|
|
|
|
A népszavazásról
|
München, 1989. november 11. (SZER, Gondolatforgató) - Kasza László: - Két hét múlva, november 26-ikán lesz nálunk - történelmünk során először - országos népszavazás. A demokratikus gyakorlat ezen legmagasabbrendű, hiszen a legfelsőbb, a népszuverenitást közvetlenül megszólaltató aktusa, a Szabad Demokraták Szövetsége kezdeményezésére négy kérdésben határoz, amennyiben a szavazásra jogosult állampolgárok több mint 50 százaléka él ezzel, az eddig egyedülálló jogával és elmegy választani. Dönteni kell, illetve meg kell erősíteni és visszavonhatatlanná kell tenni a parlament határozatát a következő ügyekben: a munkásőrség feloszlatása, a politikai pártok kitiltása a munkahelyekről, a volt MSZMP elszámoltatása vagyonáról és a köztársasági elnök megválasztásának módja. Az SZDSZ rövid néhány hét alatt több mint 200 ezer, a népszavazást követelő aláírást gyűjtött össze, vagyis a kétszeresét a szükségesnek. Míg ez a siker azt érezteti, hogy rendkívül népszerű a szabaddmokraták javaslata, felmerültek meggondolások is a kezdeményezéssel szemben, mégpedig nemcsak a kormánypárt, hanem olyan ellenzéki csoportok részéről is, mint a Magyar Demokrata Fórum. Antall József a Fórum elnöke két héttel ezelőtt mondta el ide vonatkozó véleményét ebben az adásban. Ma az SZDSZ két vezetőségi tagját, Pető Ivánt és Tölgyessy Pétert kérem álláspontja kifejtésére, illetve arra, hogy válaszoljon valamennyi, a népszavazással szembeni meggondolásra. Mint mondtam, Magyarország történetében először lesz népszavazás. Változatlanul úgy gondolod, Tölgyessy Péter, hogy a feltett kérdések elég fontosak? (folyt.)
1989. november 11., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A népszavazásról - 1. folyt.
|
- A Szabad Demokraták Szövetsége, mint köztudomású, a rendszerváltásnak a pártja. De azt hiszem, népszavazásra ezt így feltenni nem lehetett volna kérdésként, hogy akartok rendszerváltást? Aligha lehetett volna ezt így megkérdezni a magyar lakosságtól. Konkrét kérdéseket kellett feltenni. Szeptember végén úgy tünt, hogy ez a négy kérdés, amelynek az igenlő megoldása elvezethet a szabad választásokhoz, a szabad választás pedig a rendszerváltáshoz. Úgy tünt, hogy ezek a legfontosabb kérdések, ezeket tettük fel. Ezért úgy érzem, hogy ez a négy kérdés megéri az első magyar népszavazást. Az állampolgárok, akik elmennek és négyszer igennel szavaznak, azok a boldogabb magyar jövőre, s a rendszerváltásra szavazhatnak, akik pedig otthon maradnak, vagy négy nemmel szavaznak, azok a múltra fognak szavazni. - Még én is hozzátennék valamit: szeptember végén, amikor kezdeményeztük a népszavazást, akkor teljesen egyértelmű volt, hogy ez négy alapvető kérdés. Azóta - éppen a népszavazási kezdeményezés nyomására, ha a tetszik - a parlament két kérdésben, úgy-ahogy döntött, két kérdés tisztázódott. De a másik két kérdés még nyitott maradt: az elnökválasztás módja és időpontja az továbbra is ugyanolyan állapotban van, mint szeptember végén és a pártvagyon ügye ugyanolyan tisztázatlan, mint szeptember végén. - Nos, erre a kérdésre még visszatérnénk. Én előszőr még ezt a népszavazás problémáját firtatnám. Ugye sokan azt mondják, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége két mércével mér. Egyrészt: szorgalmazza a népszavazást olyan kérdésekben, amelyet ő fontosnak tart, másrészt ugyanezzel megakadályozza azt, hogy a köztársasági elnököt most egyszer a nép válassza. (folyt.)
