Rendszerváltás és az MTI

	Tulajdonviszonyok Magyarországon
(Szép Zoltán) München, 1989. április 29. (SZER, A munka világa) - Békesi pénzügyminiszter az adóbevallások kapcsán gúnyolódva emlegette a szegény vállalkozókat, nem is nagyon takargatva mondanivalóját, amelynek lényege: gyanúba keverni a gazdasági élet azon szereplőit, akik az elmúlt évtizedekben egyedül adtak is valamit az országnak, akik nem herdáltak, pazaroltak, mint a központilag irányított gazdasági szükségállapot parancsnokai. Amíg a tulajdon és a vállalkozás a bűnüldözés kék fényében jelenik meg a gazdaság irányítóinak szemében, semmi remény gazdasági felemelkedésünkre- Erről szól jegyzetében Szép Zoltán. Felolvassuk írását. Tetszik, nem tetszik, őseink meglehetősen lazán kezelték az enyém- tied tulajdonformákat. Igyekeztek az azonnal megfoghatót, a mozdíthatót magukkal vinni, a többivel alig vagy egyáltalán nem törődtek. Amikor államszervezetünk további működésének feltételéi közé olyan új elemek is bekerültek, mint helyhez kötöttség, mások jogainak tisztelete, egyházi előjogok elismerése, hűbérúri és vazallusi kötelmek, a tilos, a korlátozott és a szabad fogalmának - számtalan árnyalat szerinti körülírása, akkor a magyarság eleinte lázadozott, később beletörődött a rákényszerített valóságba, lassan-lassan pedig már meg is barátkozott mindazzal, amit annak előtte tökéletesen idegennek érzett magától. Népünk történetéről szólva a tulajdonviszonyok változásainak történetéről is okkal beszélhetünk. A szemlélet mindenesetre jellemző módon konzervatív maradt, a tulajdon föladása terén a magyarság semmivel sem került közelebb a marxi-lenini utópiához, mint annak megismerése előtt. A magyar tulajdonos mindenáron tulajdonos kívánt maradni, és minden olyan esetben, amikor ebbeli ígéretének kielégítése a legcsekélyebb állami szándékot is megnyilvánulni látta. Állampolgári engedelmessége nőtt, Önmaga és társadalmi gyarapítói ösztönei működésbe léptek.' . Nem véletlen, hogy a tervbe vett szocializmus felépítése során, Magyarországon a tulajdonformáknak olyan drasztikus szétzúzására nem került sor, mint például a Szovjetunióban vagy Csehszlovákiában és az NDK-nak emlegetett szovjet megszállási zónában. A végrehajtók szándéka szerint az egyetlen törvényes tulajdonforma az állami lett volna, ám ennek kivitelezhetetlenségére hamar rá kellett jönniük. Soha addig nem tapasztalt minőségromlás, anyagpazarlás, munkagép-meghibásodás figyelmeztette a diktatúrát a magyar munkásság elégedetlenségére. Hasonló tünetek voltak észlelhetők a mezőgazdaságban is. A hatalom megkísérelte ugyan a fenyítés és a kényszer legtöbb változatát, perek sorozata zajlott szabotőrök, nyugati ügynökök ellen, akik miatt lelassult a termelés, használhatatlanná váltak a munkaeszközök, a kipécézettekkel szembeni ellenpéldaként mintegy fölmutatva a szocializmus nyújtotta többletboldogulás lehetőségeit is. Öles plakátokon, újság címlapjain állíttattak a nép elé az élmunkások, a sztahanovisták, a mitikussá növelt hírű bányászbrigádok, olvasztárcsapatok. Rövid tündöklés a hatalmas. kudarcok árnyékában, és pazarlás, pazarlás mindannyiunk kárára. Tulajdonreformot Magyarországon végrehajtani kell és feltétlenül szükséges is. Nem mehet végbe azonban semmiféle reform a leendő tulajdonosok alapos tárgyi és tudati előkészítése nélkül Az elmúlt 40 egynéhány év alatti torzulások mára elsorvasztották mindazokat a tulajdonosi ösztönöket, mint fogadó bázist, amely korábban évszázadok hagyomány átörökítése folytán természetesnek találta, hogy a javak és jogok, a lehetőségek és jogosítványok egymással mindenkor összhangot kell, hogy képezzenek. A tulajdont tudták és akarták is társadalmi meghatározóként átélni, a körülötte kialakult normák pedig nem sértették közmegítélésüket. Sajnos a népről gondolkodó és a nép kiskorúságban tartását szükséges hatalmi kelléknek tekintő diktatúrát, a tulajdonosi attitűdöt a bűnöző attitűd megvetésre méltó negatív példájával azonosították, a tulajdonszerzési vágyat az ugyancsak egyértelműen elmarasztalt kispolgáriasultság negatív felcímkézésével tették kerülendővé. így érte el a kommunista elnyomás mára azt, hogy a kilátásba helyezett tulajdon-visszaszármaztatás főként a falusi lakosság körében jóval kisebb érdeklődést váltott ki, mint arra számítottak. Előbb talán meg kell változnia a szemléletnek, és utána biztosítani kell az új gyakorlat jogi kereteit, s harmadikként következik a tulajdonosi viszonyrendszer felépítésének feladata a másutt kitűnően bevált és működő kistulajdonosi képletek és önszerveződési lehetőségek előtérbe állításával a többé már vissza nem vonható államhatalmi és népképviseleti garanciák megadása mellett. +++ 1989. április 29., szombat
Vissza » A hírhez kapcsolódik »