|
|
|
|
A Minisztertanács Bős-Nagymarosi Beruházást Ellenőrző Társadalmi Bizottságának állásfoglalása a Bős-Nagymarosi Vízlépcső fő műveinek és a járulékos beruházások készültségi fokáról (1. rész) (OS)
|
1989. május 10., szerda - 1. A Bizottság az 1989. május 5-6-i szigetközi helyszíni szemle tapasztalatai alapján megállapítja, hogy a térségben egyre növekvő távolság észlelhető a BNV műszaki állapota, valamint a járulékos beruházások készültségi foka között. A fő művi beruházások (dunakiliti tározó és kapcsolódó létesítmények, bősi erőmű) az előre megszabott ütem szerint folynak, a járulékos közcélú beruházások pedig jelentősen elmaradtak. Mind a késés, mind e tennivalók együttes megvalósításának esetleges elmaradása reális gazdasági, környezeti és politikai károkkal fenyeget. 2. A Bizottság megállapította, hogy nem, vagy csak részben, illetőleg jelentős időbeli késéssel kerültek végrehajtásra az Országgyűlés 1988. októberi határozatában, valamint a Minisztertanácsnak az Országgyűlési döntés megvalósítását szolgáló határozatának vonatkozó pontjában írt feladatok. 3. A Bizottság megítélése szerint e tények a BNV ellenzőinek érvelését, tárgyalási pozícióját erősítik. 4. A Bizottság felhívja a figyelmet, hogy a beruházás fő művei és a járulékos beruházások elkészültének ügyét nem szabad egymástól elszakítani, hanem egységként kell kezelni, mert a társadalom előtt csakis az egyidejű infrastruktúrális fejlesztéssel, meliorációval, egyéb közcélú beruházásokkal együtt lehet felmutatni nemzeti érdeket, a térség és az ország javát szolgáló értékeket. Szükséges a két folyamat összhangba hozatala, a mozgósítható anyagi és személyi eszközök koncentrálása, a Kormánynak az üggyel kapcsolatos hazai és nemzetközi kondícióinak javítása érdekében is. 5. A Bizottság tapasztalata szerint a térség lakossága az életét zavaró körülményeket, mint az építkezés szükségszerű vonzatát ezideig megértéssel fogadta. Tette ezt annak reményében, hogy a települések épített környezetében keletkező károsodásokat (pl. Dunakilitiben) a beruházó természetesen elismeri és vállalja ezért a kártérítést. Másodszor pedig - és ennek jelentősége nagyobb - azért vállalt terheket, köztük anyagi terheket a térség lakossága, mert a beruházás következtében és ezzel egyidejűleg pozitív változást remélt ettől a mikrokörnyezetében. E pozitív változást - többek között - a kellő időben megépülő víz- és csatornaművek jelentették volna. A tényhelyzet az OVIBER elutasító magatartásával párosul. (folyt.köv.)
1989. május 10., szerda 16:15
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"1989. augusztus 24. Az Országgyűlés képviselői között feszültség volt tapasztalható, mert közülük sokon úgy vélték, hogy a tárgyalások megkérdőjelezik a parlament döntési kompetenciáját. A probléma rendezése érdekében - Antall József javaslatára - az EKA úgy döntött, hogy meghívja a Parlament elnökeit és titkárait."
SZER-hallgató telefonja:
"Bécsből beszélek, Horváth Gyula vagyok. Azt szeretném meg tudni, hogy 18 év után, 18 éve hogy élek Ausztriában, kijövetelem után három évi börtönbüntetésre ítéltek, mert nem tértem vissza Magyarországra. Azt szeretném tudni, hogy ez a 18 év utáni büntetés elévült-e már vagy nem? Erre kérném, szeretném, hogyha válaszolnának. Köszönöm szépen. Viszonthallásra."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|