1989. november 11., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A népszavazásról - 2. folyt.
|
- Azt hiszem, hogy a kérdés ilyen feltevése nem helyes. Először is nem természeti törvény, hogy csak most lehet köztársasági elnököt közvetlenül választani, és aztán már soha sem. Erről a politikai tárgyalóasztal mellett az aláírók és az MSZP döntöttek, illetve a mostani magyar parlament szavazott így. Más kérdés, hogy a mi véleményünk szerint is egy parlamentáris demokráciában nem az elnöknek kell lenni a végrehajtó hatalom fejének, hanem a miniszterelnöknek, így az elnököt nem is kell közvetlenül megválasztani. Azt gondoljuk, hogy az elnök kérdésében majd a szabadon választott Országgűlés után kell dönteni. S természetesen az új Országgyűlésnek megvan az a módja, hogy alkotmánymódosítással akár közvetlen elnökválasztást írjon elő. Természetesen a mi parlamenti képviselőink valószínűleg ezt nem helyeselnék. Mert mi parlamentáris rendszert akarunk. De ez a kérdésfeltevés, hogy mi most megfosztjuk a magyar népet valami nagyszerű dologtól, ez teljességgel nem helytálló, hiszen mi most csak azt mondjuk, hogy most itt Magyarországon ez év őszén, telén ne legyen elnökválasztás, hanem az elnök-kérdésről majd csak az új országgyűlés döntsön. - Én még azt tenném hozzá, illetve hát más oldalról megvilágítva ugyanezt a dolgot, hogy egyrészt amikor ezt az elnökválasztási dolgot kitalálták, akkor teljesen egyértelmű volt, hogy ez egyszeri ajándék. Végül is az MSZMP és az aláírónak nevezett pártok is csak egyszer tartották jónak ezt az elnökválasztást, a nép általi elnökválasztást, ez az egyszeri ajándék, nem a népnek adott ajándék, nem szokás a népnek ilyenfajta ajándékokat adni, hanem az MSZMP-nek. (folyt.)
1989. november 11., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A népszavazásról - 3. folyt.
|
Teljesen egyértelmű volt, hogy ez egy olyan konstrukció, amelynek az a funkciója, hogy Pozsgay Imre legyen Magyarország elnöke, hátha a pártja annyira meggyengül, hogy már nem lesz jelentős - mondták szeptember végén, vagy gondolták szeptember végéig - de hát legyen legalább valami hatalomátmentési lehetőség. Azóta megváltozott némileg a helyzet és talán lehet, hogy más módon fognak dönteni az emberek. De semmiképpen nem úgy fognak dönteni, hogy ki a legalkalmasabb az elnöki posztra. Vagy Pozsgay Imrének és esetleg Kulcsár Kálmánnak az ismertsége fogja meghatározni, hogy kire szavaznak, vagy épp ellenkezőleg: az fogja meghatározni a szavazatokat, a befutó személyeket, hogy mindegy, hogy ki, csak ne kommunista legyen. És ez nem egy szerencsés megoldás. Így elnököt választani egy országban, ez nem jó megoldás. Most mindehhez ha még hozzátesszük, hogy végül is egy olyan elnöki rendszert alakítottak ki az aláírók - és ezzel mi is egyetértettünk -, amelyik parlament által választott elnöki rendszerre épül, úgy határozták meg az elnök jogkörét, az elnöki jogkör korlátozását, és ebből kiemelik a megválasztás módját, ez egy abszurdum. Nem lehet így a joggal és az ilyenfajta dolgokkal játszadozni, hogy van egy konstrukció és azt kiemelik és egy egész más szituációba beteszik, mert így az egész értelmetlenné válik. - Viszont nem hiszem, hogy értelmetlen az a megfontolás, amelynek értelmében egy erős kezű államelnök megakadályozhatna olyan problémákat, amelyek felléphetnek a diktatúrából a demokráciába való átmenetel során. Mindenki itt a spanyol példára gondol, aholis a király megakadályozta a diktatúrába való visszatérést. (folyt.)
