|
|
 |
|
 |
Az Országgyűlés Külügyi Bizottságának ülése (2.rész)
|
A magyar-román viszonyban a román nemzetiségi politika szítja a
feszültséget. A probléma különösen élesen vetődött fel azután, hogy
Románia hozzáfogott a világszerte nagy felháborodást keltett
falurombolási tervek kivitelezéséhez. Ez volt az a pont, amikor a
magyar diplomáciának be kellett látnia, hogy az erőszakos
asszimiláció ellen elégtelenek a kétoldalú kapcsolatokra szorítkozó
,,magas diplomácia,, eszközei. Magyarország ezért a világ
közvéleménye elé tárta a romániai nemzeti kisebbségek sanyarú
sorsát. A külügyi államtitkár e lépés eredményei közé sorolta: a
Romániában élő magyarság többé nem érzi úgy, hogy cserbenhagyták; a
hazai közvélemény előtt pedig világossá vált, hogy a vezetés nem
áldozza fel a magyar érdekeket valamifajta helytelenül értelmezett
internacionalizmus oltárán. A legfontosabb eredmény azonban az, hogy
a nemzetközi közvélemény most már jobban érti a magyar álláspontot.
Magyarország számára ez azért különösen jelentős fejlemény, mert
elsősorban a közvélemény kényszerítő erejétől várható, hogy a román
vezetés változtasson erőszakos politikáján.
A magyar-csehszlovák kapcsolatok feszültségét az 1968-as
események eltérő megítélése, valamint a bős-nagymarosi vízlépcső
körül kialakult polémia okozza. A külügyi államtitkár Németh Miklós
miniszterelnök csehszlovákiai látogatása miatt bővebben nem
foglalkozott e kérdéskörrel.
Az NDK-hoz fűződő viszonyban az áttelepülni szándékozó
keletnémetek sorsának rendezésére született magyar döntés okoz
feszültséget. A magyar kormány döntését indokolva Kovács László
hangsúlyozta: hazánk számára nem maradt más választási lehetőség,
mint az 1969-es utasforgalmi egyezmény rendelkezéseinek ideiglenes
felfüggesztése. Egy liberális kivándorlási, utazási törvény
megalkotására készülő ország nem vállalhatta a menekülők
kitoloncolásának következményeit. Hasonlóképpen elfogadhatatlan volt
az NDK-nak az a javaslata, hogy a probléma rendezésére alkalmazzák a
berlini formulát (Mint emlékezetes, Vogel ügyvéd közbenjárására
önkéntesen elhagyták az NSZK berlini nagykövetségét az oda menekült
NDK állampolgárok). E formula értelmében az NDK állampolgároknak a
kivándorlási kérelmük teljesítésére vonatkozó garancia nélkül
kellett volna visszatérniük hazájukba.
Kovács László tájékoztatta a külügyi bizottságot arról is, hogy
további tárgyalások folynak az NDK vezetésével a probléma
megnyugtató rendezésére. Az NDK vezetőinek megítélése azonban nem
változott; továbbra is úgy vélik, hogy a menekülthullámot az NSZK
aknamunkája váltotta ki, ami az egész szocialista rendszer ellen
irányul. (folyt.köv.)
1989. október 11., szerda 16:30
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (08.15-08.30) - Prágai bikaborjak
"Elhatároztuk, amint Pestre érünk leadjuk a Fekete Doboz filmjeit, utána bemegyünk a rádióba, elmondjuk a Déli Krónikának, mi történt Prágában, s bejelentjük, hogy ülő- és éhségsztrájkot kezdünk a csehszlovák követség előtt."
D14, III/III-as Komárom megyei jelentés tatai ellenzéki gyűlésről
SZER-hallgató telefonja:
(NŐI HANG) "Én is magyar vagyok" jeligével kétoldalas levelet írtam önöknek, körülbelül egy hónappal ezelőtt. Várom, hogy a Hallgatók Fórumában reagáljanak rá, de nem történik semmi. Lehet, hogy nem kapták meg? Kérem, nézzenek utána és üzenjenek a Hallgatók Fórumában "Én is magyar vagyok" jeligére. Ha valóban nem kapták meg, akkor megpróbálom újra eljuttatni Önökhöz a levelet, másolatban. Köszönöm."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|