Rendszerváltás és az MTI

	Hogyan politizál majd a hadsereg? 1.
Budapest, 1989. augusztus 23. szerda (MTI-Press) - Világéletemben büszke voltam arra, hogy a párt katonája vagyok - mondta alig egy esztendővel ezelőtt a néphadsereg egyik magas beosztású tábornoka némi méltatlankodással a hangjában. A mondat az újságírók számára tartott tájékoztatón hangzott el, s a méltatlankodás pedig annak szólt, hogy egy ifjú katonatiszt beadványban "merészelte" javasolni a honvédelmi miniszternek: szűnjön meg a hadsereg pártirányítása. Azóta nagyot fordult a világ. A párt, amelynek az illető tábornok büszke katonája volt, alig néhány hónap múlva nyugdíjba küldte őt (fontos beosztása akkor még az MSZMP káderhatáskörébe tartozott), s nem sokkal utána megszüntette a Magyar Néphadsereg közvetlen pártirányítását is. Hogy a beadványt író ifjú hadnagy érzett-e némi elégtételt az események ilyetén alakulása miatt, nem tudhatom; ha érzett, inkább kesernyés lehetett az öröme, mintsem mámorító diadalérzés. Ez a történet a színfalak mögött zajlott, s így természetesen nem lehetett része a hadsereg politikai viszonyairól a napjainkban kibontakozott vitának. Akkor még nem hangzott el ennek a vitának a legtöbbet használt érve sem, hogy tudniillik "a hadsereg nem lehet a politikai csatározások színtere". Mára viszont sikerült elcsépelni ezt a mondatot (is), anélkül, hogy pontosan kitűnnék: ki, mit ért ezen a megfogalmazáson. Egyelőre még csak homályos körvonalai látszanak annak, miként lesz (lehet) az évtizedeken át szigorúan MSZMP-irányítással működő néphadseregből új, szervezetében, szabéáyzataiban és szellemében egyaránt a többpártrendszer viszonyához idomított fegyveres erő. Jóllehet a kérdésre adandó válasznak sok ága-boga lenne, a vitázó felek eleddig egyetlen összetevőre koncentráltak, nevezetesen: működjenek-e pártok a laktanyákban, vagy sem? Ha sorra vesszük a kínálkozó megoldásokat, hamar kitűnik, idővel melyik a lehet a "befutó". Mert meg lehetne tiltani a hivatásos katonáknak mindenfajta politikai tevékenységet és párttagságot (ezt teszik a franciák), de ez a szigorúság egyrészt megfosztaná a katonákat az állampolgári jogok egyikétől, másrészt egyáltalán nem garantálja a hadsereg teljes politikai objektivitását. Gondoljunk csak saját történelmünkre: a Horthy-Magyarországon tilos volt a tiszteknek politizálniuk, mégis közülük jó néhányan éppen a legszélsőségesebb nyilaskeresztes párt titkos tagjaként készítették elő Szálasiék hatalomátvételét. (folyt.) 1989. augusztus 23., szerda 12:27
Vissza »