1989. november 11., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A népszavazásról - 4. folyt.
|
- Mielőtt Péter erre részletesen kitérne, én csak egy elemet említek. Hogy túl azon, hogy Spanyolországban adott volt a király és nem kellett egymásnak ugrania különböző politikai erőknek, hogy ki legyen a király, az államfő ügye nem megoldatlan Magyarországon. Tehát az új parlamentig van államfő Magyarországon, Szűrös Mátyás, aki a 46/1-es törvény értelmében - amit most beemeltek az új alkotmányba - lényegében teljes köztársasági elnöki jogkörrel rendelkezik, bizonyos dolgokkal nem, de minden olyan politikai feszültséget meg tud oldani, minden olyan problémát meg tud oldani, amiben egy köztársasági elnök stabilizáló szerepére van szükség. Ez mindenképpen hozzátartozik ahhoz, hogy a valódi probléma most az, hogy nincs igazi, végleges köztársasági elnök. - És azt hiszem, az eddigi működése Szűrös Mátyásnak igencsak megnyugtató volt. Nem akart az ország fejére nőni, hanem azt a funkciót töltötte be, amit pont elvárnánk a köztársasági elnöktől: egy semleges politikusként járt el, s főleg reprezentatív funkciókat töltött be. - Lényegi ellenvetés a népszavazási indítvánnyal szemben, hogy az a négy probléma, amelyben kéritek a népszavazást, már a kiírásakor sem volt igazi probléma, hiszen a megoldás sínén volt és különösen nem probléma ma, amikor a négyből kettő, kettő és fél, sokak szerint már három kérdés letisztázódott. - Szerintem meglehetősen aktuális, és mind a négy kérdés aktuális. Az elsőről nem is kell beszélni. Tehát: az elnökválasztás ne most, hanem majd csak a szabad választások után legyen, talán ez a legaktuálisabb kérdés. A második, hogy kimenjenek-e az MSZP szervezetek a munkahelyekről. Ezt a kérdést különösen az teszi aktuálissá, hogy ez volt az egyik legvitatottabb ügy, mind a nyári tárgyalások alatt, mind az ősz magyar politikájában. (folyt.)
1989. november 11., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A népszavazásról - 5. folyt.
|
Akik még visszaemlékeznek, nagyon jól tudják, hogy az Országgyűlés ülésszaka előtt másfél héttel, az MSZMP kongresszusán dörgő taps fogadta Nyers Rezső bejelentését, hogy az MSZMP-nek igenis ott kell maradnia a munkahelyeken, hiszen ez az emberi jogoknak az elemi feltétele, hogy a pártok a munkahelyeken ott legyenek, beleszólhassanak a munkahelyi fizetésekbe, és az előremenetelbe. Ehhez képest egyértelműen a népszavazási kezdeményezésnek tulajdoníthatóan az Országgyyűlés ezzel szöges ellentétben döntött. Különösen megdöbbentő volt, hogy az MSZMP - MSZP - kongresszusának határozatát senki sem képviselte az Országgyűlés ülésén. Az MSZP vezető politikusai hallgattak. Pedig ezt a határozatot nem évekkel ezelőtt hozták, hanem másfél héttel a kongresszus előtt. Tehát úgy hiszem, hogy egy ilyen kérdésben, amely előre vitatott, hogy ne legyen továbbra is vitatható, népszavazási legitimációra van szükség. Arra, hogy a nép fellebbezhetetlenül úgy döntsön, hogy a munkahelyeken nem működhetnek pártszervezetek. Ha ez megtörténik, akkor senkinek az eszébe nem fog jutni, hogy esetleg mégiscsak maradjanak ott a még effektíve a a munkahelyeken lévő MSZP-szervezetek. - Ugyanez áll a munkásőrségre - hogy én vegyem át a szót - , tulajdonképpen ugyanezt lehet mondani. A munkásőrség az utolsó pillanatig más megoldás tárgya lett volna, hogy ilyen bonyolultan fejezzem ki magam. Tényleg ezt a sajtóban is lehetett követni, hogy az utolsó hétfőn, az Országgyűlés döntése előtti hétfőn döntötték el azt, hogy jogutód nélkül számolják fel a munkásőrséget. Ez is a népszavazási követelés közvetlen következménye volt, hiszen eredetileg decemberben akartak dönteni egy minisztertanácsi határozattal, ami sokkal alacsonyabb szintű jogszabály lenne. Tehát ugyanez áll a munkásőrségre, amit Péter az imént elmondott, a pártvagyonról pedig esett már szó. (folyt.)
