|
|
|
|
A magyar ellenzékről - Tamás Gáspár-interjú (II.)
|
London, 1989. augusztus 3. (BBC) - Munkatársunk, Siklós István meginterjuvolta a neves magyar ellenzékit, Tamás Gáspár Miklóst. Hallgassák meg a tegnapi Késő esti adásunkban elhangzott interjú második részét: - Mi az a személyes törekvése Tamás Gáspár Miklósnak, amivel most így, ezzel a rendelkezésünkre álló nyelvvel meg lehet bírkózni, mi az a változás, amit szeretne akár az ellenzék magatartásában, akár pedig az általános helyzetet illetően? - Az ellenzék magatartására azonnal visszatérek. Az a változás, amelyet én kívánok, az elsősorban a szabadság garanciáinak a kialakítása. Nem egy olyan Magyarországot szeretnék, ahol a szabadság csak úgy tartható fenn, ha az egyik nép szüntelen ébersége őrködik az intézmények felett, és mindenkit ez az éberség szüntelen politikai aktivitásra kényszerít, mert ez a fajta mozgósítottság a jakobinus erényterrorhoz fog vezetni. Nem azt kívánom, hogy egy olyan demokráciánk legyen - hogy most kvalifikáltan, minősítve használjam ezt a szót -, ahol a többségi akarat úgy érvényesül, hogy a többségnek szüntelenül magának kell létrehoznia a politikai változásokat, mert nem bízhat meg azokban az intézményekben, amelyek képviselik. Két dologra van szükség ahhoz, hogy tisztességes és elviselhető viszonyok jöjjenek létre Magyarországon. Az egyik az, hogy radikálisan csökkenteni kell az állam hatalmát és befolyását, sokkal több tere kell, hogy legyen az állampolgárok öntevékenységének, magánéletének, alkotóképességének, szellemességének, üzleti érzékének, fantáziájának, s mindez egy olyan területen, amibe az állam nem szólhat bele. (folyt.)
1989. augusztus 3., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Tamás Gáspár-interjú (II.) - 1. folyt.
|
Most ennek az államnak, amelyet komoly törvényi kötöttségek béklyóznak, és ez így helyes, ennek az államnak viszont meg kell szabadulnia nemcsak a diktatórikus beidegződésektől, hiszen ez magától érthetődik, meg kell szabadulnia attól a képtől, amely a szocialista ideológia értelmében az államról él, amely azt gondolja, hogy az állam az egyik, sőt a legfőbb szereplője a társadalomban végbemenő folyamatoknak. Nem, az államnak csak szabályozónak, felügyelőnek, a törvényesség biztosítékának kell lennie. Az állam nem lehet az egyik szereplője ezeknek a folyamatoknak, így például az állam maga nem gazdálkodhat, az állam ne legyen résztvevője a gazdaságnak, hanem csak ellenőrzője annak, hogy a játék tisztességesen follyék a piacon. Nos, ha ezt a két feltétel teljesül, és ennek a két feltételnek a teljesítése rendkívül nehéz, de ha megkezdjük ennek a teljesítését, akkor azt hiszem, hogy lehetségessé válik az, hogy ne csak szakítsunk a múlttal, ne csak egy radikálisan új helyzetet hozzunk létre, hanem az is létre jöhet, az is végbe mehet, hogy visszataláljunk a saját szabadelvű hagyományainkhoz, hogy visszataláljunk Széchenyihez és Deákhoz. Ez az igazi nagy szabadelvű hagyománya Magyarországnak, amelyre joggal lehetünk büszkék, és amelynek van egy kidolgozott tájszólása, egy kidolgozott politikai dialektusa, amelyet újra meg lehet és meg kell tanulni. Én nagyon félnék egy olyan állapottól, amely - akárcsak a kommunista forradalom - megint a tabula rasa-val kezdi, megint a semmiből akar építkezni. A semmiből való építkezés és a doktriner racionalista radikalizmus semmi jóhoz nem vezet - én ettől félek. Azt gondolom, hogy a változásnak olyannak kell lenni, hogy lehetővé tegye a nemzet számára azt a politikai tanulási folyamatot, a szabadság megtanulását, amelyre óhatatlanul szükség van, de úgy, hogy erre ne kényszerítse az állami túlhatalom, mert a szabadságra való kényszerítés már megint, ugye a francia forradalomnak egy gyászos öröksége, és ezt pedig nem szeretném látni. - És ami az ellenzéket illeti? (folyt.)
