|
|
 |
|
 |
Bírálatok, dícséretek 2
|
Az eredeti szövetkezeti gondolattól eltérve a kollektívák nem
kockáztattak, "csak a mának éltek" a vagyongyarapítást szinte
teljesen mellőzték, abban érdektelenek voltak. Ráadásul a beszerzés,
a termelés és az értékesítés elvált egymástól, a termelői jelleg
lett az egyeduralkodó.
Az elkövetett hibák tehát világosak. Mi lehet az a program, ami
a jelenlegi helyzetből kiutat nyit, egyértelművé, biztonságossá
teszi a szövetkezeti létet?
- Nagyon leegyszerűsítve azt mondhatnám, vissza kell térni az
eredeti szövetkezeti gondolatokhoz, helyre kell állítani a
tulajdonlás, az önrendelkezés jogosítványait. Ha ugyanis nem
felülről irányítják, hanem a jól felfogott egyéni érdekeltség
vezérli a gazdálkodást, az kikényszeríti a hatékonyabb munkát.
Magyarán, a szövetkezetekre kell bízni, hogy a törvényességi
kereteken belül a saját legjobb belátásuk szerint, a körülményeknek
megfelelően döntsenek.
Mit kell tenni azért, hogy a tagság érezhesse is az
önrendelkezési, tulajdonlási jogot?
- Az 1989. évi XII. törvény az 1971-es törvénnyel szemben érdemi
változtatásokat hozott. A jövőben ugyanis - az önkormányzat döntése
alapján - a szövetkezeti vagyon felosztható, annak fele vagyonjegy
formájában a tagok tulajdonába mehet. A vagyon másik feléből 40
százalék oszthatatlan, a tagok közös érdekeit szolgálja, míg 10
százalék szövetkezeti vagy a regionális központ tulajdonát képezi, s
mozgalmi célokat hívatott anyagilag is megalapozni. Ez a döntés
mindenképpen erősíti a gazdai, tulajdonosi tudatot, hosszabb távú
érdekeltséget jelent.
A szövetkezeti vagyon egyik legnagyobb része a termőföld. Hogy
gazdálkodhat ezzel a szövetkezet?
- Minél előbb el kellene érni, hogy a föld tőkeként, pénzben
kifejezett vagyonként szerepeljen a mérlegben. S hogy ez ma még csak
óhaj, annak egyik oka, hogy mesterségesen bonyolulttá tették a föld
pénzbeni értékelését. Kezdetben jó megoldásnak látszik, hogy a föld
értékét a jól bevált földforgalmi gyakorlatnak megfelelően,
aranykoronánként 400 kilogramm búza árával vennék azonosnak. Így
például egy 18 aranykoronás szántóföld megközelítően 40 ezer
forintot érne hektáronként. A föld valós értéke persze a
kereslet-kínálatnak megfelelően, alkuban dőlne el.
Ha a földnek értéke lesz, ez tovább növeli a termelési
költségeket, ami következésképpen a fogyasztói árak emelkedésével is
jár. (folyt.)
1989. augusztus 22., kedd 13:13
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (08.15-08.30) - Prágai bikaborjak
"Elhatároztuk, amint Pestre érünk leadjuk a Fekete Doboz filmjeit, utána bemegyünk a rádióba, elmondjuk a Déli Krónikának, mi történt Prágában, s bejelentjük, hogy ülő- és éhségsztrájkot kezdünk a csehszlovák követség előtt."
D14, III/III-as Komárom megyei jelentés tatai ellenzéki gyűlésről
SZER-hallgató telefonja:
(NŐI HANG) "Én is magyar vagyok" jeligével kétoldalas levelet írtam önöknek, körülbelül egy hónappal ezelőtt. Várom, hogy a Hallgatók Fórumában reagáljanak rá, de nem történik semmi. Lehet, hogy nem kapták meg? Kérem, nézzenek utána és üzenjenek a Hallgatók Fórumában "Én is magyar vagyok" jeligére. Ha valóban nem kapták meg, akkor megpróbálom újra eljuttatni Önökhöz a levelet, másolatban. Köszönöm."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|