1989. november 11., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A népszavazásról - 6. folyt.
|
Még egy dolgot tennék ehhez hozzá, a parlament szerepét a dolgokban. Ez a parlament ez nem egy szokványos parlament. Ez már közhely Magyarországon. Ez a parlament mindenre és mindennek az ellenkezőjére is hajlandó. Most a közelmúltban éppen jó irányban változtatta meg korábbi döntését. Korábban ugye lelkesen és igen szigorúan bánva azokkal, akik ellenezték a többség véleményét, a vízlépcső mellett döntöttek. Most pont fordítva. És ha netalántán, ne adj Isten , amire én nem számítok persze, valami politikai fordulat történne Magyarországon, ez a parlament képes lenne a már egyszer meghozott döntés ellenkezőjét is meghozni, ugyanúgy, mint egy vízlépcső ügyben, szerencsére jó irányban változtatta meg a döntést. Ha népszavazással dönt a nép az alapvető kérdésekben, amelyek most terítékre kerülnek, akkor ez a parlament - bármi történik - nem fordíthatja vissza az egyszer már népszavazással meghozott döntéseket. - Azt szokták mondani, hogy egyfajta árukapcsolást csináltatok, amikor így állítottátok össze a kérdéseket. Tulajdonképpeni célotok a köztársasági elnök közvetlen megválasztásának megakadályozása volt, és erre felhasználtatok olyan népszerű témákat, mint a munkásőrség megszüntetése, a pártvagyonról való elszámolás és a párt kiebrudalása a munkahelyekről. - Azt hiszem, itt csak annyi történt, hogy szeptember végén összeültünk, és összegyűjtöttük azokat a kérdéseket, amelyek megoldatlanok voltak a tárgyalóasztal mellett. Sok ilyen kérdés volt, nekünk a legfontosabbakat kellett összeszedni. És úgy tünt, hogy ez a négy kérdés az, amely nem oldódott meg kielégítően. (folyt.)
1989. november 11., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A népszavazásról - 7. folyt.
|
Az MSZP - vagy akkor még MSZMP - utolsó ajánlata például a munkásőrségben az volt, hogy 20 ezer fővel csökkentik a létszámot, egyébként marad úgy az intézmény, ahogy volt. Mi ebbe nem nyugodhattunk bele, ezért lett az egyik kérdés, amely a munkásőrség feloszlatására vonatkozott. Az MSZP bent akart maradni a munkahelyeken. Kézenfekvő volt a másik kérdést megfogalmazni: vonuljanak ki a pártok a munkahelyekről. Az MSZMP bejelentette, hogy a vagyonát törvényesen szerezte, arról elszámolni csak a tagjainak köteles. Kézenfekvő volt a harmadik kérdés: számoljon el az állampárt a kezelésében lévő közvagyonról. Úgy döntöttek a tárgyalóasztal mellett, hogy mód nyílik egy puccsszerű elnökválasztásra, egy 10 napos kampánnyal megtartott elnökválasztásra. Egészen egyértelmű volt, hogy egy demokratikusan gondolkodó pártnak el kell követnie mindent azért, hogy ezt lehetőleg megakadályozza. Tehát kézenfekvő volt a negyedik kérdés, hogy az elnökválasztást csak a szabad országgyűlési választások után lehessen megtartani. A kérdések itt teljesen természetszerűleg vetődtek fel, és teljesen természetes volt az összekapcsolásuk. Ezek voltak azok az ügyek mégegyszer, amelyek nem oldódtak meg a Nemzeti Kerekasztal mellett és szemlátomást arra volt szükség, hogy ezeknek a kérdéseknek az eldöntésében nyilatkozzon a magyar nép, és amint nyilatkozott, amint tömegesen, százezrével aláírta az aláíró íveket, a kérdések egy része azonnal megoldódott szinte. Ekkora hitelt tud érni 200 ezer magyar állampolgár aláírása. (folyt.)