1989. augusztus 3., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Tamás Gáspár-interjú - 2. folyt.
|
- Ami az ellenzéket illeti, én azt gondolom, hogy az ellenzéknek meg kellene szabadulnia szintén egy-két dologtól. Hadd soroljam azt, ami itt eszembe jut. Azt gondolom, hogy meg kell szabadulni attól a látszattól - amely egyébként hamis látszat -, hogy az ellenzéki pártok a főbb értelmiségi csoportok. Nem ... az áramlatok köré szerveződő értelmiségi irányzatokról van itt szó, hanem politikai szervezetekről, amelyeknek a lényeges funkciója a közvélemény kifejezése és befolyásolása egyszerre, és a véleges funkciója az, hogy ha a közvéleményt saját igazukról meg tudják győzni, akkor kormányt alakítsanak és gyakorolják a törvényben korlátozott hatalmat az országban. Nem az a baj, hogy az értelmiség irányít bizonyos politikai csoportokat, hanem az, hogy ez időnként olyan stílusban történik, mintha itt még mindig csak értelmiségi áramlatokról volna szó. A másik dolog pedig, szintén egy érthető következménye az elmúlt éveknek: megszoktuk azt, hogy kevesen vagyunk és kevesen értenek bennünket. Van egyfajta csoport-meghitség - amelynek a lelki előnyeit nem tagadom -, amelyen túllépni időnként tulajdonképpen nem is akaródzik számos csoportnak, amelynek a tagjai és vezetői jól érzik magukat azoknak az embereknek a körében, akikkel könnyű egyetérteni, akiket megszoktak, legalábbis azt mondják, a szociális stílusát megszokták, és nem határozzák el magukat arra, hogy igazán kilépjenek a síkra. És ezzel függ össze szorosan az is, hogy végtelenül félénk az ellenzék propagandája és politizálása. (folyt.)
1989. augusztus 3., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Tamás Gáspár-interjú - 3. folyt.
|
A közvélemény szerintem az indokoltnál rosszabb véleménnyel van az ellenzékről, amelynek igenis van véleménye a politikai jövőről, amelynek vannak elképzelései beleértve a gazdasági elképzeléseket is, és amelyeket agresszívabban, sikerre törekvőbben, nyerésre törekvőbben kellene képviselni. Annak ellenére, hogy a hatalom, a siker, a dícsőség, a nagyság szótárát kisajátította a bolsevizmus - ezek után nekünk nem kell -, de van egy olyanfajta siker, egy olyanfajta győzelem és egy olyanfajta dícsőség, amelyet mindenféle szégyen nélkül válalhat egy politikai csoport, mert ez a nép támogatásából, megértéséből és egyetértéséből táplálkozik, és nem az az eredménye, hogy a megbízóinkat elnyomjuk és eláruljuk, hanem az, hogy törekvéseiket érvényre juttatjuk. Hogyha ezek a lelki és politikai tényezők meg tudnak változni, akkor az ellenzék végre kiléphet abból a deffenzívából, amelybe egyébként nem főleg a saját hibái juttatták, hanem a helyzet természete. - Elképzelhető-e egyáltalán győzelemről és dícsőségről beszélni bármelyik politikai pártnak, csoportosulásnak, akkor, amikor vészesen zuhan az életszínvonal? Tehát az a néptömeg, amelyet irányítani szeretne, megnyerni szeretne, az egyre elégedetlenebb és egyre boldogtalanabb a sorsával. - Én azt hiszem, hogy éppen ez az, ami igazából esélyt kellene jelentsen az ellenzék számára, elvégre nem mi juttattuk ide ezt az országot, hanem nagyrabecsült parlamenti ellenfelünk, a Magyar Szocialista Munkáspárt. Nyugodtan állhatunk a választók elébe azt mondván, hogy a jelenlegi kormánypárt az okozója a gazdasági válságnak. Miért ugyan ezt a pártot bíznák meg a választók azzal, hogy megpróbálja kivezetni az országot a válságból? Talán új erőkkel kellene kísérletezni. És nyugodtan mondhatjuk, hogy az elkerülhetetlen rövid távú életszívonal-csökkentés, amely mindenképpen bekövetkezik, mást jelent kommunista győzelem esetén és mást jelent a demokratikus ellenzéki erők győzelme esetén, mert ez utóbbiak rendelkeznek olyan elképzelésekkel, amelyek kijuttathatják ebből a mély pontból Magyarországot akkor is, hogyha nem rövid idő alatt. (folyt.)
