Rendszerváltás és az MTI

	Párttitkár - társadalmi munkában
(Zsille Zoltán) München, 1989. április 11. (SZER, Magyar híradó) - Angyal Ádám személyében új párttitkára van Angyalföldnek, aki - mint ő maga hangsúlyozta - társadalmi munkában szeretné ellátni ezzel kapcsolatos feladatait. Ez most a pártélet ügyeletes szenzációja. Angyal görögül követet jelent. A kommunista újítómozgalom minden találmánya mindig a folyamatos hatalmon maradás újabb és újabb módszereit szabadalmaztatta. Most Magyarországon a kommunista párt a folyamatosság jegyében ismét korszakváltásra készül. Ennek az új korszaknak egyik első hírnöke - nomen est ómen - a hajógyári kapitány, aki nemcsak Angyal, de Ádám is. Az új korszak, a vezető elit szándéka, és a körülmények parancsa szerint a megreformált diktatúra. Amíg még voltak források, amíg még a felkészületlen, szervezetlen, újra és újra becsapott és kifosztott társadalomból szabad rablással - ennek hivatalos neve központi tervgazdálkodás - lehetett feltölteni a kincstárat, megfeleltek a puhány, a központi raktárból észrevétlenül vételező emberbarát pártfunkcionáriusok, akik mosták kezeiket, mert be sem kellett piszkolniuk, személyesen, személy ellen irányuló büntettet a nyilvánosság előtt nem kellett elkövetniük, valakit, valakiket, mindenki szeme előtt megtámadniuk, kizsebelniük. _ Ma már ez nem megy tovább. Olyan új, helyi diktátorokra van szükség, akik úgy gyarapítják a pártállam vagyonát, hogy maguk szerzik meg maguknak, amire szükségük van. Akik minden leplezés és felfelé mutogatás, minden össznépinek nevezett közhatalmi jogosítvány nélkül magántulajdonként kezelik a pártállamtól kapott és most nevükre íratott birtokukat. Vállalják a népszerűtlenséget, hogy a múlt századi kapitalizmus feltámasztott, vadkeleti szokásai szerint zsákmányolják ki a felügyeletük alatt élő és dolgozó embereket, adják el a fejük fölül otthonukat, amit építettek és amiről eddig az a hír járta, hogy az övék: a gyárat és az országot. Angyal Ádám, akit a párt mint funkcionáriusát, az állam mint tisztviselőjét állított a hajógyár élére, most mint főrészvényes igazgató lép fel, s úgy bánik a hajógyárral, mintha az övé volna - ahogy magasabb rangú klubtársai: Beck Tamás, Berecz Frigyes, Németh Miklós és Grósz Károly úgy bánnak az iparral és az országgal, mintha az övék volna. Ha pedig ez már így van, természetes, hogy az új korszak követe csak társadalmi munkában hajlandó elvállalni az angyalföldi pártitkár pozícióját. Mert pártfunkcionáriusi kötelességét akkor teljesíti, ha magának harácsol, hogy eleget adózzon abból, amit másoktól kizsarolt. Vagyis: fizeti a tartásdíját a pártállamnak, amelynek vagyonát kezeli. Politikai szereplése nem egyéb már, mint szabadidejében végzett ráadás, mondhatni szórakozás, hobby. Posztján olyan elődei voltak, mint Kádár János és Biszku Béla, letűnt, sötét korszakok meghirdetői, bukott angyalai. Hogy mai utódaik, az új angyalok ne változtathassák elődeikhez hasonlóan jövőnket a maguk és új színekbe öltöző parazita osztályuk magántörténelmévé, az országot a párt örökös latifundiumává, mindezt csak egy olyan erős demokrácia akadályozhatja meg, amelyet a hajógyárban a hajógyáriak, Angyalföldön az angyalföldiek, és mindenhol Magyarországon az országot a maguk tulajdonának tekintő dolgozó, vállalkozó emberek teremtenek meg. Ez már valóban új korszak lesz, nem a párt, hanem az egész magyar élet szenzációja. Hadd legyen akkor Angyal Ádám egy igazi méreteire zsugorodó kis pártocska kerületi titkára - társadalmi munkában. +++ 1989. április 11., kedd
Vissza » A hírhez kapcsolódik »