1989. november 11., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A népszavazásról - 8. folyt.
|
- Na de nem érv ez amellett mindjárt, hogy ha már egyszer megoldódott két probléma, vagy sokan azt mondják: két és fél probléma megoldódott, akkor érdemes még mindig 200 milliót kiadni egy népszavazásra? - Azt hiszem, érdemes, mert a magyar politikai kultúra eddig alattvalói politikai kultúra volt. Az állampolgárok abban éltek, hogy az atyáskodó állam, ha jól viselik magukat, ajándékokat ad. Kicsit ez a demokratikus átalakulás is így történt. A színfalak mögött tárgyalások folytak és bizonyos demokratikus ajándékokkal ajándékozták meg a magyar nemzetet. Most először történt olyasmi, hogy egy állampolgár érezhette, hogy ő aláírt valamit, nevét és személyi számát adta valamihez, és ezért egy nagyon fontos politikai változás következik be. És a népszavazás ugyanez. Az állampolgárok érezhetik azt, hogy rajtuk múlik a saját és nemzetük sorsa. Ez rendkívül fontos volna a magyar politikai kultúrára nézve, hogy megszünjön ez az alattvalói magatartás, és állampolgárként tudjanak dönteni a magyarok saját maguk és nemzetük sorskérdéseiben. - Ehhez még azt tenném hozzá, hogy tulajdonképpen mi csak kezdeményeztük az aláírást. Szerveztük az aláírásgyűjtést, de ez már a szónak jogi értelmében elidegenedett tőlünk. Tehát mi nem tudnánk tárgyalni már mint szabaddemokraták, nem tudnánk tárgyalni valakivel arról, hogy jó, két kérdés úgy ahogy megoldódott, akkor felejtsük ezt el. Ez egy jogi aktus. Ha 200 ezer, vagy 100 ezernél több aláírással követelik a népszavazást, akkor azé a százegynéhány ezer emberé, akinek érvényes aláírása van. És nincs joga a 100 ezer ember nevében bárkinek is tárgyalni bárkivel, hogy hát akkor most megváltozott a helyzet, módosítsuk. - Na és az ügy anyagi része, a 200 millió? (folyt.)
1989. november 11., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A népszavazásról - 9. folyt.
|
- Már máskor is elmondtam, de boldogan megismétlen, hogy nagyon jó recepteket lehet ajánlani azoknak, akik a 200 millió forintot sajnálják erre. Hogy valóban, ki kell nevezni egy embert, nevezzük azt elnöknek, vagy nevezzük azt kondukátornak, és döntsön az minden fontos ügyben. Ez borzasztó olcsó, ehhez nem kell népszavazást tartani, nem kell országgyűlési választásokat tartani, és nem kell semmilyen ilyen költséges ceremóniát csinálni. Eldönti, hogy be kell vetni a főtereket a városokban kukoricával, mert kevés az élelmiszer, eldönti, hogy azért üresek a polcok az üzletekben, mert rosszul van megszervezve az egyébként kiváló ellátás, és így tovább, és így tovább. Valóban, ez látszólag sokkal olcsóbb. El tudja dönteni, hogy nem ennyire egyértelműen diktatórikus rendszer, ahol politikai bizottságnak hívják esetleg a diktátorokat, vagy nem diktátorokat, hanem az ország irányítóit, hogy épüljön egy vízlépcső az ország legszebb tájának kellős közepén. Az talán már nem annyira világos, hogy ez miért olcsó, hiszen ez több milliárdba kerül, és hogyha nem döntenének így, akkor nyilván más úton sokkal olcsóbban meg lehetne oldani az energiaellátást. Tehát azt hiszem, hogy aki a 200 milliót sajnálja a demokrácia intézményeire, ilyen népszavazásra, vagy hasonlóra, annak jó lenne, ha belegondolna abba, hogy a diktatúrák mennyi pénzt szoktak kidobni sztálinvárosi vasművek építésére, vízlépcsők építésére, amelyek mind-mind feleslegessé válnak, és évtizedek alatt sokkal több milliárdba kerülnek, mint egy-egy demokratikus aktus. (folyt.)
