|
|
 |
|
 |
Tanácskozás a hajléktalanság megelőzéséről
|
1990. augusztus 11., szombat - Kétnapos tanácskozás
kezdődött szombaton a budaörsi hajléktalanok rehabilitációs
otthonában a hajléktalanok helyzetéről, a megelőzés lehetőségeiről.
A Szociális Munkások Egyesületének szervezésében megtartott
eseményről Havasiné Váradi Anna, az egyesület vezetőségi tagja az
MTI munkatársának elmondotta: igen sürgető, hogy mihamarabb
megoldást találjanak a társadalmi differenciálódás során lecsúszott
emberek gondjainak megoldására. A növekvő munkanélküliség, az ország
gazdasági helyzete, és az egyéni tragédiák következtében mind többen
szorulnak segítségre, számuk azonban még hozzávetőleg sem ismeretes.
Márcsak azért sem, mert potenciális hajléktalannak kell tekinteni a
munkásszállásokon, az albérletben élőket, sőt a privatizáció is
előrevetíti annak árnyékát, hogy bárki földönfutóvá válhat. Ha
ilyenkor hiányzik a családi háttér és az állam sem nyújt segítséget,
az egyén képtelen megbirkózni a problémákkal. Ugyanakkor a
társadalomban egyre gyakrabban találkozni olyan nézetekkel
miszerint: aki szegény, magának köszönheti.
A Szociális Munkások Egyesülete úgy véli, a jövőben a
megelőzésnek kell nagyobb hangsúlyt kapnia, mert a lecsúszásban
lévők átmeneti támogatása még mindig olcsóbb, mint a már
hajléktalanná vált, teljesen elszegényedett emberek eltartása. Ennek
érdekében fontos lenne a rehabilitációs otthonok országos
hálózatának kialakítása.
Az új, rövidesen létrejövő önkormányzatok - mint az a
tanácskozáson elhangzott - például a kezelésükbe kerülő lakások
egyrészének e célra történő tartalékolásával sokat tehetnének a
bajba jutottak megsegítéséért. Ugyancsak helyi feladat a melegedők,
menhelyek, átmeneti szállások kialakítása, a karitatív tevékenység
felkarolása, a segíteni szándékozó, jobb módúak adakozásának
megszervezése. (MTI)
1990. augusztus 11., szombat 11:48
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (08.15-08.30) - Prágai bikaborjak
"Öt órakor a Mustek utca előtt laza láncban felálltak a magyarok. Nem történt semmi, csak a rendőrök és a civil ruhás kopók rajzottak egyre idegesebben mindenfelé. A feszültség kezdett elviselhetetlenné válni. Odasodródtam Deutsch mellé: mi lesz már, mikor kezditek, elmúlt öt óra - nógattam. Félek, Zolikám, érted, félek - mondta. Értettem. Mi tagadás én is féltem."
D13 III/III as Komárom megyei jelentés, FKgP gyűlésről
SZER-hallgató telefonja:
"Pomogesné, Liszkai Klára vagyok, Győrből, a 15-789-es telefoinról. Kérdésem, illetve kérésem az lenne, amennyiben segítségemre tudnának lenni valamilyen fajta tevékenység folytatásában, kérném értesítésüket. Képesítésem építészmérnök, 40 éves vagyok, kisgyerekem 2 éves, most végeztem el egy felsőfokú kereskedelmi szakiskolát, egy vendéglátóipari szakiskolát. Német nyelvvizsgára készülök. Valami kétmillió forint rendelkezésemre áll, valami külkereskedelmi tevékenység vagy egyéb vállalkozásban partner lennék. Kérem értesítésüket. Viszonthallásra."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|