|
|
 |
|
 |
A háromoldalú tárgyalások helyzetéről
|
München, 1989. augusztus 17. (SZER, Világhíradó) - Az elmúlt
néhány napban több jelét is láttuk annak, hogy az MSZMP igyekszik
nyomást gyakorolni a háromoldalú, nemzeti-politikai egyeztető
tárgyalásokra. Kilényi Géza igazságügyminiszter-helyettes például
kijelentette, hogy a kormány akkor is a parlament elé terjeszti a
legfontosabb törvénytervezeteket, ha belátható időn belül nem
születik megállapodás. Nem tudom hogy Kilényi, pontosabban az MSZMP
számára mennyi a belátható idő. Az azonban biztonsággal állítható,
hogy az ilyen nyilatkozatok nem segítik a megegyezést.
Ugyanakkor a Demisz, a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség is
akcióba lépett, hogy mielőbb vezessék be a köztársasági elnök
intézményét. Pozsgay viszont úgy vélte, hogy a Demisz kezdeményezése
ellentétben áll a háromoldaló tárgyalások alapját képező
megállapodásokkal.
Minderről dr. Kónya Imre ügyvédet, a Független Jogász Fórum
vezetőjét kérdeztem meg:
- Úgy gondolom, hogy kétfajta értékelés lehetséges. Az egyik
értékelés az, hogy az első két akcióban, illetve nyilatkozatban -
tehát a Demisz akciójában és Kilényi Géza nyilatkozatában - az
MSZMP-nek az a szárnya lépett akcióba, amely meg akarja torpedózni a
tárgyalások eredményességét, és Pozsgay Imre nyilatkozatával végül
is az az elkötelezett, a tárgyalásoknak elkötelezett szárny
mutatkozott meg, amelyik eddig is a tárgyalások híve volt.
A másik variáció az az, hogy tulajdonképpen ez az MSZMP
tárgyalási pozícióját erősítendő, átgondolt akciósorozat volt,
aminek az volt az értelme, hogy az első két akcióban megmutassa az
ellenzéknek az egyéb lehetőségeket és az erejét, és lehetőséget
nyújtson Pozsgay Imrének arra, hogy - mint a tárgyalások
elkötelezett híve - nyilatkozzék meg. (folyt.)
1989. augusztus 17., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|