Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › augusztus 25.
1989  1990
1989. június
HKSzeCsPSzoV
2930311234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293012
3456789
1989. július
HKSzeCsPSzoV
262728293012
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31123456
1989. augusztus
HKSzeCsPSzoV
31123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031123
45678910
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
OS:

Felhívás

"A Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetsége előtt kedd óta tiltakozó emberjogi aktivisták nyomatékosan kérnek mindenkit, hogy a Prágában fogva tartott barátaink érdekében mindenféle politikai, vagy bármilyen más egyéb kalandor akciótól tartózkodjanak Budapest, 1989. augusztus 25. A felhíváshoz egységesen, egyetértve csatlakozott a Fidesz és a Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetség."
Deutschlandfunk:

Beszélnek a menekültek

"Aznap este egy másik falunál akartuk megkísérelni a határátlépést. Autónkat egy paraszt telkén állítottuk le. A kutyák hangosan ugattak. A férfi kinézett az ajtón. Mivel korábbról jó emlékeink voltak a magyarokról, nem gondoltunk semmi rosszra. Hasonló helyzetben mi is megértést tanúsítanánk, gondoltuk magunkban, és útnak indultunk. Két órát gyalogolhattunk a sötétben. A szúnyogok össze-vissza csípkedtek bennünket. Már azt sem tudtuk, hol járunk. Aztán egy osztrák falu fényeit láttuk. Gondoltuk, sikerült. Eliszonyodtunk, amikor két magyar határőr lépett ki a bokrok mögül. Egy farkaskutyát vezettek pórázon."

Beszélnek a menekültek

Köln, 1989. augusztus 25. (DLF) - Május eleje óta, amikor a
nyugati sajtó kitörő örömmel jelentette, hogy Magyarország
hozzálátott a vasfüggöny eltávolításához, csak idő kérdése volt az
NDK Nyugatra vágyó polgárainak áradata. Jelenleg az NDK mintegy 200
ezer lakója tartózkodik Magyarországon. Hogy közülük hányan fognak
akár ötödször vagy nyolcadszor is nekivágni az egyes helyeken
szigorúan, másutt kevésbé szigorúan őrzött osztrák határnak, senki
sem tudná megmondani. Egyes becslések szerint 10 ezren. Mindenesetre
eddig több mint háromezren jutottak át Ausztriába, és onnan igen
gyorsan a Szövetségi Köztársaságba.

    A hét végén Nyugatra jutott NDK-menekültek közül néhányan a
vesztfáliai Schöppingenben számoltak be Magyarországon töltött
napjaikról, menekülésük előzményeiről és körülményeiről
munkatársunknak, Romhányi Istvánnak.

    - Úgyszólván egyenesen a határhoz autóztunk. Körülnéztünk. A
falubeliek látták ezt, valaki mutatta: arra van a határ. Majd
kézjelekkel magyarázta, hogy kövessük. Amikor egy eldugottabb helyre
érkeztünk, kézzel lábbal elmagyarázta, hogyan is juthatunk át a
határon. Azt gondoltuk magunkban, a magyarok nagyon nyitottak ügyünk
iránt, megértőek, de így utólag meg kell állapítanunk: nem egészen
így volt.

    Aznap este egy másik falunál akartuk megkísérelni a
határátlépést. Autónkat egy paraszt telkén állítottuk le. A kutyák
hangosan ugattak. A férfi kinézett az ajtón. Mivel korábbról jó
emlékeink voltak a magyarokról, nem gondoltunk semmi rosszra.
Hasonló helyzetben mi is megértést tanúsítanánk, gondoltuk
magunkban, és útnak indultunk. Két órát gyalogolhattunk a sötétben.
A szúnyogok össze-vissza csípkedtek bennünket. Már azt sem tudtuk,
hol járunk. Aztán egy osztrák falu fényeit láttuk. Gondoltuk,
sikerült. Eliszonyodtunk, amikor két magyar határőr lépett ki a
bokrok mögül. Egy farkaskutyát vezettek pórázon. (folyt.)


