Rendszerváltás és az MTI

	A Vasasszakszervezet Elnökségének állásfoglalása a figyelmeztető sztrájk tapasztalatairól és a további lépésekről (1. rész) (OS)
1989. augusztus 22., kedd - A Vasasszakszervezet Elnöksége az alapszervezetek és a sztrájkbizottságok képviselőivel együtt felelős és szenvedélyes vitában értékelte az augusztus 18-i figyelmeztető megmozdulás tapasztalatait, s szükségesnek tartja néhány tény rögzítését: 1. A Vasasszakszervezet tagságának véleményét és megalapozott igényeit 1988 októbere óta 11 különböző nyilatkozat, állásfoglalás hozta nyilvánosságra, amelyekre - sajnos - érdemi válasz nem érkezett, intézkedés nem született. 2. Az általunk képviselt munkavállalók és nyugdíjasok döntő többsége felelősen mérlegeli az ország nehéz gazdasági helyzetét, s viseli ennek mind súlyosabb következményeit, de nem ismer olyan kibontakozási programot, amelyhez cselekvően felzárkózhatna, hogy legalább a megélhetési körülmények további romlása megállítható legyen. 3. A figyelmeztető sztrájkok és a tiltakozások egyéb formái kifejezik, nyomatékosítják az eddigi ,,csendes többség,,, a bérből és fizetésből élők akaratát, ezek meggyorsíthatják az igazi közteherviselésen nyugvó, s egyben mindenki számára elviselhető terhekkel járó megoldások kidolgozását. 4. Visszautasítjuk a figyelmeztető akció ,,felülről,, szervezésének, ,,önmentő,, céljának vádját, a kezdeményezés bizonyítottan tagságunk köréből indult, s minden munkahelyen demokratikus döntés előzte meg a lépéseket. Ennek eredményeként 193 vasas üzemben és intézményben volt figyelmeztető munkabeszüntetés, 72 munkahely dolgozói gyűléseken fejezték ki egyetértésüket, s több más szakma munkavállalói is csatlakoztak felhívásunkhoz. 14 vasas üzem viszont részben vagy egészben elutasította az akciót, s ez is természetes, hiszen a munkabeszüntetést mindannyian nagyon súlyos, felelős lépésnek tartjuk. Ismételten leszögezzük, figyelmeztető megmozdulásunk célja nem a zavarkeltés, az amúgy is zaklatott közhangulat felkorbácsolása volt. Ellenkezőleg Olyan körülményeket és feltételeket akarunk, amelyek az emberek többségét képesek a megalapozott reformok, az igazi kibontakozás áldozatokat is vállaló támogatójává tenni. 5. A tiltakozásunk ellenére végrehajtott áremelésekről felháborodva értesültünk, de ezt nem tekintjük kudarcnak, hiszen fellépésünk igazi célja korántsem egy - a jéghegy csúcsát jelentő - egyedi intézkedés késleltetése, vagy megakadályozása volt. Sokkal többet akarunk elérni egy felszínes tüneti kezelésnél, ahogy ezt központi vezetőségünk már két hónapja nyilatkozatban rögzítette. (folyt.köv.) 1989. augusztus 22., kedd 20:19
Vissza »

	A Vasasszakszervezet Elnökségének állásfoglalása a figyelmeztető sztrájk tapasztalatairól és a további lépésekről (2. rész) (OS)
Idézzük: ,,...Okkal félünk a nemzeti katasztrófához vezető társadalmi összeomlástól, hiszen az egyre gyorsuló politikai változásokat nem kísérik célravezető gazdasági és életszínvonalpolitikai intézkedések. Tagságunk körében is rohamosan csökken az életszínvonal, növekszik a bizonytalanná váló munkahelyek száma a kohászatban és a gépiparban. Fokozódó ellenérzéssel tapasztaljuk, hogy sokan és sokszor hivatkoznak a népre az élesedő politikai csatározásokban, viszont ezeket a nyomasztó gondokat nem kezelik kellő súllyal és felelősséggel. Nem engedjük - ha szükséges, a legkeményebb fellépést is vállalva -, hogy a bérből és fizetésből élők feje feletti alkudozásnak, a kiszámíthatatlan folyamatoknak ismét a dolgozók lássák kárát. Bízunk a politikai egyeztető tárgyalások sikerében... Előlegezett bizalommal várjuk a kormány csomagtervének részleteit, remélve, hogy számos kudarc után végre előtérbe kerül a gazdaság, és megalapozott, végrehajtható, elviselhető terhekkel járó program születik a szerkezetátalakításra, a stabilizáció megalapozására, az életszínvonal csökkenésének megállítására.,, 6. Megerősítjük, hogy