|
|
|
|
Felhívás az országgyűlési képviselőkhöz (1. rész) (OS)
|
1989. augusztus 22., kedd - Tisztelt Képviselők A Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége, a Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetsége, az Országos Cigány Tanács, a Cigány Ifjúsági Szövetség, a Fii Co Noi (beás cigányok szervezete), a 100 tagú Cigány Zenekar, valamint a Cigány Párt nevében fordulunk Önökhöz. Magyarországon közel nyolcszázezer cigány ember él. Sorsuk évszázadok óta megpecsételt - a társadalom mindenkori számkivetettjei, eddig nem befolyásolhatták saját sorsukat. A társadalom egy vékony rétege mesterséges eszközökkel igyekezett befolyásolni még az előítéletektől mentes magyarságot is, hogy ellenszenvet váltson ki irántunk. A cigányság a felszabadulás után nagy reményeket fűzött a szocialista utat választott magyarság iránt. Mint köztudott, a cigányság túlnyomó többsége vidéken, a falvak végén telepeken élt, és sajnos nem sokat változott helyzetük a mai napig. A felszabadulást követően más nemzetiségiektől eltérően - részükre a földosztás tiltott mannának számított. Ezzel a gyakorlati cselekvéssel a cigányság nem egyenlő eséllyel indult el a szocializmusban. Igaz, országunk gazdasági és politikai problémákkal küszködik. Tisztában vagyunk felelősségünkkel e nehéz helyzetben, mely nemcsak a cigányságnak, de a magyarságnak is - választási lehetőség nélkül - az elszegényedést zúdítja a nyakába. A képzetlen cigányok tízezrével kerülnek az utcára akaratukon kívül. A munkanélküliség, a családok nagy létszáma miatt is, többszörösen súlyosabb helyzetet teremt körülményeikben, nem említve azokat az életszínvonalbeli különbségeket, melyek egy átlagos magyar és cigány család között ténylegesen kimutatható még egyenlő feltételek mellett is. Köztudott, hogy ma országunk többszázezres cigánysága egyre jobban kiszorul a termelésből, ezért csak fogyasztók leszünk. Nincs a világon olyan ember, aki azt a házat, ahol jól érzi magát, fel kívánja robbantani. Így van ezzel a Magyarországon élő, kultúrájában sokszínű és mondhatnánk, sorsába beletörődni nem tudó cigányság is. Tudjuk, hogy országunk népe életéről - így a cigány emberek életéről is - felelősségünk tudatában Önök döntenek. Igaz, mi ebben a döntésben sohasem vettünk részt. Minket senki sem kérdezett meg, hogy mit szeretnénk, miként képzeljük el sorsunk jobbítását, kultúránk megőrzését, nyelvünk ápolsát, a társadalomba való beilleszkedésünket. Az alkotmány szerinti minősítésünk - a sztálini elmélet szerint - nem tette lehetővé, hogy nemzetiségként éljünk e szeretett hazában. Így az ilyenfajta jogokat sem élvezhette népünk. (folyt.köv.)
1989. augusztus 22., kedd 11:44
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (08.15-08.30) - Prágai bikaborjak
"Elhatároztuk, amint Pestre érünk leadjuk a Fekete Doboz filmjeit, utána bemegyünk a rádióba, elmondjuk a Déli Krónikának, mi történt Prágában, s bejelentjük, hogy ülő- és éhségsztrájkot kezdünk a csehszlovák követség előtt."
D14, III/III-as Komárom megyei jelentés tatai ellenzéki gyűlésről
SZER-hallgató telefonja:
(NŐI HANG) "Én is magyar vagyok" jeligével kétoldalas levelet írtam önöknek, körülbelül egy hónappal ezelőtt. Várom, hogy a Hallgatók Fórumában reagáljanak rá, de nem történik semmi. Lehet, hogy nem kapták meg? Kérem, nézzenek utána és üzenjenek a Hallgatók Fórumában "Én is magyar vagyok" jeligére. Ha valóban nem kapták meg, akkor megpróbálom újra eljuttatni Önökhöz a levelet, másolatban. Köszönöm."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|