavaknak se tudnak hinni. De ez a másik oka, hogy valójában a napi problémákról annyira általánosságban esik csak szó a pártok programjaiban, hogy annak igazán nem lehet hinni. Például amikor azt csináltuk, hogy a Münnich Ferenc utcát átneveztük Nádor utcának, ez nem volt egy nagy dolog és nem is az ország legfontosabb problémája, de az, hogy valami cselekvés történt, egy mázolás történt és szívósan nap mint nap, ez talán többet jelentett azoknak, akik részt vettek, mert sokan jöttek el és kérték, hogy ők maguk festhessék le az utcanév-táblát. Sokat jelentett azért, mert nem szavakat mondtunk, nem egy nyilatkozatot tettünk közzé, hogy az utcaneveket meg kell változtatni. És itt most nem is azon van a hangsúly, hogy helyes volt-e ez vagy nem, mert költséget is okoz és nem olyan nagyon fontos dolog, hanem az, hogy valamit az ember cslekedni próbál. De hát nem akarom én azt mondani, hogy csak mi csinálunk ilyet, de azt, hogy ez valóban nagyon hiányzik a politikai közéletből. - Úgy érzed, hogy van bizonyos fokig egy pártellenes beállítottság Magyarországon éppen ebből kifolyólag, hogy a pártokban nem beszélnek, nem csinálnak a pártpolitikában - és az ellenzéki pártokat is beleértem itt -, nem beszélnek konkrét problémákról, vagy legalábbis nem csinálnak semmi konkrét dolgot, ami megragadná az emberek figyelmét. (folyt.)
1989. augusztus 27., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- A közvéleményről - Krassó - 4. folyt.
|
Nagyon erős pártellenes hangulat van. És nemcsak ezért. Ez csak az egyik oldal. A másik az, hogy sokan azt mondják, hogy eddig csak egy párt volt, amelyik a mi pénzünkből akart működni, most pedig már van ötven párt. Az emberek úgy érzik, hogy ebben a nagyon rossz gazdasági helyzetben, amikor mindenkinek romlik az élete, most egy csomó párt úgy akar hatalomra kerülni és anyagi javakhoz jutni, hogy kijelenti, hogy a népet képviseli. És mindehhez még hozzájön az, hogy az emberek érzik és látják, hogy ezeknek a pártoknak a nagy többsége voltaképp nem igazi párt - egy pszeudo-párt, amelyet kommunista befolyással hoztak létre. Amelyeket pedig nem ezzel hoztak létre, azok is nagyon hajlanak a kompromisszumokra. Más pártokat meg valószínűleg ki is fognak zárni még a választásokban való részvétel lehetőségéből is. Egyébként épp a mai sajtótájékoztatón hangzott el az, hogy aki legalább 3 százalékát - ez az Ellenzéki Kerekasztal álláspontja -, vagy legalább öt százalékát - ez az MSZMP álláspontja - nem szerzi meg a szavazatoknak, az nem kap képviselői mandátumot. De itt eltértem a kérdésedtől. Nem bíznak a pártokban, nem bíznak a politikában, a politika mindig maszlag volt, népámítás volt, homályos volt, titkos megegyezéseket kötöttek, amelyeket nem kötnek az emberek orrára, és nem látnak az emberek nagy változást ezen a téren. Ezért állandóan fel is merül egy konfliktus, hogy amikor mi ugyanezt mondjuk - mert mikor megalakultunk (...) és elítéltük azt a politikai gyakorlatot, ami Magyarországon folytatódik -, akkor mindig megkérdezik tőlünk: de hát ti is párt vagytok, ti is hatalomra törtök, akkor miben különböztök a többiektől? Hát nagyon nehéz erre válaszolni. (folyt.)
1989. augusztus 27., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A közvéleményről - Krassó - 5. folyt.
