|
|
 |
|
 |
Lengyel-magyar helyzet
|
London, 1989. augusztus 21. (BBC, Panoráma) - A Tablat című
katolikus hetilap legutóbbi számában Tamás Gáspár Miklós ellenzéki
történész, filozófus és a Szabad Demokrata Párt országgyűlési
képviselőjelöltje párhuzamot von a magyarországi és a lengyelországi
események között. Azt elemzi, hogy milyen feladatot jelent e két
országban a plurális, törvényeken alapuló társadalmak kialakítása a
kommunizmus romjaiból. A cikk címe: "Újászületési fájdalmak", és
most ezt ismertetjük.
- Sorsdöntő év az idei Kelet-Európa történetében és talán a
világéban is. Annyi hiábavaló kísérlet után a kommunista zsarnokság
lerázására most végre felcsillant a remény, bár az akadályok még
óriásiak.
Lengyelország és Magyarország, e két viszonylag kis ország
szabadságszerető népe nemcsak a nagyhatalmú hazai elit bürokráciával
és intézményeivel áll szemben, hanem egy olyan világrendszerrel,
amely Szászországtól a Góbi sivatagig a sarkkörön túl fekvű
Murmanszktól az afrikai hőségbe burkolt Addis Abebáig terjed. S ami
ennél is fontosabb: a belső ellenség. Az ellenség saját
gondolatainkban.
A diktatúra gyermekei vagyunk, olyan országokban születtünk és
nevelkedtünk, ahol nem tartották be a civilizált élet legalapvetőbb
szabályait, bizalmatlanok vagyunk a jogrendszerrel és az állammal
szemben, bizalmatlanul fogadunk minden információt, ami nem a
szomszédtól származik. Mégis kötelességünk, hogy az erkölcsileg és
gazdaságilag tönkrement rezsim romjain, romjaiból felépítsük a
törvényesség, az alkotmányos rend és a magánvállalkozás rendszerét.
(folyt.)
1989. augusztus 21., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Lengyel-magyar helyzet - 1. folyt.
|
A feladat nagysága rémisztő. Az új, szabadon megválasztott
parlamenteknek döntéseiket olyan tisztviselői karral kell
végrehajtatniuk, amely gyakorlatilag azonos a rettegett kommunista
pártapparátussal. A piacgazdaságot olyan államosított iparral kell
megkezdeni, amit eddig úgynevezett kézi vezérléssel irányítottak a
párt Központi Bizottságának gazdasági osztályairól, olyan
körülmények között, amikor nincs pénz, nincs biztosíték arra, hogy a
befektetések és megtakarítások megőrzik értéküket, és nincs tőke
sem.
A kommunista rendszerek a nyugati kölcsönöket népeik
megvesztegetésére fordították, fütyülve a józan észre. A kommunista
rendszer önérdekből elkövetett ostobaságának árát a törékeny új
demokráciáknak kell megfizetniük. A rendszer merev, diktatórikus
jellege minden kezdeményező szellemet elfojtott.
Sokan úgy találják majd, hogy kényelmesebb volt az utasításokat
teljesíteni és az államtól várni az alapvető szükségletek
kielégítését. Még mindíg nem ismerik fel, hogy a számlát a Nyugat
fizette. Meghosszabbítva az elavult abszolutizmus uralmát. A Nyugat
újra felfedezte a józan takarékosság erényét most, hogy a
kelet-európai diktatúrák roskadoznak. Olyan felvilágosult zsarnokok,
mint Gorbacsov és Teng Hsziao-ping még számíthatnak a Nyugat
jóindulatára, de az új kelet-európai demokráciáknak rá kell jönniük:
a Nyugat bünteti barátait és pénzeli ellenségeit. (folyt.)
1989. augusztus 21., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Lengyel-magyar helyzet - 2. folyt.
|
Lengyelországban a Szolidaritás főnix-madara újászületett
hamvaiból. Elsöprő választási győzelme megmutatta mi is az emberek
véleménye a szocializmusról. Hálát mondva győzelméért úgy érzem
megengedhetek magamnak némi kritikát is a Szolidaritással szemben.