1989. augusztus 3., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Tamás Gáspár-interjú - 4. folyt.
|
Ezen kívül pedig még valami van, amiről nagyon kevesen beszélnek, akik pusztán az eladósodás mértékével mérik a magyar helyzet súlyosságát. Magyarországon nagyon komoly gazdasági erőforrások vannak, amelyeknek a kiaknázását a jelenlegi állami szektor túlsúlya és az abszurd adórendszer korlátozza. Ezek az erőforrások felszabadíthatók, hogyha megtörténik az igazi gazdasági reform, amelynek a bevezetésével immáron 15 éve hiteget bennünket a kormányzat, és amelynek komoly bevezetésére soha nem tettek kísérletet. Ez a 15 év is azt bizonyítja, hogy a szükséges reformokat ez a hatalmi szervezet - a kommunista párt és szövetségesei - nem lesz képes megvalósítani. A mai ellenzéknek kormánypárttá válása szükséges ahhoz, hogy a reformokat életbe lehessen léptetni. Én úgy tudom - azoktól, akik nálam jobban értenek gazdasági kérdésekhez -, hogy a jelenlegi nagyon súlyos helyzetben is rengeteg a felszabadítható tartalék, amely elsősorban a magyar vállalkozók, a magyar munkások, a magyar technikusok, feltalálók, kisgazdák, intelligenciáján és fantáziáján múlik, hiszen hogyha a magyar nép képes volt a kommunista rendszer ellenállása dacára a 60-as években virágzó mezőgazdaságot teremteni, nem tudom miért tünt volna el az elmúlt 20 évben ez az inteligencia. Ez kedvező politikai légkörben ismét virágzásnak indulhat, ha a nép valóban elhiszi, hogy gazdasági tevékenységének az eredményét nem vonják el az értelmetlen adók, és nem lesz az egésznek az eredménye egy újabb mammutberuházás, ami minden erőt elvon a magyar gazdaságtól, vagy egyéb, a kommunista rendszerben megszokott katasztrófa. - Tamás Gáspár Miklós, köszönöm szépen +++
1989. augusztus 3., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (08.15-08.30) - Prágai bikaborjak
"Elhatároztuk, amint Pestre érünk leadjuk a Fekete Doboz filmjeit, utána bemegyünk a rádióba, elmondjuk a Déli Krónikának, mi történt Prágában, s bejelentjük, hogy ülő- és éhségsztrájkot kezdünk a csehszlovák követség előtt."
D14, III/III-as Komárom megyei jelentés tatai ellenzéki gyűlésről
SZER-hallgató telefonja:
(NŐI HANG) "Én is magyar vagyok" jeligével kétoldalas levelet írtam önöknek, körülbelül egy hónappal ezelőtt. Várom, hogy a Hallgatók Fórumában reagáljanak rá, de nem történik semmi. Lehet, hogy nem kapták meg? Kérem, nézzenek utána és üzenjenek a Hallgatók Fórumában "Én is magyar vagyok" jeligére. Ha valóban nem kapták meg, akkor megpróbálom újra eljuttatni Önökhöz a levelet, másolatban. Köszönöm."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|