1989. november 11., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A népszavazásról - 10. folyt.
|
- Népszavazás november 26-ikán. Tehát a magyar társadalom politikai szűz területre lép, népszavazás lesz. Hogy bonyolódik le ez gyakorlatilag, talán érdemes lenne néhány szót szólni arról, hogy miben, milyen kérdésekben, hogyan kell, milyen forma szerint kell teljesen gyakorlatilag most dönteni majd a választóknak. - Maga a népszavazás nagyon egyszerű, a választópolgár kap egy értesítést, amelyben közlik vele, hogy hova kell elmennie, hol lesz a szavazóhelység, a szavazás napján reggel 6-tól este 6-ig elmehet. A szavazatszedő bizottságnak módja van arra, hogy adott esetben este 8-ig meghosszabbítsa a szavazás idejét, a választópolgár elballag, igazolja a személyazonosságát, és utána megkapja a szavazócédulát, amelyet zárt fülkében egy kereszt behúzásával igennél vagy a nemnél megjelöl. Tulajdonképpen ennyi a népszavazás technikája, utána a pártok delegátusának a jelenlétében megszámolják ezeket, és ha minden igaz, számítógéppel összesítik a végeredményt. - Mi van ezen a cédulán, szavazó cédulán? - A cédulán a kérdések vannak, sajnos nem pontosan a mi kérdéseink. Először is nem abban a sorrendben, ahogy feltettük, dehát ez volna a legkisebb baj. De apró változtatások is estek rajta, a cédulákon az szerepelt, hogy az elnökválasztás az a szabad választások után legyen. A parlament úgy döntött, hogy a szabad szó az jogilag nem értelmezhető, és ezért elhagyta ezt a kifejezést. De még ez sem volna túl nagy baj. Ami óriási gondot okoz, hogy magyarázatokat fűzött a kérdésekhez. Erre megítélésem szerint a törvény nem ad módot. A törvény taxatíve felsorolja, hogy az Országgyűlésnek határoznia kell a kérdésekről és a népszavazás időpontjáról. (folyt.)
1989. november 11., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A népszavazásról - 11. folyt.
|
- Magyarázatokról a törvény nem beszél, mégis ezt megtette az Országgyűlés, és bizony súlyosan félremagyarázta a kérdéseket. A harmadik kérdés esetében egyenesen egy csikicsuki helyzetet teremtett, amikor is a magyarázat úgy szól, hogy ha az állampolgár igennel szavaz, akkor elfogadja a parlament által már elfogadott pénzügyminiszteri beszámolót, ha nemmel szavaz - a pártvagyonról van szó - igen, ha nemmel szavaz, akkor pedig nem is kér beszámolót, elszámoltatást az MSZMP-ről. Ez azt jelenti, hogy az állampolgár akármit csinál, lemond az MSZMP elszámoltatásáról. Hiszen maga a pénzügyminiszter, mint korábban mondtuk, jelentette be, hogy ez nem végleges és nem teljeskörű. Én azt hiszem, ennél rútabbul nem is lehetett volna meghamisítani a szavazólapot, hiszen se az igen válasz, se a nem válasz nem fejezheti ki a kezdeményezőknek az akaratát. A kezdeményezők akarata szerintem arra irányult, hogy az MSZMP ténylegesen és valójában számoljon el a vagyonával, és ez még nem történt meg. - Még annyit tennék hozzá, hogy már úgy látszik ez a szokásos felállás, hogy egymást kiegészítgetjük, hogy hát ez a zárójeles magyarázat, ami a szavazólapon szerepel, ez azt hiszem példátlan a nemzetközi gyakorlatban. Nem tudom elképzelni, hogy bárhol is ezt meg mernék csinálni. Még egy diktatura sem meri talán megcsinálni, egy diktaturának is van annyi esze, hogy bőven rendelkezésére állnak szavazáson kívüli eszközök arra, hogy a lakosságot megpróbálja valamiről meggyőzni. - A népszavazás gondolatának ellenzői közé tartozik az MSZP is, amelynek belpolitikai osztályvezetője, Forgách Imre a Népszabadság múlt hétfői számában azt mondta, hogy az SZDSZ a népszavazás kezdeményezésével megsértette a háromoldalú tárgyalásokat, hiszen ott elkötelezte magát amellett, hogy nem tesz olyan lépéseket, amelyek a tárgyalás eredményét meghiúsítják. (folyt.)
