Rendszerváltás és az MTI

	Magyarországi beszámoló
(Nick Thorpe) London, 1989. március 25. (BBC, Panoráma) - Nick Thorpe a március 15-i ünnepségek egyik résztvevőjének azzal a megjegyzésével kezdi beszámolóját, mely szerint a legfigyelemreméltóbb dolgok közé tartozott, hogy senki sem taposta le a friss virágágyásokat. A jelenlegi politikai helyzet egyik alapvető jellemvonása tehát, mindkét fél, vagyis egyfelől a független demokratikus mozgalmak, másfelől pedig a Magyar Szocialista Munkáspárt és a kormány higgadt magatartása és kompromisszumra való hajlama - vonja le a következtetést a BBC volt budapesti tudósítója. Hozzáfűzi azonban, hogy még mindig kockázatokkal teli az az út, amely a szorosra fogott póráztól egy olyan demokratikus államig vezet, amelyben mind az állampolgárok, mind a politikai pártok egyenlőek a törvény előtt. Az MSZMP és az alternatív csoportok egy olyasféle játszmába kezdtek, amely a székfoglaló néven ismert társasjátékra emlékeztet. A székeket minduntalan új politikai pártok és szervezetek adják, illetve veszik el, a zenét pedig a nyugati gazdasági nyomás, valamint a keleti tolerancia szolgáltatja a játékhoz, amely hónapokig is eltarthat, ha az átmenet békés marad. Ennek a békés forradalomnak két kormányosa van, Pozsgay Imre és Nyers Rezső. Mindketten a Politikai Bizottság tagjai. A radikális változások régi híveként Pozsgay nagy népszerűségnek örvend az országban, a pártvezetőségtől azonban meglehetősen elszigetelődött. Nyers Rezsőnek viszont kulcsszerepe van abban, hogy Grósz Károly pártvezetőt rávegyék a változások elfogadására, Németh Miklós miniszterelnököt pedig ezek támogatására. Mindeddig nagy sikerrel töltötte be ezt a szerepet. A BBC tv-műsorának adott interjújában Pozsgay kijelentette, hogy a párttagok közül sokan csak ideiglenes taktikai lépésként támogatják a változásokat, és még csak ezután kellene eljutnia arra a pontra, amelyen a változások hívei kerülnek többségbe. Felmerülhet eközben a hatalmi vákuum veszélye is, illetve előállhat egy olyan helyzet, amelyben a párt feladja pozícióit, még mielőtt mások készen állnának ezek átvételére. Egy ilyen vákuum viszont teret biztosítana a rend- és fegyelempártiak fellépésére. Nyers Rezső egyik rádiónyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy nem áll fenn ugyan annak veszélye, hogy a változások kocsiját hátramenetbe kapcsolják, tartani kell viszont a kocsi felfordulásának veszélyétől. Döntő fontosságú a párt és az állami szervezetek keményvonalas elemeinek magatartása. Ezek nemcsak hogy léteznek, hanem jól szervezettek országos, mindenekelőtt pedig helyi szinten. Nagy állami vállalatokat igazgatnak, megtalálhatók a hadseregben és a rendőrségben, a munkásőrségben, valamint a külügyi szolgálatban is. Ha Magyarországon netán nagy sztrájkhullám törne ki, s ha Ukrajnába mondjuk szovjet tankokat vezényelnének a szakadár érzelmek letörésére, akkor nem elképzelhetetlen, hogy Grósz Károly rendkívüli állapotot hirdetne ki. Csakhogy mindennek nagyon kicsiny a valószínűsége, írja Nick Thorpe - saját tapasztalataira hivatkozva. Ha a hatalommal rendelkezőknek egy végsőkig népszerűtlen rezsim bevezetése és a korai nyugdíjba vonulás, vagyis a kis háztáji gazdaságok ápolása között kell választaniuk, akkor minden bizonnyal szívesebben döntenek az utóbbi mellett. Pozsgay Imre az említett BBC-interjúban azt mondta, hogy nem merült fel a-pártból való kizárások kérdése, de mindenképpen megkönnyítené a helyzetet, ha egyes tagok saját akaratukból távoznának a párt soraiból. Hét országgyűlési képviselő lemondása esetleg egy ilyen folyamat kezdetét jelentheti. Ugyanakkor az sem vitás, hogyha az alternatív mozgalmak hevesebb elemei bosszút követelnének a Kádár-évek uralkodói osztályával szemben, ha a Varsói Szerződésből való azonnali kilépést, vagy az állami tulajdon azonnali megszűntetését sürgetnék, akkor ezzel ugyancsak nehéz helyzetbe hoznák a reformok híveit. Magyarországon a foglalkoztatottak egynegyede mezőgazdasági, további egynegyede pedig ipari munkás. A mostani békés forradalomnak mintegy 30 ezer értelmiségi szószólója van, és körülbelül tízszer ennyi embert tudhatnak maguk mellett. A jelenlegi helyzetben semmiképpen sem lenne szabad lebecsülni a munkásság és a parasztság politikai öntudatát. A demokrácia vágyának erősödésével együtt egyre nehezebbé válik az élet, egyre nyomasztóbb a szegénység, s az új és régi pártok, csoportok és szakszervezetek, amelyek igyekeznek bővíteni híveik táborát, számítanak az eddig hallgató többség megnyerésére. Minél több helyi szintű szervezetet létesítenek az új csoportok, annál inkább képesek és hajlandók lesznek az emberek politikai nézeteik kifejezésére - írja Nick Thorpe. Majd azzal a megállapítással zárja fejtegetését, hogy Magyarországon az a párt, vagy az a pártkoalíció számíthat a hatalom megszerzésére, amely gazdasági szilárdságot és demokráciát tud felkínálni. A kettőt együtt és semmiképpen sem különválasztva. Nick Thorpe gondolatmenetéhez, mely szerint a székfoglaló játék zenéjének egyik eleme a keleti tolerancia, mintegy logikusan illeszkedik a mai Financial Times moszkvai tudósítójának beszámolója arról, hogy Grósz Károly magyar pártvezető a szovjet fővárosban tájékoztatta Mihail Gorbacsovot a többpártrendszer bevezetésé felé tett lépésről. A tekintélyes angol lap idézi Grósznak azt a moszkvai sajtóértekezletén tett kijelentését, mely szerint a Magyarországon tapasztalható érdekmegoszlásnak többpártrendszerben kell kifejezésre jutnia. +++ 1989. március 25., szombat
Vissza » A hírhez kapcsolódik »