|
Nem lehet nem pártként megalakulni egy olyan időszakban, amikor úgy néz ki, hogy a politikával, tehát az igazi politikával az emberek életét meghatározó döntésekre csak pártként lehet valamilyen módon hatást gyakorolni, mert mi ellenőrizni és befolyást gyakorolni szeretnénk a hatalomra. Ennek ellenére ez a bizalmatlanság velünk szemben éppen úgy megnyilvánult. A kérdésedre válaszolva: az embereknek elegük van a pártokból, pedig nem hosszú ideje élnek ezek a pártok. Talán azt mondhatnám, hogy évtizedek gyakorlatával a kommunista uralomnak sikerült meggyűlöltetnie a szocializmust a magyar lakossággal, és az utolsó egy évben sikerült a demokráciát is megutáltatni. - Hát talán a demokráciát még nem egészen, mert a pártoknak a teljesen verbális fellépése azért még nem önmagában demokrácia, úgyhogy tulajdonképpen még nem is tudhatták az emberek, mármint a lakosság egy része legalábbis a jelenlegi verbális megnyilvánulásokat már a demokráciával azonosítja? - Igen, hát leegyszerűsítve fogalmaztam, mert valóban nem ez a demokrácia, de hát az embereknek ezt így adják el. Tehát azt mondják nekik, hogy most mit akartok, mostmár reform is van, meg demokrácia is van, hisz szabadon beszélhettek, és tényleg többé-kevésbé szabadon lehet beszélni. Más kérdés, hogy azért a sajtótájékoztatás, a tömegkommunikáció, hogy az milyen mértékben torzítja el azt, ami elhangzik. Erre sok példát tudnék mondani, mi mindent nem közölnek le, mi mindent változtatnak meg, de mégiscsak szabadon lehet beszélni és sok minden bekerül a sajtóba. (folyt.)
1989. augusztus 27., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- A közvéleményről - Krassó - 6. folyt.
|
Azt nehéz egy hosszú, évtizedes antidemokratikus gyakorlat után az emberektől elvárni, hogy megérezzék, hogy nem ez a demokrácia. A demokrácia az valahogy az embereknek az önszerveződése lenne, az, hogy egymás közt ki tudnak alakítani olyan intézményeket és olyan társaságokat, olyan csoportokat, olyan körülményeket, amelyeken nem fog az ördög hatalma sem. Ez egyáltalán nincs meg Magyarországon. A lakosság éppen olyan kiszolgáltatott a hatalmon levőknek, mint ezelőtt két vagy három évvel. Nem lehet demokráciának nevezni azt, amikor egy fél év alatt az országot átállítják arról az álláspontról, hogy ötvenhat ellenforradalom volt, arra hogy forradalom volt, és mostmár Szűrös Mátyás azt javasolta, hogy pirosbetűs ünnep legyen október 23, és maga a párt kívánja megünnepelni azt a forradalmat, amit vérbe fojtott, és azokat, akiket meggyilkolt. Ha ezt meg lehetett csinálni egy fél év alatt, az ellenkezőjét is meg lehet csinálni, vissza is lehet rángatni az országot. Ezért az emberek mindebben nem bíznak, de mégis el kell fogadniuk, hogy ez a demokrácia, és ezért mondtam, hogy megutáltatják a demokrácia fogalmát. A tartalmát - remélem - soha nem fogják tudni a magyarokkal megútáltatni, mert meggyőződésem, hogy Magyarország demokratikus ország, és nem a pártnak kell demokráciára tanítani a magyar népet, hanem a magyar lakosságnak kellene végre megtanítani a demokráciára azt a politizáló elitet - akár a párthoz, akár az ellenzékhez tartozik -, amely változatlanul lebecsüli a népet. +++
1989. augusztus 27., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (08.15-08.30) - Prágai bikaborjak
"...a CSKP vezető szerve egy nappal korábban külön is foglalkozott a kialakult helyzettel, s hogy igen kemény figyelmeztetést küldött a követség előtt tüntetőknek: ha nem áll le azonnal a további hangulatkeltés, ha az események bárhol is élesebb fordulatot vesznek, akkor a két magyar fiatal igen súlyos büntetésre számíthat."
SZER-hallgató telefonja:
(ZENEÉRTŐ) "Jó reggelt! Szombat van, augusztus 26-a. Nagyon kérem, hogy Basilides Barna is tartsa magát ahhoz, amit előtte két perccel a Műsorismertetésben bemondtak, hogy ugyanis a napi Kalendárium 6 óra 55-kor, 7 óra 55-kor van és nem 53-kor vagy 52-kor. Gondolom, ő sem szeretné, hogy ha egy vonat 6:55-kor indul és már 6:50-kor kigördült volna a pályaudvarról, amelyikkel ő akart volna, mondjuk, elutazni. Nem tudom, hogy ennyi fegyelmet kívánni egy műsorvezetőtől olyan nagy dolog-e? Szerintem ez kötelessége lenne."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|