Rendszerváltás és az MTI

	Augusztus 20-i ünnepségek (11. rész)
Ma reggel úgy hallottam itt Cegléden, hogy Kiszely Mihály esperes úr a tegnapi ünnepségen arról is szólt, hogy hazánkban a legfontosabb teendő a társadalmi megbékélés, az összefogás, mert csak ez garantálhatja a nemzet biztos jövőjét. Ezt én is így látom. A kormánynak és az egyházaknak éppen ezért kell összefogniuk. Én az egyházaknak ezért stratégiai szövetséget kínálok a modellváltására, az új honalapításra. Nem tudom megkerülni, hogy az emelkedett hangulatú történelmi ünnep alkalmából mai történelmi hétköznapjaink néhány aktualitásáról szóljak. A hétvégi események ünnepi poharunkba némi ecetet csurgattak. Igyuk ki így is fenékig, mintha mi sem történt volna? Én inkább a földre löttyintem, mert tiszta vizet szeretnék önteni a pohárba. Kormányom ismeretei szerint a lehető legőszintébben a nép elé tárta, hogy hatalmas kiegyenlítetlen számla van előttünk. Azt is világosan megmondtuk, nem számíthatunk arra, hogy ezt a számlát valaki elegánsan összetépi, mert megsajnál bennünket. Mi nem is sajnálatra tartunk igényt, hanem együttműködésre. Ezzel a kéréssel és ajánlattal fordulunk a külvilághoz. Ott ezt megértik, de nem hagynak kétséget: úgy tudnak együttműködni, ha rendbe tesszük belső dolgainkat, és egyébként álljuk a számlát. Mi ezt vállaltuk és itthon egyetlen ember előtt sem titkoltuk el, hogy ez milyen nagy terheket jelent. Dolgaink rendbe tételéhez hozzákezdtünk. Ezt partnereink méltányolják, törekvéseinknek hitele van, kormányunkat bizalomra méltó partnernek tekintik. Ezt a nem könnyen elérhető feltételt tehát a kormány megteremtette. De vigyázzunk Ez azonnal elveszik, ha a békés átmenet belső feltételeit nem tudjuk megteremteni. Vajon azért nehezebb ez, mert csak rajtunk múlik? S önmagunkkal nehezebben tudunk kiegyezni, mint külső partnereinkkel? Természetes dolognak tartom a véleménykülönbséget és azt is, ha valaki a saját véleményét megváltoztatja. De azt mindig - ahogy ezt egykor az indiai bölcs és népvezér Gandhi mondta - az igazság keresése és a nemzet szolgálata kell hogy vezérelje. Én megértem a szakszervezeteket is, de egyúttal rendkívül veszélyesnek tartom magatartásukat. Megértem, hisz évtizedeken keresztül részesei voltak minden párt és kormányzati döntésnek, részesei voltak - vagy akartak lenni - a hatalomnak, s nagyban fékezték a szükséges átalakulást. Fegyverük a szociális demagógia volt és bizonyos mértékben az ma is. Ennek ellenére elvesztették az emberek nagy részének bizalmát és most végre tenni akarnak valamit. Ha tetszik, létükért küzdenek. Nem a szakszervezet létéért, hiszen az vitathatatlan, hanem az elavult, bürokratikus szervezeti struktúra fennmaradásáért. (folyt.köv.) 1989. augusztus 20., vasárnap 15:40
Vissza » Folytatásokkal »