|
|
 |
|
 |
Üdvözlő távirat - határzárral
|
-----------------------------
München, 1989. október 7. (SZER, Világhíradó) - Az MSZMP
kongresszusra üdvözlő távíratot küldött a Román Kommunista Párt
vezetősége is. Szó szerint idézek belőle:
- Kívánjuk a kongresszus résztvevőinek - mondja a bukaresti
üzenet - hogy határozataikkal mozdítsák elő a párt egységét, a
tudományos szocializmus elvei alapján, segítsék elő a párt vezető
szerepét országuk további építésében a szocializmus útján, népük
anyagi és szellemi jólétének állandó javítása jegyében - eddig az
idézet.
Ez az üzenet meglepő humorérzékről tanúskodik, ha figyelembe
vesszük, hogy honnan érkezett. De egyáltalán nem humoros, és a
Ceausescuék részéről érkezett jókívánságokkal sem egyeztető össze a
román hatóságok magatartása a két ország határán. Ugyanis még
magánszemélyeknek sem engedték meg, hogy pénteken, október 6-ikán
Aradra utazzanak és a helyszínen róják le kegyeletüket az aradi
tizenhármak hősi emléke előtt. - Erről küldött beszámolót szegedi
levelezőnk Várkonyi Balázs:
- A román határőrség átalakult kegyelet-elhárító szervezetté.
Szabad György sommázta így egy napi reménytelen küzdelmét a nagylaki
határátkelőhelyen. Csengey Dénes hozzátette: immáron nem az a
kérdés, hogy miért nem juthat el a Magyar Demokrata Fórum koszorúja
az aradi tizenhárom emlékművéhez, hanem, hogy miként alakul két és
félmillió magyar sorsa annak a hatalomnak az árnyékában, amely az
emlékezés jogát sem adja meg.
Százak és ezrek hiába várakoztak tegnap a határállomásokon
bebocsáttatást remélve. Kit indokkal, kit anélkül, de egy-két
kivétellel mindannyiunkat visszafordítottak a lélektelen parancsot
buzgalommal teljesítő egyenruhások. Utazás, vetkőztetés, faggatózás,
azután fölényes mosoly. Igen, cinikus mosollyal vezényeltek
hátraarcot a határ fegyveres román szolgái, és - ez volt tán a
legfájdalmasabb -, többnyire magyarul szólt a megfellebbezhetetlen
parancs. (folyt.)
1989. október 7., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Üdvözlet határzárral - 1. folyt.
|
Történt pedig, hogy a Fiatal Demokraták Szövetségének
képviselői, miután tisztességgel megvallott úticéljukat hallván
szinte elzavarták őket a határőrök, próbát tettek egy másik
határállomáson, de itt már kényszerű cselhez folyamodva. A kegyelet
fekete szalagja helyébe, újat tettek, amelynek felirata már nem az
aradi tizenhármaknak szólt, hanem nagypapának az unokáktól. Ez sem
hatotta meg azonban a Románia biztonságán őrködőket: a tragikomikus
közjáték ismét visszavonulással ért véget.
Éjszaka a határról megvert seregként távozók összegyűltek
Szegeden, az Aradi vértanúk terén emlékezni. Ott voltak a kaposvári
MDF-esek, a szabaddemokraták Szegedről, a pesti Fideszesek és sokan
még, akiktől elvitatták az emlékezés jogát, akiktől elvették a
gyászünnepet, akik csak egy dolgot nyugtázhattak szomorúságukban is
némi jó érzéssel, hogy ők - ellentétben az uralkodó párt
képviselőivel - legalább megpróbálták.
Az Aradi vértanúk terén Szegeden a gyertyaláng késő éjszakáig
lobogott. Akkor egy nénike tűnt fel a már néptelen téren, és ő
kezdte újraéleszteni a megdermedt gyertyacsonkok lángját. +++
1989. október 7., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|