1989. november 11., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A népszavazásról - 12. folyt.
|
- Igen, Forgách úrnak annyira tetszik ez az érvelés, hogy itt a televízióban szerepeltünk együtt, mármint ő meg én, és ott is elmondta ezt a remek érvet, amiben az a vicces, hogy Tölgyessy Péterrel és Sólyom Lászlóval együtt ő írta alá ezt a megállapodást, pontosan kéne elvileg ismernie, hogy mi van a megállapodásban. A megállapodásban szó sincs erről. A megállapodásban az van, mármint a háromoldalú tárgyalásokat megelőző a tárgyalásokra vonatkozó megállapodásban, hogy a tárgyalások időtartama alatt nem lehet tárgyaláson kívüli eszközöket alkalmazni. Miután mi nem írtuk alá a megállaodást, és a tárgyalás lezárult, semmiféle kötöttség nincs, ami érvényes lenne a mi magatartásunkra. Tehát abszolut téved, ha jóhiszemű vagyok, azt kell mondanom, hogy téved Forgách úr, amikor ezzel érvel. Ez a dolog nem stimmel. Na most ha már róla esik szó, ugye azt is el szokták mondani, és talán ez a kérdés most is elhangzana, mert ezt is, úgy tudom, megfogalmazta a Népszabadságban, hogy nem is igaz a kétszázezer aláírás, alig több mint százezer. - Igen. Éppen ezért, érvénytelen. - Igen, ezt nagyjából elsütötte, és tulajdonképpen azzal vádolt bennünket, hogy törvénytelenségeket követünk el, mert kiskorúakkal is aláírattuk az aláíróívet. Végül is, aki hallgatja a rádiót, vagy aki egyáltalán látta, hogy hogy folyik ez az aláírásgyűjtés, pontosan tudhatja, hogy egyszerűen technikai mód nincs arra, hogy ellenőrizzék, hogy ki ír be valós adatot. De egyszerűen nevetséges ez a vád, és ráadásul azért is tartom nevetségesnek, mert akárhogy és akármint, több mint százezer hiteles aláírás van. Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy hány nem hiteles. - Nem teremtettetek politikailag bizonytalan légkört a népszavazás kiírásával, hiszen az ellenzéki pártok egymás között sem mind értenek egyet a kérdésben? (folyt.)
1989. november 11., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A népszavazásról - 13. folyt.
|
- Ez nagyon érdekes, nagyon fontos kérdés. Egészen sarkított dolgok is történtek. Például a Magyar Néppárt elnöke, aki parlamenti képviselő az országos listán, felállt és azt mondta, hogy kérem szépen, Magyarország politikai helyzete annyira destabilizált ezen népszavazási kezdeményezés miatt, hogy már nyilas párt is jelentkezik, és elkezdte lobogtatni Antoniewicz Rolandnak a két példányban elkészített céduláját, és utána a parlament gyorsan megszavazott egy határozatot a nem létező nyilas párt ellen. Hát valóban ilyen hangok elhangzottak, hogy az SZDSZ súlyosan destabilizálta a magyar politikai helyzetet. Szerintem a destabilizálók nem mi voltunk, hanem ez a megállapodás volt destabilizáló. Ez a megállapodás nem elégitette ki a szabad választások előfeltételeit, olyan elemi körülményeket nem teremtett meg mint a munkahelyeken való pártműködés, párthadsereg feloszlatása és hasonlók. Ugyanakkor lehetővé tett egy nem szabad választást. Megítélésem szerint a megállapodás volt ami destabilizált, ez egy olyan megállapodás volt, amit a magyar közvélemény igen jelentős részben nem tudott elfogadni. És maga ez a megállapodás tehát az, hogy az MSZP rá akarta szorítani az ellenzéket arra, hogy fogadjon el egy olyan megoldást, amely nem vezet el tisztán a szabad választásokhoz, ez volt destabilizáló. A Szabad Demokraták kezdeményezése az megpróbálta ebből a instabil helyzetből az országot átlendíteni egy stabil helyzetbe. Most is csak részlegesen sikerült, és ez sem rajtunk múlott, hanem azon múlott, hogy a parlamentben minket azonnal megtámadtak első nap, Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter, illetve Király Zoltán. De a második, harmadik napon valamit rendeződtek a dolgok, de újra itt vagyunk az instabil népszavazással. A kérdéseinket meghamisították, és kénytelenek vagyunk nyílt levelet írni az ország legnagyobb közjogi méltóságaihoz, hogy állítsák helyre a jogrendet, mert úgy tünik, hogy folytatódik ez a zűzavaros, kaotikus helyzet. (folyt.)