1989. augusztus 25., péntek


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


- Német menekülők - 1. folyt.

Ránk kiáltottak. Nem értettük őket. Gesztikulálásukból azt
vettük ki, hogy le kell térdelnünk. A kutyáról levették a
szájkosarat. Fél órát kellett térdelnünk. A szúnyogok majd
agyoncsíptek bennünket. Aztán megérkezett egy dzsip. A legszörnyűbb
az volt számunkra, hogy nem bántak velünk emberhez méltóan.
Kinevettek, szórakoztak rajtunk, hogy belesétáltunk a csapdába. Így
utólag egyértelműnek látszik, hogy az a polgár árult be minket,
akinél leállítottuk az autónkat.

    Az őrségen három és fél órát töltöttünk el. Megnyugtatott a
tudat, hogy az első alkalommal még nem pecsételnek be az útlevélbe.
Azonban megfenyegettek, hogy a második kísérletnél bepecsételnek, és
értesítik az NDK nagykövetségét. Féltünk és nem akartuk terhelni a
gyermekeket még egy ilyen szökési kísérlettel.

    - A család információkat gyűjtött. A hölgy nővére férjével
együtt Pestre utazott.

    - Elterjedt a hír, valami lóg a levegőben, Sopronban valami
rendezvényre készülnek. Mondtuk magunkban, mi is részt veszünk ezen.
Egy nyugati autóval mentünk Sopronba. Féltünk, hogy az NDK-s autót
esetleg megállítják. Amikor megérkeztünk, láttuk, hogy sok NDK-s
gyűlt össze. Csak abban reménykedtünk, hogy a megfelelő pillanatban
mindnyájan ugyanazt tesszük. Így is történt végeredményben. 14 óra
körül az összes NDK-s elindult az osztrák határ felé. Út közben
magyar határőröket is láttunk, akik azonban nem avatkoztak közbe.

    Miután rossz tapasztalataink voltak, azt hittük, hogy vízágyúkat
állítanak fel, vagy szétzavarják a tömeget. Az elsők között voltunk.
Ott álltunk a bezárt kapunál. Egyesek azt mondták: ennyi volt az
egész. Csupán egy séta. Az osztrákok a túloldalon biztattak,
nyissátok ki a kaput. Aztán valaki ki is nyitotta. Én a két lányom
kezét fogtam, a férjem utánunk jött valahol. (folyt.)


1989. augusztus 25., péntek


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


- Német menekülők - 2. folyt.

Ahogy áthaladtunk a kapun, mindnyájan nagyon meghatódtunk,
sírtunk, s csak azt láttuk: sikerült. Boldogok voltunk. Az
elhatározás már régen élt bennünk. Játszottunk azzal a gondolattal
is, hogy kérvényezzük a kiutazást, de a polgárokat nagyon
elbizonytalanították az állambiztonsági szervek. Azt sem tudtuk,
hogy egyáltalán kijut-e még egyetlen NDK-polgár is, vagy hogy mennyi
ideig kell várnunk. Nem vagyunk a legfiatalabbak, nem volt időnk,
hogy hét évet várjunk. Végül is ezért határoztuk el, hogy
Magyarországon keresztül megyünk a Szövetségi Köztársaságba. Az
életünket nem akartuk kockára tenni. Tudtuk, hogy Magyarországon nem
lőnek le minket, illetve hogy nem zárnak minket börtönbe.

    - A hölgyet és családját Magyarországon kellemetlen meglepetések
is érték, mégis ...

    - Magyarország különben nagyon tetszett nekünk. Különösen
Budapest. El kell mondjam, nagyon szívesen utaznánk újra
Magyarországra nyaralni. Ez most nem volt nyaralás, ez kaland és
stressz volt az elejétől a végéig. Szépnek találjuk a magyar tájat,
az emberek barátságosak, vendégszeretőek, kivétel mindenütt akad.

