|
|
|
|
21. évforduló 6.
|
London, 1989. augusztus 19. (SZER, Panoráma) - Hétfőn Csehszlovákia népe a 21 évvel ezelőtt lezajlott invázióra fog emlékezni, amely véget vetett a Prágai Tavasz néven ismert rövid liberalizálási időszaknak. A mostani prágai vezetőség a beavatkozást még mindig testvéri segítségnek nevezi, és a közelgő évfordulót szorongva várja. A cseh és a szlovák nép számára a 21 évvel ezelőtti trauma beilleszkedik hosszú történelmük hasonló tragédiái közé. Jiri Rohac kommentárját ismertetjük. - A század eleje óta három ízben vonultak be Prágába. Először 1939 márciusában a németek jöttek, miután az 1938-as müncheni egyezmény megnyitotta számukra az utat azzal, hogy megbékítés céljából átengedte Hitlernek a Szudéta-földet, és ezzel védtelenné tette Csehszlovákiát. 1945 májusában a német megszállás újabb, ezúttal orosz tankok érkezésével fejeződött be. Az oroszok mint felszabadítók jöttek, de érkezésük végső soron a kommunista uralom kezdetét jelentette az országban. Még ha sokan örömmel is fogadták ezt a fordulatot, a háború utáni évek eufóriájában a többség hamar kijózanodott, amikor a sztálini terror és a gazdasági katasztrófa teljes erővel rájuk zúdult. Új remény csillant fel a hatvanas években, amikor a kommunista vezetőség liberálisabb része kezdte felismerni, hogy az uralmuk alatt kialakult gazdasági stagnálást meg lehet változtatni, és a társadalmat gazdaságilag és politikailag megújítani. Beköszöntött a Prágai Tavasz, amikor Alexander Dubcek átvette a pártvezetést a keményvonalas Novotnytól. A légkör a felismerhetetlenségig megváltozott Csehszlovákiában. Az emberek szinte mámorosak voltak a politikától és lelkesen csatlakoztak a reformfolyamathoz. A tragédia az volt, hogy az egész keleti tömbben senki sem volt elég bátor, hogy támogassa ezeket a kezdeményezéseket. Az új prágai vezetőség kétségbeesetten próbálta magyarázni és igazolni politikáját a szovjet vezetőnek, Brezsnyevnek és varsói szerződésbeli szövetségeseinek. (folyt.)
1989. augusztus 19., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (08.15-08.30) - Prágai bikaborjak
"Öt órakor a Mustek utca előtt laza láncban felálltak a magyarok. Nem történt semmi, csak a rendőrök és a civil ruhás kopók rajzottak egyre idegesebben mindenfelé. A feszültség kezdett elviselhetetlenné válni. Odasodródtam Deutsch mellé: mi lesz már, mikor kezditek, elmúlt öt óra - nógattam. Félek, Zolikám, érted, félek - mondta. Értettem. Mi tagadás én is féltem."
D13 III/III as Komárom megyei jelentés, FKgP gyűlésről
SZER-hallgató telefonja:
"Pomogesné, Liszkai Klára vagyok, Győrből, a 15-789-es telefoinról. Kérdésem, illetve kérésem az lenne, amennyiben segítségemre tudnának lenni valamilyen fajta tevékenység folytatásában, kérném értesítésüket. Képesítésem építészmérnök, 40 éves vagyok, kisgyerekem 2 éves, most végeztem el egy felsőfokú kereskedelmi szakiskolát, egy vendéglátóipari szakiskolát. Német nyelvvizsgára készülök. Valami kétmillió forint rendelkezésemre áll, valami külkereskedelmi tevékenység vagy egyéb vállalkozásban partner lennék. Kérem értesítésüket. Viszonthallásra."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|