 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Kecskemét tanácselnökének nyílt levele Németh Miklóshoz
"Kérem miniszterelnök elvtársat, hogy a következőkben ismertetett
tények alapján vizsgáltassa meg a laktanyákkal összefüggő
állásfoglalás városunkat érintő részét. Úgy gondoljuk, hogy csak
ezen teljes körű információk birtokában születhet végül is etikus,
jogszerű és a város közvéleménye részéről is elfogadható megoldás."
BBC, Panoráma:
A Fekete Doboz tervei
"Munkatársuk, Pesti László felvételeket készített a prágai
Vencel téren. Ezekből sikerült-e valamennyit kijuttatni
Csehszlovákiából?
- Igen. Már másnap reggel, azaz kedd reggel megkaptuk. Mécs
Mónika, a barátnője kapta el a felvevőgépünket, amikor éppen őt
elvitték, és aznap este már elindultak az anyaggal, illetve a
felvevőgéppel Budapestre, amit reggel megkaptunk, és tegnap este a
Magyar Televízió hiradójában én már tudtam csinálni ebből egy rövid
anyagot."
|
|
|
|
|
|
 |
Grósz a szovjet csapatkivonásokról
|
(Lengyel Szaniszló)
München, 1989. január 15. (SZER, Hazai napló) - Az már igazán a
kákán való csomó keresése lenne, ha rosszallóan csóválnánk a
fejünket, vajon miért egy távol-keleti gazdasági napilap
közvetítésével értesül a magyar választópolgár egy olyan
fejleményről, amely a lehető legközelebbről érinti. Miért nem tart
a pártfőtitkár, illetve egy eszményibb világban inkább a
miniszterelnök odahaza sajtóértekezletet, és miért nem örvendezteti
meg hallgatóságát a jó hírrel. Hamarosan egy nagyon apróbb lépéssel
közelebb kerül az áhított szuverenitáshoz, és a "megszállók" egy
része szedi a sátorfáját. Ha szedi? Mert az ilyen egyoldalúan
bejelentett fegyverzet és csapatcsökkentésekkel éppen az a
probléma, hogy a nemzetközi ellenőrzésre nem hoztak létre megfelelő
gépezetet. Nem tudhatja az annyiszor becsapott ember, hogy azok
helyett, akik mondjuk Záhonynál kimennek, nem jönnek e mások
Beregsuránynál. Vagy az agyonhangoztatott nyíltság korszakában ne
legyünk ilyen ünneprontóan szkeptikusak? Nos a jól ismert mondás
szerint a bizalom jó, az ellenőrzés még jobb.
A Magyarországon történelmileg kialakult körülmények között a
társadalmi ellenérzésnek megnyugtató módja például az lehetne, ha a
honvédelmi miniszter vagy a kormányszóvivő nyilvánosságra hozná, mi
lesz a sorsa a kivonuló szovjet csapatok által kiürített, és a
magyar nép elidegeníthetetlen tulajdonát képező repülő- és gyakorló
tereknek, laktanyáknak és egyéb létesítményeknek. Továbbra is a
szovjet, hadsereg fennhatósága alatt maradnak? Vagy a Magyar
Néphadsereg, ne adj isten a Munkásőrség kezelésébe kerülnek? A nem
kifejezetten tőkegazdag nemzetgazdaságnak pedig nem jönnének
rosszul a felszabaduló termő területek, épületek. Nem utolsó sorban
pedig a szovjet tiszti családok által kiürített lakások. Ezek
fölött például védnökséget vállalhatna a KISZ, amely az utóbbi
időben vedlések sorozatával akarja bizonyítani, hogy valóban a
fiatalság érdekeit képviseli.
Nos, itt a kiváló alkalom egy látványos gesztusra. Juttassák olcsó
lakáshoz a fiatal házasokat. Na de túlságosan előre szaladtunk. A
szovjet csapatok részleges kivonása, amelyről Grósz Károly a japán
lapnak beszélt még meg sem kezdődött. Arra pedig még utalás sem
történt, mikor fejeződik be?
Mert, hát azért résen kell lenni. Nehogy az osztrák imperialisták
légitámadást intézzenek a szocializmus legnagyobb magyarországi
vívmánya a bős-nagymarosi vízlépcső ellen. +++
1989. január 15., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|