|
|
 |
|
 |
- Beszélgetés Cseke Lászlóval - 9. folyt.
|
- Ez a második utad volt Magyarországra rövid időn belül, hiszen
az amerikai elnök látogatása során voltál első ízben ott. De azt
hiszem egy nagyon-nagyon hosszú külföldi távollét előzte ezt meg,
mennyi is?
- 40 év. Én 1949 szeptemberének közepén gyalogoltam el
Magyarországról, Budapestről busszal Aggtelekre, ott át a
magyar-csehszlovák határon, végig egész Csehszlovákián, ott feketén
át a csehszlovák-német határon. Németországban még meg is büntettek:
tíz napig ültem börtönben, mert engedély nélkül léptem át a Német
szövetségi Köztársaságba. Akkor jelentkeztem nemzetközi menekültügyi
szervezeteknél, regisztráltak, de az én végcélom - végcélom,
istenem
- szóval a vágyaim országa és városa Párizs volt, mint
ahogyan egy 23 éves embernek lehetett. Feketén átmentem
Németországból Franciaországba, és Párizsban kezdtem el úgynevezett
emigrációs életemet.
- Érdemes szóbahozni: Russel Poollal beszéltem, és ő említette,
hogy bárhol voltatok, a név: Cseke László szinte varázs-szónak
hatott. Egy egész generáció nőtt fel a te rádióműsoraid mellett, és
mindenki ismert. Mindenki megismerte a hangodat. Erről mit tudnál
mondani?
- Mindez hízelgő, és ez egy olyan téma, hogy az ember elmerülne
benne, akkor talán úgy tűnne, hogy kérkedik, de ezt tényleg el
szeretném kerülni. Kétségtelen, hogy meglepően ismert ez a név hogy
Cseke László -, de még ismertebb az a név illetve fogalom, hogy
Szabad Európa Rádió. Teljesen függetlenül a névtől: az ember azt
mondta a taxiban a sofőrnek, hogy Szabad Európa Rádió munkatársa.
Mert rögtön végignézik az embert, és a ruhájából próbálnak
következtetni, hogy a világnak melyik részéből érkezett, akkor az
ország, München és automatikusan jön, hogy Szabad Európa Rádió.
Persze ha hangot felismernek az megint egy lehetőség. (folyt.)
1989. augusztus 17., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|