Az Argentin peronista mozgalomhoz hasonlóan a Szolidaritás a
nemzeti érdeket akarja megtesíteni, s imígy egységesíteni. De a
modern pluralista demokráciák az érdekek különbözőségére épülnek.
Nincs meg a választóvonal a szakszervezet és a politikai párt
között, ez akarva nem akarva a Szolidaritást újfajta egypárti állam
szószólójává teszi. Az, hogy a Szolidaritás nem akarja elfogadni a
politikai diverzitást, az kiderült parlamenti jelöltjeinek
kiválasztásánál is. Szinte teljesen kihagyták a mozgalom
jobbszárnyát. Glemp bíborost arra kényszerítették, hogy olyan
független konzervatívokat támogasson, akik a siker legkisebb esélye
nélkül a lengyel demokratikus ellenzék hősei ellen indultak. A
jobbszárnyat arra kényszerítették, hogy egységbontó
perem-frakcióként viselkedjék.
Kérdés, vajon a Kuron, Michnik és Geremek által képviselt
változata a szociáldemokráciának valóban olyan népszerű-e a
Szolidaritáson belül, mint amilyennek látszik.
Magyarországról nézve a Szolidaritás politikai álláspontja
teljességgel érthetetlen. A Szolidaritásnak a lengyel parlamentben
nincs politikai programja. Nem tudjuk, módosítani akarják-e az
alkotmányt és ha igen, hogyan? Korántsem világos, mit gondolnak a
Szolidaritás vezetői a szabadpiac bevezetéséről, a pártállam
lebontásáról, vagy a jogállamról. (folyt.)
1989. augusztus 21., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Lengyel-magyar helyzet - 3. folyt.
|
A Szolidaritásnak jó oka van kezdeti vonakodására, hogy magára
vegye a kormányzás felelősségét. A lengyel ellenzék nagyrészt olyan
munkásosztályból áll, amelyet a bolsevikok teremtettek és amely az
államot ellenséges testületnek tekinti, melyből erős nyomással kell
kikényszeríteni az engedményeket.
De mi a helyzet egy olyan állam esetében, amely engedelmeskedik
a népakaratnak? Erre a kérdésre a választ még egyetlen
munkásmozgalom sem tudta megadni.
Az 1940-es évek típusú keresztény szocializmusnak és
szociáldemokráciának a szolidaritásban megvalósult kombinációja
egyfajta neo-korporációs államhoz fog vezetni, amelyben a különböző
társadalmi rétegeket nemzeti és vallásos érzelmeket mozgósító,
nagyhatalmú intézmények fogják képviselni. Ez az állam tehát nem a
liberális demokrácia felé tartana. A Szolidaritás tehát meghökkentő
paradoxonnal szolgál: a kettős egypártrendszerrel.
Magyarországon a helyzet a Lengyelországinak csaknem teljes
ellentéte. Nem létezik egyetlen nagy tömegmozgalom. Viszont számos
demokratikus ellenzéki párt működik. Nem volt hosszú küzdelem és
elnyomás, amely a kommunista pártot teljességgel lejáratta volna. A
középosztály statisztikailag és politikailag befolyásosabb, mint az
ipari munkássát. Valódi pluralizmus létezik, legalábbis az
elképzelések birodalmában, az ember találkozhat minden
Nyugat-Európából ismert fontosabb politikai irányzattal, sőt még
többel is. (folyt.)
1989. augusztus 21., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Lengyel-magyar helyzet - 4. folyt.
|
Az MSZMP jelenleg fondorlatosan taktikázik. Tárgyalások
labirintusába vezette az ellenzéket, megpróbálja késlelteni a
változást. Pozíciókat próbál megőrizni a gazdaságban és az
adminisztrációban, amelyeket nem kell feladnia választási veresége
esetén.