    - Második beszélgetőpartnerem egy Karl-Marx-Stadt környékéről
származó, negyven év körüli férfi volt, aki családjával menekült.
Csak magyarországi nyaralásuk alatt döntötték el, hogy Ausztriába
szöknek. Példájuk talán egyedi eset? Vagy ez a jelenség
tömegpszichózisnak tekinthető a Magyarországon nyaraló NDK-
állampolgárok között?

    - Biztos, hogy sok személyt érint, akik a társadalmi funkcióik
és foglalkozásuk miatt eddig visszariadtak a kiutazás
kérvényezésétől, mert el akarták kerülni a megtorlást. Szerintem
igen magas azoknak az aránya, akikben Magyarországon ötlött fel a
menekülés gondolata. A határt most átlépő személyek között igen
magas az értelmiségiek aránya. Sok az orvos, mérnök, akik
menekülésük előtt nem kérvényezték a kiutazást. Nem akarták, hogy
eltiltsák őket foglalkozásuktól. (folyt.)


1989. augusztus 25., péntek


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


- Német menekülők - 3. folyt.

Mi a Balatonon nyaraltunk. Augusztus 18-ikán Pestre utaztunk, és
felkerestük a zugligeti templomot, ahol a Máltai Segélyszolgálat
menekülttábora van. Egy nappal a piknik előtt érkeztünk meg, így
rövid volt az idő ahhoz, hogy döntsünk. Ráadásul lekéstük az
indulást. Persze azt sem szabad elhallgatni, hogy bizalmatlanok
voltunk a keletnémet állambiztonsági szervek tevékenysége miatt.
Emiatt sokan el sem indultak Sopronba, hanem ki akarták várni, hogy
mi történik.

    Elhatároztuk aztán, hogy egy hasonló akciót, hasonló
nagyságrendű akciót hajtunk végre Magyarország nemzeti ünnepén. Úgy
véltük, mennél több résztvevő jön össze, annál biztosabb a
határátlépés. Végül is jó sokan összeverődtünk. 20 személyautónk
volt. Nem sokkal 12 után indultunk el, külön csoportokban.
Szentgotthárdnál találkoztunk újra. Mellékutakon egészen a határig
autóztunk. Az őrtoronynál megállítottuk a kocsisort és, átszöktünk a
határon. Két határőr jött utánunk. Lőttek is, de ez csak
figyelmeztető lövés volt. Az őrtoronyból ránk kiáltottak ugyan, de
mivel csoportunk 70 főből állt, e kiabálásnak nem volt hatása.
Erősnek éreztük magunkat a csoportban. Szerintem a munkaképes
lakosság 30-40 százaléka lenne képes hasonló lépésre.

    A csoportban, amelyikkel menekültünk, sok olyan ember volt, akik
jelentősebb nagyságrendű tulajdont hagytak vissza. A materiális
érték nem lehet minden. Ezek az emberek magasabbra értékelik a
szabadságot, mint az anyagi javakat. Sok ember kisüzemet hagyott
ott, mások családi házat, több járművet. Figyelembe kell azt is
venni, hogy ezek az emberek, akik jelentős anyagi javakat szereztek,
igen sokat teljesítettek a társadalom javára, és itt a Szövetségi
Köztársaságban is azon fognak fáradozni, hogy teljesítményükkel
hasonló jövedelemhez jussanak. (folyt.)


1989. augusztus 25., péntek


Vissza »


- Német menekülők - 4. folyt.

- Másrészt el kell mondanom, hogy az NDK-polgárokat pozitívan
fogadták be Magyarországon, egyet sem diszkriminálnak közülünk. Az a
benyomásom, hogy az előző évben rosszabbul bántak az NDK-
polgárokkal, mint a szövetségi polgárokkal. Ebben az évben ez nem
volt így. A Máltai Segélyszolgálat táborában eltöltött napok során
is a magyarok különféle módon bizonyították szolidaritásukat. Egy
család például egy zsák paprikát hozott, és jó néhány zsacskó
paradicsomot, amit aztán szét is osztott a táborban. Feltűnő volt,
hogy a magyarok tapsoltak, amikor autókonvojunk Szentgotthárdnál
elhaladt. Szándékunk egyértelműen felismerhető volt.

