Rendszerváltás és az MTI

	MSZMP KB - Szabó eltávolítása
(Rajki László) München, 1989. április 13. (SZER, Magyar híradó) - Úgy vélem, az egyetlen egyértelműen előnyös személyi változás az ország számára Szabó István, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a nádudvari Vörös Csillag Mg. Tsz. elnökének kikerülése az MSZMP Politikai Bizottságából. Műsorainkban Szép Zoltánnal már számtalanszor rámutattunk arra, hogy a párt fő agrárfunkcionáriusa mennyi kárt okozott a magyar mezőgazdaságnak. Zoltán, hogyan értékeled Szabó kibukását? - Mindenképpen előnyére válik, nemcsak a magyar mezőgazdaságnak, hanem a politikai harcok során bekövetkező esetleges tisztulási folyamatoknak is. Szabó István ugyanis egy helyet foglalt el már meglehetősen régen, fontos pozíciót, amelyben egyirányú viselkedést fejtett ki. Tudomásul vett mindent, amit a párt szeretett volna elérni. Nem befolyásolta ezeket a döntéseket sem szakmai tudásával, sem azzal a lehetséges agrárháttérrel, vagy - nevezzük nevén - paraszti háttérrel, amiből származott és amelynek szószólója kellett volna, hogy legyen, vagyis súlyánál, személyiségénél és a mögötte álló Nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezet tőkeerős és hatékony voltánál fogva. - Hadd tegyem hozzá, hogy ez a tőkeerősség és hatékony volta ennek a téesznek elsősorban annak következménye, hogy Szabó Istvánon keresztül a kirakatba került, és megkapott minden olyan kedvezményt, amit a más gazdaságoknak nem adtak meg, és ez volt a magyar agrárpolitika eddigi - nem is nevezhetjük agrárpolitikának, hanem mezőgazdaság-ellenesség eddigi - legnagyobb... - Fiaskója, ha lehet így mondani, egyébként erre máris kitérek, csak azt akarom, mondani, hogy ezeknél a nyomatékoknál fogva Szabó Istvánnak nem kellett volna olyan szolgai módon, mindig az elvtársak véleményét lefelé képviselni, fölfelé pedig elfogadni. A Vörös Csillag Termelőszövetkezettel, meg más hasonló, államilag agyontámogatott nagyüzemekkel, ami történt, arról már szintén beszélgettünk. Az nem egyéb, mint a törvénytelen gyerek után fizetendő tartásdíj, ami ez esetekben meg lett előlegezve, más esetben pedig utóbb, mint dotáció van elszámolva. Fölmerül az a kérdés is, hogy kikerült az MSZMP-nek nevezett hatalmi csoportosulás legfelsőbb testületéből az egyetlen agrárszakember, tehát a mezőgazdaságnak ott nem maradt képviselője. Az is furcsa volt már, hogy a kommunisták új, hangzatos agrártéziseit a volt budapesti tanácselnök, Iványi Pál ismertette a Központi Bizottságban. - Igen, aki egy mérnökember. Csepelen dolgozott, a Műegyetemen végzett, s annyi köze lehet a mezőgazdasághoz, mint egy átlagosan érdeklődő magyar állampolgárnak. - Tehát: nem támad-e így űr, nem kerül-e le a napirendről az agrárreform, a mezőgazdaság kibontakozása, megújítása - szerinted? - Sajnálatosan a meglévő űr növekszik, mert - mint mondottuk - Szabó István körül már azért volt. Most viszont, hogy egyetlen egy ember sincs, egyetlen egy szakember sincs a Politikai Bizottságban, amelyik még mindig Magyarország első számú vezető testülete - ha tetszik, ha nem -, ez azt jelenti, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt még jobban alulértékeli azt a nagyon fontos nemzeti tényezőt, amit agrárprogramnak, agrárpolitikának, parasztpolitikának nevezhetünk, holott bebizonyult többszörösen, hogy az úgynevezett munkáspolitika - nem lévén munkásosztály és nem lévén belső szervezettsége, hiszen azt is szétverték -, ez az alternatíva nem vált be. Tehát egyedül csak az agráralternatíva mutatkozik olyannak, amiből még ki lehetne hozni sok mindent. - Na most ugye a hangzatos agrárpolitikai tézisekből eddig még semmi nem valósult meg, egyáltalában a mezőgazdaságban alig tapasztalni változást. Szerinted milyen sürgős intézkedések szükségesek a válság leküzdésére? - Három-négy intézkedés is azonnali megvalósítást igényelne: áttekinthető tulajdonpolitikát, tulajdonreformot kellene végrehajtani, amit nem oldalak tömegében kifejezett jogszabálydzsungel fog tartalmazni, hanem közérthető hitelpolitikára volna szükség, a jelzálogkölcsön, a jelzálog-alap, mint hiteltényező bevezetésére, és a paraszti önszerveződés feltételeinek biztosítására, hogy az önkéntességi elv és a gyakorlati elv egymással összekapcsolódva képezhesse azt a piaci szituációt, amiről csak beszélnek egyelőre, de nem tapasztaljuk a valóságban. - Tehát nem elegendő csak szónokolni arról, hogy kibontakozzon a mezőgazdaság, hanem ehhez azonnali és határozott intézkedések szükségesek úgy az egyéni gazdálkodás feltételeinek megteremtésében, mint a független érdekvédelem létrehozásában. +++ 1989. április 13., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »