|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Felhívás
"A Csehszlovák Szocialista
Köztársaság budapesti nagykövetsége előtt kedd óta tiltakozó
emberjogi aktivisták nyomatékosan kérnek mindenkit, hogy a Prágában
fogva tartott barátaink érdekében mindenféle politikai, vagy
bármilyen más egyéb kalandor akciótól tartózkodjanak
Budapest, 1989. augusztus 25.
A felhíváshoz egységesen, egyetértve csatlakozott a Fidesz és a
Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetség."
Deutschlandfunk:
Beszélnek a menekültek
"Aznap este egy másik falunál akartuk megkísérelni a
határátlépést. Autónkat egy paraszt telkén állítottuk le. A kutyák
hangosan ugattak. A férfi kinézett az ajtón. Mivel korábbról jó
emlékeink voltak a magyarokról, nem gondoltunk semmi rosszra.
Hasonló helyzetben mi is megértést tanúsítanánk, gondoltuk
magunkban, és útnak indultunk. Két órát gyalogolhattunk a sötétben.
A szúnyogok össze-vissza csípkedtek bennünket. Már azt sem tudtuk,
hol járunk. Aztán egy osztrák falu fényeit láttuk. Gondoltuk,
sikerült. Eliszonyodtunk, amikor két magyar határőr lépett ki a
bokrok mögül. Egy farkaskutyát vezettek pórázon."
|
|
|
|
|
|
|
Magyar menekültek helyzete Ausztriában
|
München, 1989. augusztus 25. (SZER, Magyar Híradó) - Munkatársunk, Hanák Tibor az Ausztriában tartózkodó külföldiek helyzetét vette szemügyre. Mint tudjuk, ez számos magyar állampolgárt is érint. Akció 300 - így nevezei az osztrák népjóléti minisztérium a menekültek letelepítésére vonatkozó felhívást és programot, melynek keretében Bécsben 300, vidéken 700, többségében magyar menekültnek adnak munkavállalási engedélyt. A döntésnek elvi jelentősége van. Nemcsak azt jelenti, hogy több száz magyar és lengyel menekültnek munkát adnak, hanem hogy legálisnak ismerik el itt-tartózkodásukat, nincs szükség többé ismerősöknél vagy barátoknál meghúzódva élni, feketén dolgozni. Ausztria a menekültek egy rétegét befogadja abban a reményben, hogy az illetők egy idő múlva osztrák állampolgárok lesznek. Nem magától született meg a döntés. Az osztrák belügyminisztérium már az év elején megkezdte a menekültek állami gondozásból való elbocsátását, télvíz idején utcára kerültek többgyermekes családok is. Elsőnek az egyházak léptek fel. Február 23-ikán nyújtották be javaslatukat illetékes helyen, amelyben kimutatták, hogy meg lehet oldani az állami gondozásból elbocsátott menekültek letelepítését. Hogy a beadvány ügye nem aludt el, elsősorban Tótfalusi István bécsi evangélikus lelkésznek köszönhető. Kerek fél éven át tartó kopogtatások, tárgyalások és levelezések után bebizonyosodott, hogy az egyházak javaslata valóban használható és megvalósítható. (folyt.)
1989. augusztus 25., péntek
|
Vissza »
|
|
- Magyar menekültek helyzete Ausztriában - 1. folyt.
|
A népjóléti minisztérium kezébe vette az ügyet, és kiadta a munkahivataloknak az utasítást, hogy az állami gondozásból elbocsátott magyar és lengyel menekülteknek adjanak munkavállalási engedélyt. Az intézkedés és az egész letelepítési akció azokra vonatkozik, akik az úgynevezett gyorsított eljárás bevezetése - 1988. május 9-ike - előtt érkeztek Ausztriába. Akik később jelentkeztek, azok túlnyomó részét nem fogadták el menekültnek, s aki viszont maradhatott, elismerték politikai menekültnek, időközben vagy kivándorolt, vagy megengedték az állami gondozást. Mint az elmondottakból kitűnik, az Akció-300 azokra vonatkozik, akik Ausztriában kívónnak maradni, s állampolgárságot akarnak szerezni. Az teljesen mindegy, hogy valakinek menedékjogi kérelmét első- vagy másodfokon elutasították, avagy kérelme még folyamatban van. Fontos, hogy az illetőknek legyen bejelentőlapjuk, tehát kimutatható lakásuk. Ezenkívül ajánlatos bemutatni a menekülttábori fényképes igazolást, s ha van, az ideiglenes tartózkodási engedélyt, valamint a szakmunkás-bizonyítványt. Aki megtartotta az állami gondozásból való elbocsátásra vonatkozó felmondólevelet, az szintén megfelelő igazolás, hiszen bizonyítja, hogy az illető a megadott dátum előtt érkezett Ausztriába, és az állam elfogadta támogatásra rászorulónak. Liznben csak a felső-ausztriai szálláshelyeken lakott magyarok letelepítési ügyével foglalkoznak, de Bécsújhelyen és Bécsben mindenkit nyilvántartásba vesznek, függetlenül attól, hogy melyik országrészben kapott állami támogatást és szállást. Az osztrák főváros munkapiaci igazgatóságának közlése szerint a következő szakmunkásokat keresik: kereskedelmi eladók, érettségivel rendelkező technikusok, festők és mázolók, kőművesek, asztalosok, ácsok, hentesek, cukrászok, pékek, szakácsok és pincérek, szabók, villanyszerelők, épületlakatosok, gáz- és vízvezetékszerelők. (folyt.)
1989. augusztus 25., péntek
|
Vissza »
|
|
- Magyar menekültek helyzete Ausztriában - 2. folyt.
|
A munkaigazolásokat, szakképesítéseket nem veszik szigorúan. A rokonszakmáknak szintén van esélyük az elhelyezkedésre. Külön felhívják a figyelmemt arra, hogy senki ne próbáljon igazolásokat, bizonyítványokat hamisítani, ami sajnos a menekültek között nemegyszer előfordult. Felbecsülhetetlen eredmény, hogy az osztrákok letelepítik a magyarokat, de érthető, hogy csak becsületes embereket kívónnak alkalmazni és később állampolgárként befogadni. +++
1989. augusztus 25., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|