A párt most újra festi magát. Úgynevezett reformista vezetői úgy
csinálnak, mintha egyáltalán nem is lennének kommunisták, hanem
szociáldemokraták. Politikai ellenfeleiket hataloméhes,
szükségtelenül radikális, újonnan jötteknek állítják be. A magyar
ellenzék legjellemzőbb vonása rendkívül mérsékelt volta. Míg a
kommunista vezetőség lázasan elhatárolja magát a múlttól - és a
párttól százezrek dezertálnak - az ellenzék alkotmányos részletekre
koncentrál. Céljuk: alapvető jogi biztosítékok megszerzése, mielőtt
választási harcba bocsátkoznának. Új országgyűlést, új egyesületi,
párt- és sajtótörvényt akarunk. Válasszuk el a kommunista pártot az
államtól, szüntessük meg a kommunista alapszerveket a
köztisztviselőknél, a hadseregnél, a rendőrségen és a munkahelyen
általában. A demokratikus pártokat szervezzék területi alapon. Nem
akarunk hatalom nélküli parlamentet.
A rendszer harminc évig beszélt gazdasági reformról anélkül,
hogy bármit is tett volna. Nem bízunk reformjaikban most sem. Ezért
úgy véljük, a gazdaság liberális reformja várhat, amíg hatalomra
kerülünk. A mostani kormány csak képletes gesztusokat tesz a Nyugat
pénzügyi és állami bürokráciája bizalmának megnyerésére új
kölcsönökhöz, amelyek csupán az igazi reform elodázásában segítenek
megint. (folyt.)
1989. augusztus 21., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Lengyel-magyar helyzet - 5. folyt.
|
Közben azt a benyomást próbálják kelteni az ország lakosságában,
hogy az ellenzék taktikai megfontolások miatt eladta őket. Az
ellenzék súlyos hibát követett el, amikor beleegyezett a rendszerrel
való tárgyalások titkosságába. Annak a látványa, hogy két - a
nyilvánosság számára szűkszavú - csoport zárt ajtók mögött dönt a
nemzet sorsáról, csupán apátiát és cinikus borulátást eredményez.
Az ellenzéknek sokkal radikálisabbnak kell lennie, ha népi
támogatást akar szerezni. Egy olyan ellenzék amely a kommunistákkal
komázik, arra indíthatja a szavazókat, hogy vagy a kommunistákra
szavazzanak, vagy ne is járuljanak az urnákhoz.
- A most ismertetett cikk a Tablat cimű angol katolikus hetilap
legutóbbi számában jelent meg és szerzője Tamás Gáspár Miklós
ellenzéki filozófus. +++
1989. augusztus 21., hétfő
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (08.15-08.30) - Prágai bikaborjak
"Öt órakor a Mustek utca előtt laza láncban felálltak a magyarok. Nem történt semmi, csak a rendőrök és a civil ruhás kopók rajzottak egyre idegesebben mindenfelé. A feszültség kezdett elviselhetetlenné válni. Odasodródtam Deutsch mellé: mi lesz már, mikor kezditek, elmúlt öt óra - nógattam. Félek, Zolikám, érted, félek - mondta. Értettem. Mi tagadás én is féltem."
D13 III/III as Komárom megyei jelentés, FKgP gyűlésről
SZER-hallgató telefonja:
"Pomogesné, Liszkai Klára vagyok, Győrből, a 15-789-es telefoinról. Kérdésem, illetve kérésem az lenne, amennyiben segítségemre tudnának lenni valamilyen fajta tevékenység folytatásában, kérném értesítésüket. Képesítésem építészmérnök, 40 éves vagyok, kisgyerekem 2 éves, most végeztem el egy felsőfokú kereskedelmi szakiskolát, egy vendéglátóipari szakiskolát. Német nyelvvizsgára készülök. Valami kétmillió forint rendelkezésemre áll, valami külkereskedelmi tevékenység vagy egyéb vállalkozásban partner lennék. Kérem értesítésüket. Viszonthallásra."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|