1989. november 11., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A népszavazásról - 14. folyt.
|
- Na most még ehhez csak azt hadd tegyem hozzá, hogy ugye éppen a héten négy ellenzéki párt ez ügyben legalábbis szoros együttműködést alakított ki, és ez mindenképpen stabilizáló tényezője a magyar politikának. - Befejezésül Tölgyessy Péter, mi történik akkor, hogy ha november 26-ikán a választásra jogosultak 50 százalékánál csak kevesebben mennek el az urnákhoz? - Akkor szabad kezet kap a parlament, és meg fogják tartani az elnökválasztást, amit már ki is tűztek, ami szintén nem volt valami túlzottan korrekt dolog. Hiszen először meg kellett volna várni a népnek a döntését, és csak utána lehetett volna rendelkezni az elnökválalsztás kitűzéséről. - További következmény, Pető Iván? - A pártvagyon ügyében továbbra is tisztázatlan marad a helyzet. Az MSZMP, illetve az MSZP a volt MSZMP vagyonnal nem fog elszámolni csak szép lassan. Talán jövő márciusban, vagy talán a választások után az új parlamentnek, ami az új pártok működési feltételeit továbbra is nehézzé teszi. Hát lehetne sorolni a problémákat. Úgy, hogy ezúton is csak azt tudom javasolni a magyar állampolgároknak, hogy éljenek a lehetőséggel, hogy először - nemcsak saját életükben, hanem tényleg a magyar történelemben - népszavazáson dönthetnek fontos kérdésekben, alapvető kérdésekben, és saját kezükbe vehetik, ha ilyen közvetett módon is, az ország sorsának intézését. - Azzal a megjegyzéssel köszönöm meg a beszélgetést Tölgyessy Péternek és Pető Ivánnak, hogy ez a felhívás a népszavazáson való részvételre természetesen nem jelenti és nem jelentheti azt, hogyan szavazzon a választó. Csupán azt, hogy vegyen részt a választáson. +++
1989. november 11., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (08.15-08.30) - Prágai bikaborjak
"Az ismert magyar ellenzéki politikusok közül egyedül Kőszeg jutott át a szűrőn. Ez nem kis kunszt volt, hiszen a csehszlovák titkosrendőrség (is) jól ismerte, mivel a chartásokkal 12 éve, azaz 1977 óta tartotta a kapcsolatot. Mondhatni a magyar demokratikus ellenzék és a Charta közötti egyik hídember volt."
SZER-hallgató telefonja:
"Jó napot kívánok! Kérem szépen, a küszöbönálló húsemelés előtt több helyen lehetett olvasni arról, hogy a jelenlegi áremelést többek között az indokolja, hogy a húsboltok egy 120 kilós sertésből körülbelül 4.800 forintot tudnak kitermelni. Ezzel szemben a tenyésztőnek körülbelül 6.000 forintos felvásárlási árat fizetnek ki. Kérem szépen, kérdezem én önöket, ki az ma Magyarországon, aki ennek az érvelésnek egyáltalán hitelt ad? Ennek ellenére, azt szeretném önöktől kérdezni, hogy Önök szerint ennek az állításnak van valamilyen reális alapja? Köszönöm szépen."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|