|
|
 |
|
 |
Az újjáéledő munkástanácsokról
|
1989. augusztus 17. csütörtök - Az újjáéledő munkástanácsok nagyon kedvező fejleményt jelenthetnek a reformok végrehajtásában, mert a korábbi reformok sikertelenségében mindenképp szerepet játszott az a tény, hogy a változásokat egy szűk hatalmi csoport diktálta, s nem tartott igényt a dolgozók aktív részvételére - nyilatkozta az MTI munkatársának Kende János, az MSZMP Párttörténeti Intézetének tudományos munkatársa. Mint ismeretes, ezen a héten előbb a Herendi Porcelángyárban, majd a Péti Nitrogénművekben alakult meg a munkástanács. Céljuk, hogy egyebek közt beleszóljanak a vállalati stratégia kialakitásába, az üzemi vagyon felhasználásába, a termelés irányításába.
Magyarországon először 1918 januárjában történt kísérlet
munkástanács megalakítására, ám a szervezőket letartóztatták. Az
őszirózsás forradalom idején újjáalakult munkástanácsok
megvalósították a munkásellenőrzést, leváltották a régi vezetőket. A
tanácsköztársaság idején rájuk épült a gazdaságirányítás.
1944-1945-ben a hasonló jellegű üzemi bizottságok a gazdaság
ellenőrzését végezték a tőkés tulajdonú üzemekben. Később már csak
az üzemi szociálpolitikát bízták rájuk, de ez a funkció az ötvenes
évek elejére elhalt. 1956. október végén ismét megalakultak a
munkástanácsok. Az 1957 elejére kidolgozott reformkoncepció az
üzemek ellenőrzését a munkástanácsokra bízta volna, de a kísérletre
már nem nyílt lehetőség, mert megindult a visszarendeződés. Az
l968-as reform pedig már nem is számolt a munkásönigazgatással.
Kende János emlékeztetett arra: a korábbi időkben szó sem volt
arról, hogy aki szakszervezeti tag, az nem vehet részt a
munkástanácsban, mint ahogy azt most Herenden az alapszabályban
lefektették. Ez kirekesztés, mert nem másik szakszervezetre van
szükség, hanem önkormányzati testületre. Ezért jó lenne, ha a
szakszervezet nem konkurenciát látna a munkástanácsokban, mint
Péten, ahol kikapcsolták a mikrofont, amikor a munkástanács
szervezője a dolgozókhoz kívánt szólni. A két szervezetnek ugyanis
eltérő a feladata: a munkástanácsoknak a gazdálkodás ellenőrzésére,
a szakszervezeteknek pedig a dolgozók érdekvédelmére kell helyeznie
a hangsúlyt. Végezetül arról szólt: szerinte nem lenne kívánatos a
munkástanácsok országos szervezetté válása, mert az már politikai
szervezet lenne, s nem tölthetné be azt a funkcióját, hogy a
bérmunkást tulajdonossá tegye. (MTI)
1989. augusztus 17., csütörtök 14:27
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|