|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Kecskemét tanácselnökének nyílt levele Németh Miklóshoz
"Kérem miniszterelnök elvtársat, hogy a következőkben ismertetett
tények alapján vizsgáltassa meg a laktanyákkal összefüggő
állásfoglalás városunkat érintő részét. Úgy gondoljuk, hogy csak
ezen teljes körű információk birtokában születhet végül is etikus,
jogszerű és a város közvéleménye részéről is elfogadható megoldás."
BBC, Panoráma:
A Fekete Doboz tervei
"Munkatársuk, Pesti László felvételeket készített a prágai
Vencel téren. Ezekből sikerült-e valamennyit kijuttatni
Csehszlovákiából?
- Igen. Már másnap reggel, azaz kedd reggel megkaptuk. Mécs
Mónika, a barátnője kapta el a felvevőgépünket, amikor éppen őt
elvitték, és aznap este már elindultak az anyaggal, illetve a
felvevőgéppel Budapestre, amit reggel megkaptunk, és tegnap este a
Magyar Televízió hiradójában én már tudtam csinálni ebből egy rövid
anyagot."
|
|
|
|
|
|
|
Kozmikus palackposta (1.rész)
|
1989. augusztus 23.(MTI-Panoráma) - A tenger áramlataira bízott, palackba zárt üzeneteket néha-néha partra mossa a dagály. A Föld kozmikus palackpostájának viszont jó esélye van arra, hogy az idők végezetéig sodródjon a semmi óceánjában, s valószínűleg túléli anyabolygóját is - így jellemezte a híres amerikai csillagász, Carl Sagan a Voyager 2. űrszondát, amely csütörtökön, a Neptunusz mellett - csillagászati léptékkel mérve annak közvetlen szomszédságában, a felhőfelszíntől alig 5 ezer kilométerre - elhaladva befejezi missziójának 12 évig tartó, aktív szakaszát, és a Naprendszeren túli végtelen felé veszi útját. Az egytonnás, ezüstös burkolatú szonda hétfőn hajtotta végre utolsó önálló manőverét, amikor néhány pillanatra bekapcsolta hajtóművét. Ez két következménnyel járt: a lökés a Naprendszer utolsó óráisbolygója felé lendítette a Voyagert, emellett óránként 1,7 kilométerrel növelte addig is csaknem 70 ezer kilométeres sebességét. Az amerikai űrkutatási hivatal mérései szerint a kutatóegység a pályamódosítás pillanatában csaknem 4,5 milliárd kilométerre volt Földünktől. A távolságot jól jellemzi: a szonda fénysebességgel haladó jeleinek is több mint négy órára van szükségük ahhoz, hogy elérjék a földi irányítóközpont antennáit. Az eddig megtett út azonban csupán a kezdeti néhány lépése annak az odüsszeiának, amely a Voyager előtt áll. Pályájából kiszámítható: egymilliárd éven belül nem lehet számítani arra, hogy idegen naprendszer közvetlen térségébe érjen, de ahhoz is 40 ezer esztendőt kell várni, hogy viszonylagos közelségben - 1,65 fényévnyire - haladjon el egy ,,szomszédos,, csillag, a Ross 248 jelű égitest mellett. Ekkor az emberiség már rég nem fog tudni semmit robotküldöttéről, amelynek üzemanyaga csupán még 28 évre elegendő. Addig azonban a szakemeberek azt várják, hogy a szonda újabb és újabb adatokat sugároz vissza a Földre. A Voyager 2. tulajdonképpen csütörtöktől válik az ember igazi kozmikus követévé: a Neptunusz tüzetes vizsgálatával véget ér az óriásbolygók kutatási programja. A tudósok, úgy tűnik, optimista emebrefajta: a szonda rakterében arannyal futtatott rézhanglemez üdvözli majd a kozmoszbeli megtalálót, aki remélhetőleg tudja majd kezelni a mellékelt lejátszót is...(folyt)
1989. augusztus 23., szerda 10:34
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|