    - Következő beszélgetőpartnerem szavai azt tanúsítják, hogy nem
mindegyik kiutazni vágyó NDK-lakos kísérelte volna meg többször is a
tiltott határátlépést.

    - A gondolattal már odahaza is játszottam, véglegesen azonban
szombaton döntöttem. Azon a napon, amikor Sopronba utaztunk az
ünnepségre. Ez volt az első menekülési kísérletem. Ha sikertelen
lett volna, akkor ez lett volna az első és utolsó. Hazautaztam
volna. Még egyszer nem kíséreltem volna meg. Elegendő időt hagytam
magamnak. Vasárnap már otthon is lehettem volna, és hétfőn már el is
tudtam volna menni dolgozni.

    - Utolsó beszélgetőpartnerem egy 37 éves férfi volt.
Megkérdeztem: egyedül jött?

    - Nem. A fiam is velem van. A konzulátuson mondták nekem,
illetve feltették a kérdést: miért nem adtam be kiutazási kérvényt?
Egyszerűen azt válaszoltam: azért nem adtam be, mert akkor rögtön
elveszítettem volna szülői felügyeleti jogomat a fiam felett.
(folyt.)


1989. augusztus 25., péntek


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


- Német menekülők - 5. folyt.

Gyakorlatilag egy hét napra szóló vízummal utaztam
Magyarországra. Tudtam, hogy már nem térek vissza az NDK-ba. Voltak
pillanatok, amikor bizonytalan voltam. Például akkor, amikor bezárt
a nagykövetség, és amikor nem jutottam információkhoz. Amikor a
Máltai Segélyszolgálat is bekapcsolódott, akkor megint felcsillant a
remény. Aztán úgy alakult, hogy megkérdeztem egy volt NDK-st, aki
jelenleg Hamburgban él: utazhatok-e vele Sopronig, a határig. Igent
mondott. Összeszedtük a holmijainkat, két gépkocsival indultunk, egy
Hondával és egy Moszkviccsal.

    Gyakorlatilag egészen a soproni határállomásig autóztunk. Két
kilométerre lehettünk az útlevélellenőrzéstől. A Moszkvicsot ott
hagytuk. A hondás a 13 személyt két részletben majdnem a határig
vitte, úgy 400 méterre lehettünk a határtól. Már sötét volt. Nem
sokkal azelőtt több rakétát lőttek fel, ami kissé elbizonytalanított
minket. A rakéták eléggé megvilágították a környéket.

    Elhaladtunk egy benzinkút mellett, aztán az erdőn keresztül
200-300 méterre a határállomástól lehettünk, amikor egyszerre azt
hallottuk: Megállni
Megállni
Aztán lőttek. Kiabálás, kiáltások
hallatszottak. Csak figyelmeztető lövések voltak. A határőrök
elemlámpával kutatták át a környéket. Mi akkor már odaát voltunk.
Azt hiszem, hogy láttak minket, de nem akartak feltartóztatni.

    - A beszámolókat kedd este rögzítettem. Azok közül, akikkel
beszélgettem, sokan már el is hagyták Schöppingent. Helyüket új
jövevények foglalták el. +++


1989. augusztus 25., péntek


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:

1989. augusztus 25. A választójogi törvény előírásairól volt vita a Nemzeti Kerekasztalnál. Ekkor az álláspontok még eltértek. Mi, a Kisgazdapárt a tisztán listás választási rendszert kívántuk alkalmazni, mások hajlottak a – Tölgyessy Péter által kidolgozott – vegyes rendszert támogatták.
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB11BUD