a Vasasszakszervezet tagsága további lépéseit - a sztrájktörvény szabályai szerint - a kormány és a szakszervezetek között jelenleg folytatott egyeztető tárgyalások gyakorlati eredményeitől teszi függővé. E kijelentésre a közel száz vasas munkahelyről eddig hozzánk érkezett írásos állásfoglalás jogosítja fel az elnökség kibővített ülésének résztvevőit. Ismételten leszögezzük, hogy nem akarunk anarchiát, de megköveteljük a bérből és fizetésből élők, a nyugdíjasok, a szakmunkástanulók érdekeinek reális alapokon nyugvó és gyakorlati eredményekkel járó érvényesítését. Amennyiben ez az úgynevezett szociális demagógia, akkor - szervezetünk 120 éves tradícióit folytatva - vállaljuk a megbélyegzést, de hozzátesszük, ilyen váddal egészen más, ma joggal elítélt időkben néztek szembe elődeink. 7. Köszönjük a tagságnak, a szakszervezeti testületeknek és a sztrájkbizottságoknak, hogy a rendelkezésre álló - érthetően - rendkívül rövid idő ellenére eredményesen előkészítették és fegyelmezetten lebonyolították a tiltakozó, figyelmeztető akciót. Úgy véljük, a vasas egység és összefogás ilyen kézzelfogható megnyilvánulása fontos erkölcsi és politikai hátteret ad szakszervezetünk megújulásához, érdekvédelmi kötelezettségeinek érvényesítéséhez. (folyt.köv.) 1989. augusztus 22., kedd 20:21
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	A Vasasszakszervezet Elnökségének állásfoglalása a figyelmeztető sztrájk tapasztalatairól és a további lépésekről (3. rész) (OS)
8. Felkérjük alapszervezeteinket, hogy a tagság véleménye, a figyelmeztető munkabeszüntetés tapasztalatai alapján készüljenek fel az ilyen helyzetben szükséges lépésekre és intézkedésekre. Egyben utasítjuk a vasas titkárságát az ágazati sztrájkszabályzat kidolgozásának meggyorsítására. 9. Köszönjük a sajtó, a rádió és a televízió munkatársainak az akciónkról hírt adó reális tudósításokat, de elítéljük azokat, akik - gyakran szűk csoportok érdekeinek szolgálatában - visszaélnek hangjuk, véleményük felerősítésének lehetőségével. 10. Sajnálattal vesszük, hogy az alternatív szakszervezetek és más politikai erők egyes képviselői - tudatosan félremagyarázva tagságunk céljait - politikai támadásra használták az alkalmat. Úgy gondoljuk, az ilyen hitelrontási törekvésekre nem szavakkal kell válaszolnunk. 11. Megdöbbenve hallottuk augusztus 20-án a miniszterelnöktől a szakszervezeti mozgalmat felszínesen minősítő, az utóbbi háromnegyed év jelentős változásait figyelmen kívül hagyó, sőt félremagyarázó kirohanását. Ezek után joggal látjuk úgy, hogy a reformok mellett elkötelezett kormányzat is csak mindenbe eleve beleegyező, a biankó csekkeket kérdés nélkül aláíró szakszervezet tud elviselni. Csupán annyi lenne a különbség, hogy korábban zárt ajtók mögött, most pedig nyilvánosan fegyelmezik meg az érdekvédelmi szervezeteket? Ezt az általunk képviselt, s akaratukat most cselekvően kifejező százezrek nevében visszautasítjuk. Senki se feledje, hogy a szakszervezetek a tagsággal folytatott demokratikus vitában döntöttek az átalakulásról, határozták meg következetes és reális alapon nyugvó érdekvédelmi elkötelezettségüket. Az alapszervezeti választások lezárása után nem észrevenni a tagság bizalmát élvező, újonnan választott, vagy megérdemelten újjáválasztott tisztségviselők tízezreinek közérdekű munkáját, több mint hiba. Miért kell a szakszervezeti mozgalmat és szinte már egyedül a szakszervezeti mozgalmat szégyenpadra ültetni az elmúlt évtizedek hibáiért? Vagy talán nem egy szervezett erő szétverése a cél? Ezekre a kérdésekre nem szóbeli választ várunk, hanem olyan politikát, amely a tagság érdekeit következetesen képviselő szakszervezeteket nem csak deklarációkban, hanem a gyakorlatban is egyenrangú partnernek tekinti. Javaslatokat mindenkitől figyelmesen elfogadunk, de kizárólag csak tagságunk akaratának és döntésének vetjük alá magunkat. (OS) 1989. augusztus 22., kedd 20:24
Vissza »