|
|
|
|
Bush Európában - siker és remények (1.rész)
|
Washington, 1989. június 2. (MTI-Panoráma) - George Bush eheti európai útja kétségkívül elnöksége kiemelkedő - és egyúttal első - igazi sikerét hozta.
Ronald Reagan egykori szürke helyettese nem osztja elődjének szilárd konzervativizmusát,és alapjában más egyéniség: a rutinos szinész, de felületes politikus Reagan elsőrangúan ,,adta el,, tanácsadóinak döntéseit. A sok külpolitikai tapasztalattal is rendelkező, belpolitikailag tapasztalt taktikus Bush saját véleményét kívánja érvényre juttatni - ám egyúttal a kompromisszumok embere. Szándékai, egyénisége januári hivaatalba lépésétől eddig a hétig súlyosbodó gondokat okozott az elnöknek: nemcsak a törvényhozásban többségben lévő ellenzék, a demokraták, s velük a sajtó nagy része, hanem sok párthíve és európai szövetségesei is azzal vádolták: feleslegesen húzza el a kül- és a katonapolitika felülvizsgálatát, az óvatosság, amellyel halogatják a választ az Európában oly népszerű szovjet javaslatokra, indokolatlan és káros, hisz Gorbacsov népszerűbb Nyugat-Európában, mint Bush. Bush a jelek szerint végül napok alatt felülvizsgálta a meddőnek bizonyult taktikát és offenzívába lendült. Tanulságos módon végül külügyminisztere, Baker közvetített Bonn és London között a rakétavitában,amely azzal fenyegetett, hogy az ünneplés helyett az ellentétek jellemzik majd a NATO 40. évfordulójának ünnepségeit. A vitát a szőnyeg alá söpörték, egyúttal Bush olyan nagyszabású javaslatokat terjesztett elő az európai hagyományos haderőcsökkentésre, ezen belül amerikai csapatok kivonására, amelyeket az NSZK és a többi szövetséges régen sürgetett és lelkesen üdvözölt. Ilyen előzmények után mondotta el az amerikai elnök szerdai mainzi beszédét, amelyben minden korábbinál nyomatékosabban síkraszállt a kelet-európai országok önrendelkezéséért, demokratizálásáért, a szabad választásokért, a politikai pluralizmusért. A beszéd, amelyben az amerikai elnök a Berlini Fal lebontását, a német egységet sürgette, természetesen különösen jó visszhangra talált az NSZK-ban, ahol a legtöbb az ellenérzés és ellenállás az eddigi amerikai politikával szemben. (folyt.)
1989. június 2., péntek 10:33
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (08.15-08.30) - Prágai bikaborjak
"Az ismert magyar ellenzéki politikusok közül egyedül Kőszeg jutott át a szűrőn. Ez nem kis kunszt volt, hiszen a csehszlovák titkosrendőrség (is) jól ismerte, mivel a chartásokkal 12 éve, azaz 1977 óta tartotta a kapcsolatot. Mondhatni a magyar demokratikus ellenzék és a Charta közötti egyik hídember volt."
SZER-hallgató telefonja:
"Jó napot kívánok! Kérem szépen, a küszöbönálló húsemelés előtt több helyen lehetett olvasni arról, hogy a jelenlegi áremelést többek között az indokolja, hogy a húsboltok egy 120 kilós sertésből körülbelül 4.800 forintot tudnak kitermelni. Ezzel szemben a tenyésztőnek körülbelül 6.000 forintos felvásárlási árat fizetnek ki. Kérem szépen, kérdezem én önöket, ki az ma Magyarországon, aki ennek az érvelésnek egyáltalán hitelt ad? Ennek ellenére, azt szeretném önöktől kérdezni, hogy Önök szerint ennek az állításnak van valamilyen reális alapja? Köszönöm szépen."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|