	Hogyan politizál a hadsereg? 2.
A másik szélsőséges megoldás a teljes liberalizálás lenne, tehát az, hogy a hadseregben valamennyi alkotmányos párt szervezkedhet, működhet, eleget téve ezzel egy idealizált jogegyenlőségnek. Furcsa mód pillanatnyilag ezt a variációt látszik támogatni az MSZMP, nyilván nem ok nélkül. Ugyanis a Magyar Néphadsereg tiszti karának nyolcvan százaléka az MSZMP tagja, s a hatalmon lévő párt valószínűleg arra számít, hogy megtarthatja befolyását a hadseregben akkor is, ha formailag más pártok is lehetőséget kapnak a seregbeli szervezkedésre. Ám az MSZMP helyzetét tekintve ez a remény alighanem csalóka szivárvány, mivel a teljesen szabad szervezkedés körülményei között a politikai erőviszonyok a hadseregben nagy valószínűséggel kiegyenlítődnek. Akkor pedig aligha lehet elkerülni, hogy politikai csatározások bomlasszák a kívánt egységet. Az MSZMP törekvéseinek formailag egy "lengyel megoldás" felelne meg leginkább. Lengyelországban a laktanyák kapuin belül csak a Lengyel Szocialista Munkáspárt szervezkedhet, kapun kívül viszont a hivatásos katonák bármelyik pártba, vagy legálisan működő társadalmi szervezetbe beléphetnek. Így oldották meg a már korábban is fennálló többpárti viszonyok között, hogy a fegyveres erőknél a hatalmon lévő LEMP befolyása legyen a meghatározó. Egy ilyen rendszer viszont nyilvánvaló módon nem korrekt jogszabályok, hanem a politikai erőviszonyokból fakadó alku eredménye, s ezért adoptálhatósága nagyon is kérdéses. Jelenlegi hazai viszonyaink között a legtisztességesebb megoldás az lesz, hogy ha a hadseregből egységesen kitiltanak mindenféle politikai szervezkedést és pártot, ugyanakkor megadják a lehetőséget - állampolgári jogon - a katonák számára ahhoz, hogy munkahelyükön kívül bármelyik alkotmányosan működő pártba belépjenek. Érdekes, hogy ennek a változatnak a szorgalmazásáig mintha még egyetlen szervezett politikai erő sem jutott volna el Magyarországon. A politikai egyeztető tárgyalásokról "csordogáló" hírek szerint az Ellenzéki Kerekasztal is csak annyit szeretne elérni, hogy a hadsereg kulcsemberei ne legyenek a pártok vezető testületeinek tagjai. (folyt.) 1989. augusztus 23., szerda 12:29
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Hogyan politizál a hadsereg? 3.
Vajon mit szólnak mindehhez azok, akikról szó van, mi a véleményük a tiszteknek, tiszthelyetteseknek? Nos, a Honvédelmi Minisztérium hivatalosan az MSZMP álláspontját támogatja. A HM vezetői nem győzik hangoztatni, hogy ebben a kérdésben a hivatásos katonák nagy többsége egységes véleményen van. Mutatkoznak azonban olyan jelek, amelyek ezt a katonás egységet megkérdőjelezik. Könnyen elképzelhető, hogy éppen az MSZMP honvédségi reformköreinek közelgő tanácskozása lesz az a fórum, amely a hivatalostól eltérő véleményének megfogalmazásával látványos repedést idéz elő a gyanúsan demonstratív nézetazonosságon. (MTI-Press) 1989. augusztus 23., szerda 12:30
Vissza »

	Hányaveti önkritika 2.
"Nem számoltunk" azzal sem, hogy ha száz- és százezrek lódulnak neki a nagyvilágnak autóval, akkor a tervezettnél jóval több lesz a benzinfogyasztás, tehát - amúgy kiszámnítható idő múltán - benzinhiány lesz az országban. Ráadásul az ipar benzinéhségének mesterséges és kényszerű csillapítása csakis időleges megoldást jelenthet. "Nem számítottunk rá", hogy a nagy hirtelenjében összetákolt adórendszer olyan mértékű teljesítmény-visszatartásra kényszeríti majd a munkavégzésre képes embereket, mint ami ma már bizonyíthatóan tovább nyomorítja az amúgy is teljesítményképtelen és ezért a végső nyomorúság állapotában vergődő gazdaságot. Ezek csak amolyan hirtelenjében felkapott példák, a lista a végtelenségig gyarapítható, bizonyítván, hogy egyre önkritikusabbak vagyunk, hisz egyre gyakoribb a különösebb szégyenkezés nélküli, esetenként már-már hányaveti módon odadobott megjegyzés, hogy "nem számítottunk rá .." Várom, nagyon sokadmagammal együtt várom e gyakori félmondat nagyon is kézenfekvő folytatását, hogy azt mondja: "Nem számítottunk az egyébként igenis kiszámíthatóra, tehát dilettáns amatőrök vagyunk. Következésképpen.." Nos, vajon minek kellene történnie a sorozatos melléfogások következményeként?... Hogy minek? Hát a kíméletlen személyi konzekvenciák még kíméletlenebb érvényesítésének Itt, nálunk, Magyarországon? Ahol évtizedeken át még arra sem számítottunk, hogy a mereven következetes kontraszelekció által vezérelt káderpolitika a most már kikerülhetetlennek látszó csődbe sodorja az országot? Meglehet: ez az egyetlen kínos tény, amit ma már úgy isten igazából felismertünk és belátunk, no de ugye, "nem számítottunk arra", hogy az ez elképesztően amatőr és pöffeszkedően dilettáns káderpolitika az országmentés szempontjából nélkülözhetetlen nemzedékek sorsát teszi tönkre. (MTI-press) Vértes Csaba 1989. augusztus 23., szerda 12:34
Vissza »