|
|
|
|
Pénzgyűjtő-akció a román menekülteknek
|
München, 1989. február 6. (SZER, A mai nap) - Washingtoni tudósítónk interjút készített egy pénzgyűjtő akcióról, amelynek célja az erdélyi menekültek támogatása. - Washingtoni stúdióikban a mikrofonnál Csipán Tibor Kovács Beátával, az Egyesült Államokban élő, magyar származású fiatalok egyik igen aktív vezetőjével. Beáta! Ti itt Washingtonban most pénzgyűjtő-akciót szerveztetek az Erdélyből menekültek számára. Úgy tudom a pénzt te magad, személyesen viszed el a közeljövőben Magyarországra. Hova viszed ezt a pénzt, kinek, milyen szervezetnek? - A pénzt két helyre fogom elvinni. A budapesti Rákosszentmihályi Református Gyülekezetnek, és a debreceni Szent Anna Gyülekezetnek. - Mennyi pénz gyűlt össze, és tulajdonképpen hogyan szerveztétek meg ezt az egész pénzgyűjtő-akciót? - Körülbelül 4 ezer dollárt sikerült összegyűjteni a Washington D.C. környékén élő magyaroktól. A vacsorán körülbelül 80-an vettek részt és Richmodból, s Baltimore-ból is eljöttek. Körülbelül ezer meghívót küldtünk ki, melyeket kézzel címeztünk, hogy személyesebbek, melegebbek legyenek - ne kerüljön rögtön a szemeteskosárba. Frank Cordi cserkésztitszt rajzolt egy nagyon szép falurombolást ábrázoló grafikát, az került a meghívó fedőlapjára. A vacsora- termet pedig ingyen használhattuk, tehát nem kellett százakat költeni a terem bérlésére. És akkor a termet meg kézimunkákkal, fenyőágakkal és kopjafával díszítettük, hogy meleg, otthonias legyen. - Az adományok nagy része kisebb pénzekből gyűlt össze - úgy értem 20-30 dollárokból - vagy volt aki nagyobb pénzeket adott? - Igen. A javarésze 20-30 dolláros adományokból tevődött össze. Volt aki adott 150-200 dollárokat is. - Na most ez a 4 ezer dollár - ugye ennyit mondtál: 4 ezer dollár - ez elég jelentős összeg. - Igen. - Mit szeretnétek, hogy mire fordítsák ezt a pénzt Magyarországon? - A pénzt eredetileg azoknak a menekülteknek szántuk, akik úgy döntöttek, hogy visszamennek Erdélybe. De most úgy tudjuk, hogy egyre nehezebben mehetnek vissza, ezért megpróbáljuk egyenesen az erdélyiekhez juttatni a pénzt - étel vagy más kellékek formájában, szappan, sampon, ilyesmi. De ha ez sem lehet, akkor meglátjuk, hogy mit fogunk csinálni, még nem vagyok benne biztos, hogy hogyan. - Úgy érted, hogy azoknak az erdélyieknek, akik Magyarországon vannak? - Igen, igen. - Ezt a pénzt ottani magánszervezeteknek akarjátok adni, vagy a hivatalos szerveknek akarjátok átadni? - Feltétlenül magánszerveknek szeretnénk adni, és semmi szín alatt nem akarjuk az államnak. - Azt szeretném megkérdezni Tőled, hogy ezen a vacsorán tulajdonképpen - azon túl, hogy pénzt kértetek a Magyarországon lévő erdélyi menekültek számára, valamilyen módon informáltátok-e az embereket arról, hogy mi történik Romániában, mi történik Magyarországon - igyekeztetek megismertetni ezekkel az amerikaiakkal - mert voltak közöttük amerikaiak is - a magyar kultúrát valamilyen formában? - Igen. A Washington cserkészcsapat külön 10-16 és 22 éves közötti cserkészei színes műsort állítottak össze, melyben az erdélyi magyarok irodalma, népművészete és jelenlegi helyzete került bemutatásra. Habár a program alkalmat adott arra, hogy a cserkészek a közösség elé tárják azokat a romániai életviszonyokat, melyek menekvésre késztettek több ezer erdélyi magyart - a műsor alap mondanivalója mégis az volt, hogy hosszú távon a menekvés nemcsak hogy nem megoldás, hanem tragédia, hisz a menekvéssel elősegítjük Ceausescu románosítási tervét. - Tulajdonképpen most, hogy megszerveztétek ezt a pénzgyűjtő-akciót - már korábban is komoly aktivitást fejtettek ki itt Washington környékén az erdélyi magyarok érdekében - most szándékotokban áll-e folytatni a dolgot, vagy ez egy ilyen egyszeri elszigetelt esemény volt? - Lehet, hogy ez - a vacsora megszervezése - egy egyszeri eset volt. Nem tudom, hogy a közeljövőben fogunk-e megint vacsorát szervezni? De megfeledkezni erről nem fogunk, és nem tudom még, hogy hogyan, de biztos még másképp is fogunk segíteni. - Hát jó utat kívánok Neked Magyarországra ezzel a pénzzel - ami bizonyára nagyon nagy segítség lesz nagyon sok tragikus, helyzetben lévő menekültnek - és további sikeres munkát kívánok nektek ebben az ügyben. +++
1989. február 6., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (08.15-08.30) - Prágai bikaborjak
"Az ismert magyar ellenzéki politikusok közül egyedül Kőszeg jutott át a szűrőn. Ez nem kis kunszt volt, hiszen a csehszlovák titkosrendőrség (is) jól ismerte, mivel a chartásokkal 12 éve, azaz 1977 óta tartotta a kapcsolatot. Mondhatni a magyar demokratikus ellenzék és a Charta közötti egyik hídember volt."
SZER-hallgató telefonja:
"Jó napot kívánok! Kérem szépen, a küszöbönálló húsemelés előtt több helyen lehetett olvasni arról, hogy a jelenlegi áremelést többek között az indokolja, hogy a húsboltok egy 120 kilós sertésből körülbelül 4.800 forintot tudnak kitermelni. Ezzel szemben a tenyésztőnek körülbelül 6.000 forintos felvásárlási árat fizetnek ki. Kérem szépen, kérdezem én önöket, ki az ma Magyarországon, aki ennek az érvelésnek egyáltalán hitelt ad? Ennek ellenére, azt szeretném önöktől kérdezni, hogy Önök szerint ennek az állításnak van valamilyen reális alapja? Köszönöm szépen."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|